Gyuris Beáta (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tanulmányok a jelentéstan köréből


Cheung (2008; 2009) megfigyelései

Az adverzatív kérdések olyan nem-kanonikus kiegészítendő kérdő mondatok, melyek funkciója nem (vagy legalábbis nem a hagyományos értelemben vett) információszerzés, hanem az ellentmondás, tehát ez a kérdésfajta alapvetően reakció egy korábbi megnyilatkozásra. Ha az adverzatív kérdést megelőző megnyilatkozás propozicionális tartalma vagy egy abból következő propozíció p, akkor az adverzatív kérdés jelentése Cheung szerint „nem p” lesz, amit az alábbiakban „¬p”-ként jelölök. A (2a)-ra vonatkoztatva p = ’János vegetáriánus’, (2a) jelentése pedig ¬p = ’János nem vegetáriánus’. Azon felül, hogy az adverzatív kérdés segítségével a beszélő ¬p mellett kötelezi el magát, használatához arra is szükség van, hogy a hallgató szerint p igaz legyen. Tehát (2a) akkor használható adverzatív értelemben, ha előtte a beszélgetőpartner olyan megnyilatkozást tett, mely arra enged következtetni, hogy szerinte János vegetáriánus. Mindezek mellett pedig Cheung szerint a beszélő úgy kell, hogy gondolja, hogy a hallgatónak már tudnia kellett volna, hogy p nem igaz. Ezen jellemzők összefoglalása alább látható.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 995 6

Kötetünk tizenhárom tanulmánya részben a magyar nyelv korábbi írásokból már ismert szemantikai jelenségeinek, részben első ízben itt bemutatott jelentéstani kontrasztoknak az elemzésére és magyarázatára vállalkozik. A tanulmányok mindegyike az ún. formális szemantika elveit és módszereit követi, tehát igyekszik precíz és cáfolható megállapításokat tenni, és ezeket formális, matematikai eszközökkel is megfogalmazza. A kötet tanulmányai változatos jelentéstani problémákat tárgyalnak. Az egyik a lexikai szemantika egyik alapkérdésére (Hogyan különíthető el egymástól a poliszémia és a homonímia?) ad új választ, négy további pedig az igejelentés és egyes szemantikai igeosztályok jellemzésére tesz új javaslatot, vagy vizsgálja felül a korábbiakat. Ezek az egyet ne/nem/se/sem szerkezettel kompatibilis igék osztályaival; a magyar igetövek eseménylexikalizációs tulajdonságaival; az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést ill. tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék összefüggő szemantikai jellemzőivel foglalkoznak, illetve a faktivitás mint lexikai tulajdonság elvetése mellett érvelnek. Az írások egy másik csoportja olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a jelentését logikai operátorok segítségével szokás modellezni, mint például az is és a hozzá hasonló fókuszérzékeny additív operátorok, az is-t tartalmazó összetett elemek (mégis, úgyis, így is, igenis, nem is, ugyanis, vagyis és máris), a kvantoros, illetve fókuszpartikulás kifejezések a magyar mondat ige előtti tartományában, a csupasz köznévi argumentumok, a mondattagadás és a fókusztagadás közötti különbség, valamint a tagadás és a diszjunkció hatóköri interakciói. Az igei argumentumszerkezet, a topik összetevők, és a beszédaktusok között létesít kapcsolatot egy további tanulmány, egy másik pedig egy speciális kérdő beszédaktust jellemez. A kötetben mindvégig a közérthetőségre törekedtünk, így azoknak az érdeklődő olvasóknak is ajánlható, akik nem a formális szemantika szakterületének a művelői.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave