Gyuris Beáta (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tanulmányok a jelentéstan köréből


Bevezetés

Tanulmányom témája az igék lexikális szemantikájának megszorítottsága. Kiindulási pontom Rappaport Hovav és Levin (2010) mód/eredmény komplementaritás hipotézise, melyet angol adatok fényében tárgyalok. Egy rövid szakirodalmi áttekintést követően a hipotézis előrejelzéseit és a néhány korábbi munkában megfogalmazott kihívásokat vizsgálom. Ezután célom, hogy megmutassam, hogy a magyar állapotváltoztatási és helyváltoztatási eseményeket kifejező igék jelentéskomponenseire olyan módon jellemző a komplementaritás, hogy az igegyök a cselekvés módját fejezi ki, míg az eseményre jellemző végpontosságért, ami gyakran valamilyen eredményállapot létrejöttével áll együtt, egy szintaktikailag független preverbális összetevő felelős, amely egy igekötő vagy egy rezultatív kifejezés (É. Kiss 2008). Ezzel szemben az eredményigék gyöke csupán egy eredményállapotot kódol, míg annak elérésének kifejezéséért egy igetövön kívüli összetevő felelős. Ezt azzal motiválom Kardos és Szávó (2022; megj. előtt) munkái nyomán, hogy a magyarban a telicizáló igekötők (mint például a meg az olyan predikátumokban, mint a megevett egy almát) vagy a rezultatív kifejezések (mint például a laposra a laposra kalapált egy vaslemezt típusú kifejezésekben) egy eseménymaximalizáló operátort kódolnak (Kardos 2012; 2016; Kardos–Farkas 2022), és szintaktikai pozíciójukat az a Hatókör-értelmezési Elv határozza meg, amely a mondat bal perifériáján található kvantorok és határozók pozícióját is befolyásolja, hiszen általában a magyar mondat felszíni szerkezetében érvényesül (É. Kiss 1986; 2002; 2009).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 995 6

Kötetünk tizenhárom tanulmánya részben a magyar nyelv korábbi írásokból már ismert szemantikai jelenségeinek, részben első ízben itt bemutatott jelentéstani kontrasztoknak az elemzésére és magyarázatára vállalkozik. A tanulmányok mindegyike az ún. formális szemantika elveit és módszereit követi, tehát igyekszik precíz és cáfolható megállapításokat tenni, és ezeket formális, matematikai eszközökkel is megfogalmazza. A kötet tanulmányai változatos jelentéstani problémákat tárgyalnak. Az egyik a lexikai szemantika egyik alapkérdésére (Hogyan különíthető el egymástól a poliszémia és a homonímia?) ad új választ, négy további pedig az igejelentés és egyes szemantikai igeosztályok jellemzésére tesz új javaslatot, vagy vizsgálja felül a korábbiakat. Ezek az egyet ne/nem/se/sem szerkezettel kompatibilis igék osztályaival; a magyar igetövek eseménylexikalizációs tulajdonságaival; az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést ill. tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék összefüggő szemantikai jellemzőivel foglalkoznak, illetve a faktivitás mint lexikai tulajdonság elvetése mellett érvelnek. Az írások egy másik csoportja olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a jelentését logikai operátorok segítségével szokás modellezni, mint például az is és a hozzá hasonló fókuszérzékeny additív operátorok, az is-t tartalmazó összetett elemek (mégis, úgyis, így is, igenis, nem is, ugyanis, vagyis és máris), a kvantoros, illetve fókuszpartikulás kifejezések a magyar mondat ige előtti tartományában, a csupasz köznévi argumentumok, a mondattagadás és a fókusztagadás közötti különbség, valamint a tagadás és a diszjunkció hatóköri interakciói. Az igei argumentumszerkezet, a topik összetevők, és a beszédaktusok között létesít kapcsolatot egy további tanulmány, egy másik pedig egy speciális kérdő beszédaktust jellemez. A kötetben mindvégig a közérthetőségre törekedtünk, így azoknak az érdeklődő olvasóknak is ajánlható, akik nem a formális szemantika szakterületének a művelői.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave