A határozott, határozatlan vagy fajta-interpretáció különbözőképpen járul hozzá az állítások igazságfeltételeihez, és ezek a különbségek formális eszközökkel is megragadhatók. Felmerülhet tehát a kompozicionalitás (valamilyen) elvének érvényesülése vagy érvényesíthetősége a mondatjelentések levezetésében. Azonban a jelen tanulmány eredménye éppen az, hogy ezek az interpretációk sem a köznevek lexikális jelentéséhez nem tartoznak hozzá, sem a determinánsok (ha vannak ilyenek a nyelvben) jelentésében nincsenek egyértelműen, minden kontextusra érvényesen kódolva. Ámbár a vizsgált szemantikai tulajdonságok közül egyik sem tartozik hozzá a főnevek lexikális jelentéséhez, de elvben (és az itt vizsgált nyelvek közül a mandarinban ténylegesen is) mindegyik hozzátartozhat a mondatokban csupaszon előforduló köznevekhez. Vagyis – a mottóban szereplő idézetnek megfelelően – lehetőségként rendelkezésére áll az emberi nyelveknek bármelyik vagy akár mindhárom interpretációt csupasz köznévhez kapcsolni. Az, hogy mely interpretációk tartozhatnak ténylegesen egy adott nyelv csupasz közneveihez, nyelvspecifikus. Azokban a nyelvekben, ahol többféle interpretáció is tartozhat csupasz köznévhez, az, hogy épp melyik interpretáció (vagy interpretációk) jelenik (vagy jelennek) meg egy adott mondatban, a nyelvi – beleértve a mondaton belüli nyelvi kifejezéseket is – és nem nyelvi kontextuson múlik. Ennek a tanulmánynak a szempontjából tehát Gottlob Fregenek egy másik, a kompozicionalitás elvével nehezen összebékíthető észrevétele lesz releváns: a kontextualitás elve, aminek a lényegét Hans Rott így foglalja össze:

 

 

Azért sem lenne szerencsés itt a kompozicionális levezethetőséget feltételezve – azaz egy természetes nyelv szintaktikai szabályaihoz rendelt egyértelműsítő logikai nyelv segítségével – tanulmányozni a lehetséges interpretációkat, mert a cél univerzális tulajdonságok speciális nyelvi realizációinak vizsgálata alapján megfigyelhető univerzális(nak tekinthető) összefüggések keresése. Márpedig a szintaxis, aminek az ismerete – de legalábbis valamilyen szintaktikai szabályok feltételezése – per definitionem szükséges a kompozicionális interpretációhoz, mindig nyelvfüggő.2