Gyuris Beáta (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tanulmányok a jelentéstan köréből


Várakozások

A prozódia várható hatásával kapcsolatban érdemes visszatérnünk Surányi és Gulás (2022) 3. szakaszban már említett kísérletéhez, amely magyar felnőttek esetében vizsgálta a diszjunktív tagadó mondatok két lehetséges értelmezésének arányát a prozódia függvényében. Ahogyan azt kísérletük bemutatásakor is megemlítettük, az általuk használt két prozódiai szerkezet megegyezik a jelen kísérletünkben alkalmazott prozódiai szerkezetekkel. A felnőttek eredményei azt mutatták, hogy a két prozódia ellentétes irányú hatást fejtett ki a két hatóköri értelmezés elfogadásának arányára: az 1IntP prozódia inkább az SZD, míg a 2IntP prozódia inkább a TD olvasat elfogadhatóságát támogatta, ami a prozódia és a hatókör-értelmezés szignifikáns interakciójában nyilvánult meg. Larralde és munkatársai (2021) szintén a 3. szakaszban bemutatott, francia gyerekeket vizsgáló kísérletének eredményei alapján azt feltételezzük, hogy a gyerekek értelmezéseire is hatással lehetnek a prozódiai formák különbségei. Ha a gyerekekre az 1IntP-2IntP különbség hasonlóan hat, mint amit Surányi és Gulás (2022) felnőtt résztvevőinél láttunk, akkor eredményeikhez hasonlóan jelen kísérletünkben is a prozódia és a hatókör-értelmezés tényezőinek szignifikáns interakcióját várjuk. Ha – amint feltételezzük – a két prozódiai forma ellentétes irányú hatást vált ki az egyes szemantikai kondíciókban, a prozódiának nem várjuk főhatását (ez a főhatás a felnőtt kísérletben sem jelentkezett, ugyanebből az okból). Nyitott kérdés, hogy az SZD ill. a TD értelmezések elfogadásának arányát a prozódiai tényező szignifikánsan befolyásolja-e.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 995 6

Kötetünk tizenhárom tanulmánya részben a magyar nyelv korábbi írásokból már ismert szemantikai jelenségeinek, részben első ízben itt bemutatott jelentéstani kontrasztoknak az elemzésére és magyarázatára vállalkozik. A tanulmányok mindegyike az ún. formális szemantika elveit és módszereit követi, tehát igyekszik precíz és cáfolható megállapításokat tenni, és ezeket formális, matematikai eszközökkel is megfogalmazza. A kötet tanulmányai változatos jelentéstani problémákat tárgyalnak. Az egyik a lexikai szemantika egyik alapkérdésére (Hogyan különíthető el egymástól a poliszémia és a homonímia?) ad új választ, négy további pedig az igejelentés és egyes szemantikai igeosztályok jellemzésére tesz új javaslatot, vagy vizsgálja felül a korábbiakat. Ezek az egyet ne/nem/se/sem szerkezettel kompatibilis igék osztályaival; a magyar igetövek eseménylexikalizációs tulajdonságaival; az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést ill. tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék összefüggő szemantikai jellemzőivel foglalkoznak, illetve a faktivitás mint lexikai tulajdonság elvetése mellett érvelnek. Az írások egy másik csoportja olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a jelentését logikai operátorok segítségével szokás modellezni, mint például az is és a hozzá hasonló fókuszérzékeny additív operátorok, az is-t tartalmazó összetett elemek (mégis, úgyis, így is, igenis, nem is, ugyanis, vagyis és máris), a kvantoros, illetve fókuszpartikulás kifejezések a magyar mondat ige előtti tartományában, a csupasz köznévi argumentumok, a mondattagadás és a fókusztagadás közötti különbség, valamint a tagadás és a diszjunkció hatóköri interakciói. Az igei argumentumszerkezet, a topik összetevők, és a beszédaktusok között létesít kapcsolatot egy további tanulmány, egy másik pedig egy speciális kérdő beszédaktust jellemez. A kötetben mindvégig a közérthetőségre törekedtünk, így azoknak az érdeklődő olvasóknak is ajánlható, akik nem a formális szemantika szakterületének a művelői.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave