Gyuris Beáta (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tanulmányok a jelentéstan köréből


A tanulmány felépítése

A 2. szakaszban az itt bemutatott vizsgálódások két sarkalatos pontjáról, a köznevek univerzális szófaji meghatározhatóságáról (2.1.), valamint a szemantikai kiindulópontról (2.2.) esik szó. A 3. szakaszban a releváns nyelvi adatokat mutatom be, a 4. szakaszban pedig a csupasz köznevek interpretációiként is megjelenő említett három szemantikai jegy meghatározásait. Mivel a fajta-interpretációt több formális szemantikai tanulmány is a köznevek alapinterpretációjának tekinti, elméleti jelentősége is van annak, hogy a magyarban semleges mondatokban a csupasz közneveknek sohasem lehet fajta-interpretációja. Ennek az interpretációnak még a generikus értelmezésű mondatokban előforduló csupasz köznévi argumentumoknál is meglévő hiányát mutatom ki az 5. szakaszban. A 6. szakaszban összefoglalom az eredményeket: a köznevek lexikálisan adott szemantikai interpretációja univerzálisan alulspecifikált (homályos) a határozottság, határozatlanság, fajtajelölés szempontjából, és csak konkrét nyelvi kontextusban nyerhető el ezeknek a – feltehetően minden nyelv által kifejezhető – szemantikai tulajdonságoknak valamelyike (vagy akár ezek közül több is).1 Az pedig, hogy ezek a tulajdonságok csak determinánssal (vagy azzal egyenértékű morfémával) vagy anélkül is (csupasz köznévi argumentummal) kifejezhetők-e, az adott nyelvek egyéb (szintaktikai, morfológiai) tulajdonságaival áll összefüggésben.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 995 6

Kötetünk tizenhárom tanulmánya részben a magyar nyelv korábbi írásokból már ismert szemantikai jelenségeinek, részben első ízben itt bemutatott jelentéstani kontrasztoknak az elemzésére és magyarázatára vállalkozik. A tanulmányok mindegyike az ún. formális szemantika elveit és módszereit követi, tehát igyekszik precíz és cáfolható megállapításokat tenni, és ezeket formális, matematikai eszközökkel is megfogalmazza. A kötet tanulmányai változatos jelentéstani problémákat tárgyalnak. Az egyik a lexikai szemantika egyik alapkérdésére (Hogyan különíthető el egymástól a poliszémia és a homonímia?) ad új választ, négy további pedig az igejelentés és egyes szemantikai igeosztályok jellemzésére tesz új javaslatot, vagy vizsgálja felül a korábbiakat. Ezek az egyet ne/nem/se/sem szerkezettel kompatibilis igék osztályaival; a magyar igetövek eseménylexikalizációs tulajdonságaival; az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést ill. tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék összefüggő szemantikai jellemzőivel foglalkoznak, illetve a faktivitás mint lexikai tulajdonság elvetése mellett érvelnek. Az írások egy másik csoportja olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a jelentését logikai operátorok segítségével szokás modellezni, mint például az is és a hozzá hasonló fókuszérzékeny additív operátorok, az is-t tartalmazó összetett elemek (mégis, úgyis, így is, igenis, nem is, ugyanis, vagyis és máris), a kvantoros, illetve fókuszpartikulás kifejezések a magyar mondat ige előtti tartományában, a csupasz köznévi argumentumok, a mondattagadás és a fókusztagadás közötti különbség, valamint a tagadás és a diszjunkció hatóköri interakciói. Az igei argumentumszerkezet, a topik összetevők, és a beszédaktusok között létesít kapcsolatot egy további tanulmány, egy másik pedig egy speciális kérdő beszédaktust jellemez. A kötetben mindvégig a közérthetőségre törekedtünk, így azoknak az érdeklődő olvasóknak is ajánlható, akik nem a formális szemantika szakterületének a művelői.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave