A prozódia várható hatásával kapcsolatban érdemes visszatérnünk Surányi és Gulás (2022) 3. szakaszban már említett kísérletéhez, amely magyar felnőttek esetében vizsgálta a diszjunktív tagadó mondatok két lehetséges értelmezésének arányát a prozódia függvényében. Ahogyan azt kísérletük bemutatásakor is megemlítettük, az általuk használt két prozódiai szerkezet megegyezik a jelen kísérletünkben alkalmazott prozódiai szerkezetekkel. A felnőttek eredményei azt mutatták, hogy a két prozódia ellentétes irányú hatást fejtett ki a két hatóköri értelmezés elfogadásának arányára: az 1IntP prozódia inkább az SZD, míg a 2IntP prozódia inkább a TD olvasat elfogadhatóságát támogatta, ami a prozódia és a hatókör-értelmezés szignifikáns interakciójában nyilvánult meg. Larralde és munkatársai (2021) szintén a 3. szakaszban bemutatott, francia gyerekeket vizsgáló kísérletének eredményei alapján azt feltételezzük, hogy a gyerekek értelmezéseire is hatással lehetnek a prozódiai formák különbségei. Ha a gyerekekre az 1IntP-2IntP különbség hasonlóan hat, mint amit Surányi és Gulás (2022) felnőtt résztvevőinél láttunk, akkor eredményeikhez hasonlóan jelen kísérletünkben is a prozódia és a hatókör-értelmezés tényezőinek szignifikáns interakcióját várjuk. Ha – amint feltételezzük – a két prozódiai forma ellentétes irányú hatást vált ki az egyes szemantikai kondíciókban, a prozódiának nem várjuk főhatását (ez a főhatás a felnőtt kísérletben sem jelentkezett, ugyanebből az okból). Nyitott kérdés, hogy az SZD ill. a TD értelmezések elfogadásának arányát a prozódiai tényező szignifikánsan befolyásolja-e.