A diszjunkció a nyelvek egy részében – így a magyarban is – Pozitív Polaritású Elemként viselkedik (+PPE nyelvek), amennyiben nem értelmezhető szűk hatókörrel logikai tagadás lokális hatókörében (SZD értelmezés). E nyelvekben a felnőtt beszélők a diszjunktív tagadó mondatoknak olyan jelentést tulajdonítanak, amelyben a diszjunkció vesz fel a tagadáshoz képest tág hatókört (TD értelmezés). Számos korábbi kísérletes vizsgálat azt mutatta ugyanakkor, hogy az óvodáskorú gyerekek ennek ellenére a diszjunktív tagadó mondatokban az SZD hatókör-értelmezést érik el alapértelmezetten. Tanulmányunk, mely a mondatprozódiának az óvodáskorú gyerekek hatókör-értelmezésére gyakorolt potenciális hatását vizsgálta magyar diszjunktív tagadó mondatokban, megerősíti az SZD jelentés elsődlegességét ebben a nyelvfejlődési szakaszban. Ezt igazolja egyrészt az SZD értelmezésnek a TD-nél szignifikánsan magasabbnak talált elfogadhatósága, valamint az a tény, hogy az SZD olvasat elfogadhatóságára a kísérletünkben használt prozódiai manipuláció nem volt szignifikáns hatással – szemben a TD olvasat elérhetőségével, amelyre a vizsgált prozódiai különbség szignifikáns hatást gyakorolt.