Gyuris Beáta (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tanulmányok a jelentéstan köréből


Az adverzatív kérdések speciális diskurzushatásai

A (33)-ban felvázolt szerkezetek még nem adnak számot az adverzatív kérdések egy lényegi tulajdonságáról, a bennük szereplő propozíció tagadásáról, illetve megkérdőjelezéséről. Az adverzatív kérdések amellett, hogy arra kérdeznek, hogy „hol” vagy „mióta” igaz egy propozíció, azt is közvetítik, hogy a beszélő szerint a kérdés mindegyik alternatívája hamis. Feltételezésem szerint ezt a jelentéstöbbletet az intonációval és opcionálisan diskurzuspartikulákkal jelzi a beszélő. Az intonáció jelentésmódosító szerepét figyelembe véve az itt tárgyalt két adverzatív kérdés jelentése tehát az (33)-ban megadott halmazok komplementuma. Ez a művelet a megnyilatkozásnak egy speciális diskurzusra gyakorolt hatása (special discourse effect). A speciális diskurzushatások modellezésére Farkas és Roelofsen (2017) az alapvető diskurzusmodellt az Evidencia komponenssel bővíti ki. Ez azon lehetőségek (klasszikus értelemen vett propozíciók) halmaza, melyek igazságára vagy hamisságára a beszélőnek bizonyítéka van (evidenced possibilities), aminek következményeképpen az adott információhoz a megfelelő szintű hitelt (credence) rendeli. Az adverzatív kérdések kontextusra gyakorolt hatásának elemei (15) értelmében a következők. Alapvető konvencionális diskurzushatása az, hogy a megnyilatkozás szemantikai tartalmát, A-t az asztalra helyezi, és a beszélő elköteleződéseit annak információtartalmával, info(A)-val frissíti. Ugyanakkor az Evidencia révén a beszélő azt is közli, hogy nem hiszi, hogy info(A)-nak bármelyik eleme az aktuális világ lenne. Mindezt a beszélő az intonáció és/vagy diskurzuspartikulák révén jelöli. Végső soron tehát bár az adverzatív kérdések szemantikai tartalma az Asztal-ra kerül, és a beszélő elköteleződései annak információs tartalmával frissülnek, az Evidencia komponensben az rögzül, hogy a beszélő szerint A egyik eleme sem igaz. Ezt fejezi ki az a rendezett páros, melynek első eleme A, második eleme pedig az ahhoz társított hitel szintje (credence level).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 995 6

Kötetünk tizenhárom tanulmánya részben a magyar nyelv korábbi írásokból már ismert szemantikai jelenségeinek, részben első ízben itt bemutatott jelentéstani kontrasztoknak az elemzésére és magyarázatára vállalkozik. A tanulmányok mindegyike az ún. formális szemantika elveit és módszereit követi, tehát igyekszik precíz és cáfolható megállapításokat tenni, és ezeket formális, matematikai eszközökkel is megfogalmazza. A kötet tanulmányai változatos jelentéstani problémákat tárgyalnak. Az egyik a lexikai szemantika egyik alapkérdésére (Hogyan különíthető el egymástól a poliszémia és a homonímia?) ad új választ, négy további pedig az igejelentés és egyes szemantikai igeosztályok jellemzésére tesz új javaslatot, vagy vizsgálja felül a korábbiakat. Ezek az egyet ne/nem/se/sem szerkezettel kompatibilis igék osztályaival; a magyar igetövek eseménylexikalizációs tulajdonságaival; az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést ill. tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék összefüggő szemantikai jellemzőivel foglalkoznak, illetve a faktivitás mint lexikai tulajdonság elvetése mellett érvelnek. Az írások egy másik csoportja olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a jelentését logikai operátorok segítségével szokás modellezni, mint például az is és a hozzá hasonló fókuszérzékeny additív operátorok, az is-t tartalmazó összetett elemek (mégis, úgyis, így is, igenis, nem is, ugyanis, vagyis és máris), a kvantoros, illetve fókuszpartikulás kifejezések a magyar mondat ige előtti tartományában, a csupasz köznévi argumentumok, a mondattagadás és a fókusztagadás közötti különbség, valamint a tagadás és a diszjunkció hatóköri interakciói. Az igei argumentumszerkezet, a topik összetevők, és a beszédaktusok között létesít kapcsolatot egy további tanulmány, egy másik pedig egy speciális kérdő beszédaktust jellemez. A kötetben mindvégig a közérthetőségre törekedtünk, így azoknak az érdeklődő olvasóknak is ajánlható, akik nem a formális szemantika szakterületének a művelői.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave