Gyuris Beáta (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tanulmányok a jelentéstan köréből


Beágyazások

Az elmúlt tíz évben a számítógépes nyelvészetben általánossá vált, hogy a szavak (diszkrét szimbolikus elemek) helyett a szóvektorokat (az ℝn n-dimenziós tér pontjait) használják. A vektorokra mindig mint az origóból induló és a pontban végződő irányított szakaszra, azaz mint kötött vektorokra gondolunk. Miután a kezdőpont mindig azonos, a vektorok és végpontjuk közt nem teszünk megkülönböztetést. A szavak és a (vektor vég)pontok közti leképezést szokás szóbeágyazásnak is hívni, hiszen a szavakat a térben helyezi el, oda ágyazza be. Az alkalmazásokban a tér dimenzióinak száma 200 és 800 közt szokott változni, az n = 300 a leggyakoribb. A matematikai statisztika klasszikus dimenzió-csökkentő eljárásaival, elsősorban főkomponens-elemzéssel (Pearson 1901) még a relatíve magas dimenziószám (pl. a GPT2 [Radford et al. 2019] által használt n = 12 288) is hatékonyan csökkenthető: a GPT4 (OpenAI 2023) már csak 1536 dimenzióval dolgozik, és a klasszikus analógiás feladatok (öreg : fiatal = kecske : x) megoldásában 200-nál több dimenzióra nem is nagyon van szükség. A magyar huBERT (Nemeskey 2021) eredetileg 768 dimenziós beágyazásai is 2-300 dimenzióra való redukció után teljesítenek legjobban az analógiás feladatokon (Gedeon 2023).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 995 6

Kötetünk tizenhárom tanulmánya részben a magyar nyelv korábbi írásokból már ismert szemantikai jelenségeinek, részben első ízben itt bemutatott jelentéstani kontrasztoknak az elemzésére és magyarázatára vállalkozik. A tanulmányok mindegyike az ún. formális szemantika elveit és módszereit követi, tehát igyekszik precíz és cáfolható megállapításokat tenni, és ezeket formális, matematikai eszközökkel is megfogalmazza. A kötet tanulmányai változatos jelentéstani problémákat tárgyalnak. Az egyik a lexikai szemantika egyik alapkérdésére (Hogyan különíthető el egymástól a poliszémia és a homonímia?) ad új választ, négy további pedig az igejelentés és egyes szemantikai igeosztályok jellemzésére tesz új javaslatot, vagy vizsgálja felül a korábbiakat. Ezek az egyet ne/nem/se/sem szerkezettel kompatibilis igék osztályaival; a magyar igetövek eseménylexikalizációs tulajdonságaival; az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést ill. tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék összefüggő szemantikai jellemzőivel foglalkoznak, illetve a faktivitás mint lexikai tulajdonság elvetése mellett érvelnek. Az írások egy másik csoportja olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a jelentését logikai operátorok segítségével szokás modellezni, mint például az is és a hozzá hasonló fókuszérzékeny additív operátorok, az is-t tartalmazó összetett elemek (mégis, úgyis, így is, igenis, nem is, ugyanis, vagyis és máris), a kvantoros, illetve fókuszpartikulás kifejezések a magyar mondat ige előtti tartományában, a csupasz köznévi argumentumok, a mondattagadás és a fókusztagadás közötti különbség, valamint a tagadás és a diszjunkció hatóköri interakciói. Az igei argumentumszerkezet, a topik összetevők, és a beszédaktusok között létesít kapcsolatot egy további tanulmány, egy másik pedig egy speciális kérdő beszédaktust jellemez. A kötetben mindvégig a közérthetőségre törekedtünk, így azoknak az érdeklődő olvasóknak is ajánlható, akik nem a formális szemantika szakterületének a művelői.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave