Gyuris Beáta (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tanulmányok a jelentéstan köréből

A kiválasztási függvények működése egy kettősen strukturált modellben

Hangsúlyozom, hogy az itt felvázolt modell nem az egyetlen lehetséges modell, amely kompatibilis a cikk fő állításaival, ennélfogva a jelen tanulmány szempontjából a részletek kidolgozása nem lényeges, és inkább csak szemléltetésként mutatok be itt néhány modelltulajdonságot. Egy igazán jó modell a szavak (így a köznevek) jelentésének a homályosságát, a szójelentések közötti kapcsolatokat stb. is tekintetbe venné, de itt most nem feladatunk egy ilyen modell bemutatása vagy kidolgozása. Ennek a tanulmánynak a fő mondanivalója szempontjából azt érdemes illusztrálni, hogy például a formális szemantikában közismerten használt modellek hogyan módosíthatók úgy, hogy értelmezhetők legyenek bennük az itt bemutatott kiválasztási függvények. Ezért itt csak egy kisebb kiegészítést teszek hozzá a főnévi interpretációk modellezésére használt (fél)hálós modellstruktúrához, amelyeknek bármelyike megfelel erre a célra (l. például Link 1983; Krifka 1989; Landman 1989). Ez a kiegészítés a prototipikalitás szerinti rendezés, amelynek szükségessége a szószemantikában és a kognitív kutatásokban már régen felmerült (l. Rosch 1978), és a formalizálása is megtörtént egy geometrikus konceptuális térben (Gärdenfors 1997). Az itt bemutatott nyelvi tények jól motiválják a formális szemantikai modellekbe való bevezetését is, de a logikai modellekhez való illesztés nehézségeiről l. Dessalles (2015) tanulmányát. Ezért a következőkben javasolt nem-lineáris részbenrendezés hozzáadása egy formális szemantikában használt modellstruktúrához valószínűleg túlegyszerűsítése a problémának, amelynek az alaposabb vizsgálata messze túlmutat e cikk keretein. A fent részletezett okok miatt fölösleges itt definiálni egy teljes modellt; egy komplett modellben azt a halmazt is szerepeltetni kellene, amelynek a részhalmazai az igei denotációknak feleltethetők meg (E), továbbá lehetséges világokat és egyéb, a jelen vizsgálódások szempontjából nem releváns komponenseket. Mivel intenzionális jelenségekről, igék szemantikai tulajdonságairól itt nem, vagy csak nagyon érintőlegesen lesz szó, itt csak a főnévi modellszerkezet alapvető tulajdonságait vázolom fel.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 995 6

Nyelvészet

Kötetünk tizenhárom tanulmánya részben a magyar nyelv korábbi írásokból már ismert szemantikai jelenségeinek, részben első ízben itt bemutatott jelentéstani kontrasztoknak az elemzésére és magyarázatára vállalkozik. A tanulmányok mindegyike az ún. formális szemantika elveit és módszereit követi, tehát igyekszik precíz és cáfolható megállapításokat tenni, és ezeket formális, matematikai eszközökkel is megfogalmazza. A kötet tanulmányai változatos jelentéstani problémákat tárgyalnak. Az egyik a lexikai szemantika egyik alapkérdésére (Hogyan különíthető el egymástól a poliszémia és a homonímia?) ad új választ, négy további pedig az igejelentés és egyes szemantikai igeosztályok jellemzésére tesz új javaslatot, vagy vizsgálja felül a korábbiakat. Ezek az egyet ne/nem/se/sem szerkezettel kompatibilis igék osztályaival; a magyar igetövek eseménylexikalizációs tulajdonságaival; az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést ill. tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék összefüggő szemantikai jellemzőivel foglalkoznak, illetve a faktivitás mint lexikai tulajdonság elvetése mellett érvelnek. Az írások egy másik csoportja olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a jelentését logikai operátorok segítségével szokás modellezni, mint például az is és a hozzá hasonló fókuszérzékeny additív operátorok, az is-t tartalmazó összetett elemek (mégis, úgyis, így is, igenis, nem is, ugyanis, vagyis és máris), a kvantoros, illetve fókuszpartikulás kifejezések a magyar mondat ige előtti tartományában, a csupasz köznévi argumentumok, a mondattagadás és a fókusztagadás közötti különbség, valamint a tagadás és a diszjunkció hatóköri interakciói. Az igei argumentumszerkezet, a topik összetevők, és a beszédaktusok között létesít kapcsolatot egy további tanulmány, egy másik pedig egy speciális kérdő beszédaktust jellemez. A kötetben mindvégig a közérthetőségre törekedtünk, így azoknak az érdeklődő olvasóknak is ajánlható, akik nem a formális szemantika szakterületének a művelői.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxv//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero