Gyuris Beáta (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tanulmányok a jelentéstan köréből


A mód/eredmény komplementaritás hipotézis: problémák

Az elmúlt évtizedben többen megkérdőjelezték Rappaport Hovav és Levin (2010) mód/eredmény komplementaritás hipotézisét.1 Beavers és Koontz-Garboden (2012; 2020) például azt állítja, hogy bár Rappaport Hovav és Levin lexikalizációs megszorítása érvényes az igei predikátumokra jellemző eseményszerkezetre, igazságfeltételes szemantikai állításként nem állja meg a helyét. Ez azt jelenti, hogy bár plauzibilis azt feltételezni, hogy egy igegyök csak vagy módosítóként, vagy argumentumként tud az eseményszerkezetben megjelenni, és nem legitim az a struktúra, amelyben módosító és argumentum pozícióban egyaránt szerepel, léteznek olyan igegyökök, amelyekhez tartozó igazságfeltételek az esemény módját és eredményét is specifikálják (lásd ehhez a (26) reprezentációt). Fontos megjegyezni, hogy a szerzők azt a megszorítást, miszerint egy morfológiailag egyszerű ige eseményszerkezetében egyszerre nem jelenhet meg módosító és argumentum szerepű igegyök is, pusztán stipulációnak tartják, hiszen egyelőre nem világos, hogy milyen általánosabb törvényszerűségből következik (Beavers–Koontz Garboden 2020, 210–211).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 995 6

Kötetünk tizenhárom tanulmánya részben a magyar nyelv korábbi írásokból már ismert szemantikai jelenségeinek, részben első ízben itt bemutatott jelentéstani kontrasztoknak az elemzésére és magyarázatára vállalkozik. A tanulmányok mindegyike az ún. formális szemantika elveit és módszereit követi, tehát igyekszik precíz és cáfolható megállapításokat tenni, és ezeket formális, matematikai eszközökkel is megfogalmazza. A kötet tanulmányai változatos jelentéstani problémákat tárgyalnak. Az egyik a lexikai szemantika egyik alapkérdésére (Hogyan különíthető el egymástól a poliszémia és a homonímia?) ad új választ, négy további pedig az igejelentés és egyes szemantikai igeosztályok jellemzésére tesz új javaslatot, vagy vizsgálja felül a korábbiakat. Ezek az egyet ne/nem/se/sem szerkezettel kompatibilis igék osztályaival; a magyar igetövek eseménylexikalizációs tulajdonságaival; az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést ill. tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék összefüggő szemantikai jellemzőivel foglalkoznak, illetve a faktivitás mint lexikai tulajdonság elvetése mellett érvelnek. Az írások egy másik csoportja olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a jelentését logikai operátorok segítségével szokás modellezni, mint például az is és a hozzá hasonló fókuszérzékeny additív operátorok, az is-t tartalmazó összetett elemek (mégis, úgyis, így is, igenis, nem is, ugyanis, vagyis és máris), a kvantoros, illetve fókuszpartikulás kifejezések a magyar mondat ige előtti tartományában, a csupasz köznévi argumentumok, a mondattagadás és a fókusztagadás közötti különbség, valamint a tagadás és a diszjunkció hatóköri interakciói. Az igei argumentumszerkezet, a topik összetevők, és a beszédaktusok között létesít kapcsolatot egy további tanulmány, egy másik pedig egy speciális kérdő beszédaktust jellemez. A kötetben mindvégig a közérthetőségre törekedtünk, így azoknak az érdeklődő olvasóknak is ajánlható, akik nem a formális szemantika szakterületének a művelői.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave