Gyuris Beáta (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tanulmányok a jelentéstan köréből

A vizsgált nyelvi adatok és az azokkal kapcsolatos problémák

Mivel a jelentés relációs fogalom, még ha szemantikai fogalmakat tekintünk kiindulópontnak, akkor sem függetleníthetjük magunkat a szintaktikai kategóriáktól, így a lexikális kategóriáktól (szófajoktól) sem. Ámbár vannak olyan nyelvek, ahol ezek nehezebben különíthetők el (pl. mandarin kínai), eléggé magától értetődő feltételezés a szakirodalomban, hogy vannak különböző szófajok ezekben a nyelvekben is, még ha nem egyszerű is ezeket meghatározni.1 Ennek a tanulmánynak a szempontjából csak annyit kell elfogadnunk, hogy legalábbis a nyelvek többségében előfordulnak jólformált mondatokban olyan, főnévnek címkézhető argumentumok, amelyek nem tulajdonnevek, mégsem előzi meg őket sem determináns, sem klasszifikáló vagy számlálószó, és csupaszok abban az értelemben is, hogy a határozottságot (vagy valamelyik másik itt vizsgált tulajdonságot) nem fejezik ki szuffixummal, klitikummal, vagy egyéb morfológiai eszközökkel (l. a határozottság és a határozatlanság kifejezési módjairól Dryer 2013a,b). Ez a tanulmány csak olyan csupasz köznévi argumentumokkal foglalkozik, amelyek helyettesíthetők teljes DP-kkel is, ezért elvben pontosan olyan interpretációtípusok tartozhatnak hozzájuk, mint a teljes főnévi kifejezésekhez (DP-khez). Az, hogy ezek az interpretációk, ha tartozhatnak is csupasz köznevekhez, nem csak ezekhez köthetők, igazolható mindhárom itt vizsgált nyelvben: a magyarban és az angolban a határozatlan interpretáció kifejezhető határozatlan névelős DP-vel is, az angolban a fajtajelölés határozott vagy határozatlan névelős kifejezéssel is. A mandarin kínaiban pedig a „yi (’egy’) – klasszifikáló – N” szerkezet interpretációja – csakúgy, mint a csupasz köznévé – lehet határozatlan vagy fajtajelölő is (Zhang 2013); továbbá a csupasz köznevek határozott interpretációja mellett a mutatónévmásos szerkezetek is határozottak. Bár feltehetően minden nyelvben kifejezhetők valahogyan ezek az interpretáci ók, nyelvenként változó, hogy a három közül melyik(ek) tartozhat(nak) csupasz köznévi argumentumhoz.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 995 6

Nyelvészet

Kötetünk tizenhárom tanulmánya részben a magyar nyelv korábbi írásokból már ismert szemantikai jelenségeinek, részben első ízben itt bemutatott jelentéstani kontrasztoknak az elemzésére és magyarázatára vállalkozik. A tanulmányok mindegyike az ún. formális szemantika elveit és módszereit követi, tehát igyekszik precíz és cáfolható megállapításokat tenni, és ezeket formális, matematikai eszközökkel is megfogalmazza. A kötet tanulmányai változatos jelentéstani problémákat tárgyalnak. Az egyik a lexikai szemantika egyik alapkérdésére (Hogyan különíthető el egymástól a poliszémia és a homonímia?) ad új választ, négy további pedig az igejelentés és egyes szemantikai igeosztályok jellemzésére tesz új javaslatot, vagy vizsgálja felül a korábbiakat. Ezek az egyet ne/nem/se/sem szerkezettel kompatibilis igék osztályaival; a magyar igetövek eseménylexikalizációs tulajdonságaival; az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést ill. tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék összefüggő szemantikai jellemzőivel foglalkoznak, illetve a faktivitás mint lexikai tulajdonság elvetése mellett érvelnek. Az írások egy másik csoportja olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a jelentését logikai operátorok segítségével szokás modellezni, mint például az is és a hozzá hasonló fókuszérzékeny additív operátorok, az is-t tartalmazó összetett elemek (mégis, úgyis, így is, igenis, nem is, ugyanis, vagyis és máris), a kvantoros, illetve fókuszpartikulás kifejezések a magyar mondat ige előtti tartományában, a csupasz köznévi argumentumok, a mondattagadás és a fókusztagadás közötti különbség, valamint a tagadás és a diszjunkció hatóköri interakciói. Az igei argumentumszerkezet, a topik összetevők, és a beszédaktusok között létesít kapcsolatot egy további tanulmány, egy másik pedig egy speciális kérdő beszédaktust jellemez. A kötetben mindvégig a közérthetőségre törekedtünk, így azoknak az érdeklődő olvasóknak is ajánlható, akik nem a formális szemantika szakterületének a művelői.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxv//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero