Gyuris Beáta (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV. • Tanulmányok a jelentéstan köréből
›
Az is és más additív kifejezések fókuszérzékenysége igei és igenévi szerkezetekben
›
2. Mondatrészek rendezett n-esei az IS-kifejezések fókusztartományában
›
2.4. Az IS-típusú kifejezések fókusztartománya
›
2.4.1. Az is fókusztartománya

2.4.1. Az is fókusztartománya

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Térjünk vissza a 2.1/(2) példabokorhoz, amelynek a releváns mondatát alább a (6)-ban mutatjuk be (megismételve a jelentésreprezentációkat), az adott jelentésekben (a szerzők mint anyanyelvi beszélők által) preferáltnak ítélt különféle intonációkkal. Az általános célunk annak feltárása, hogy a nemzetközi szakirodalomban központi kérdésként kezelt intonációsfókusz-érzékenység (pl. Rooth 1985; Beaver–Clark 2002; Krifka 2006; 2008; Gyuris 2009; Szabolcsi 2017; Balogh–Langer 2022) milyen szórendi és prozódiai eszközökkel fejeződik ki a magyarban az additív kifejezések esetében – különös tekintettel arra a 2.2/(3) példabokorban szemléltetett tényre, hogy egyazon szósorhoz számtalan intonációs mintázat kapcsolódhat (Varga 2016). Kérdés, hogy ezek hogyan különítik el azokat a jelentésalternatívákat, amelyeket – Krifkát (2008, 258) követve – eltérő additív komplex fókuszoknak tulajdoníthatunk.1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(6)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (6b+a) összeállítású szövegben a (6a) mondat számára a (6b.1–3) intonációs változatok az egyértelműen elfogadhatóak. A (6b.1) minta a 2.2/(3d.3)-ra hasonlít: egyetlen kontúrkezdő hangsúly van, összhangban azzal, hogy egyetlen, nem a háttérből adódó információ jelenik meg (hogy Anna is azt tette, amit Andor). Mint azonban a (3c.2–3) mutatja, azok az elemek is kaphatnak dallamkezdő hangsúlyt, amelyeket nem újonnan állítunk – amivel a Komment IP élén álló hangsúlyt (|Anna is) azonban nem múlják felül a lesodródás miatt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (6b′.1–2) intonációs mintázataink közös vonása, hogy a nem háttérbeli Csillának információ a háttérbeli Beát-hoz képest dallamkezdő hangsúllyal (6b′.1) vagy a lesodródást megtörő gáttal (6b′.2) emelődik ki.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (6b′′) bemutatott négy változatában az a közös, hogy mindhárom főnévi csoport újonnan állított információt hordoz – hangsúlytalanul tehát nem maradhat egyik sem. Ha az igekötő megkapja a semleges helyzetben sem kizárt alaphangsúlyt, akkor a főnevek újonnan állítottságát lesodródásmegtörő gáttal tehetjük egyértelművé (6b′′.3); ami egyébként is hasznos jelzése az újonnan állítottságnak (6b′′.4). Hangsúlytalan ige mögött viszont nem érezzük kizártnak a gáttal nem operáló (6b′′.1) változatot sem, de még a legfokozatosabb lesodródást mutató (6b′′.2) változat kizárását sem jelzi egyértelműen az anyanyelvi intuíciónk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azt nehéz kizárni, hogy a tárgyalt három olvasathoz további intonációs változatokat már nem rendelhetnénk; azt azonban kijelentjük, hogy a (6b.1–b′′.3) sorokban bemutatott kilenc intonációs változat közül a vastagon szedettek (6b.1, b′.1,2, b′′.3,4) csakis ahhoz az olvasathoz társíthatóak, amelyhez a példabokorban társítottuk. Kimondhatjuk tehát azt a hipotézist, hogy az is

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • (i) egy mondatrész helyett párt, hármast vagy általánosítva megfogalmazva mondatrészek rendezett n-esét is az intonációsfókusz-tartományába vehet (anélkül viszont, hogy az azonosító–kirekesztő fókuszra jellemző igető–igekötő sorrendet kiváltaná; l. 2.2/(3c.1–2);
  • (ii) ezen olvasatok pedig elkülöníthetőek eltérő intonációs mintázatok révén;
  • utóbbi hátterében az áll, hogy az új állítás elemei mindig legalább annyira prominens2 prozódiai megjelenítést kapnak, mint a háttérbeli információs elemek, egy ilyen plauzibilis hierarchia szerint: [hangalak nélküli] < [hangsúlytalan hangalakú] < [dallamindító hangsúlyos gát nélkül] < [lesodródásmegtörő gáttal ellátott]
1 A krifkai komplex fókusz azonosító-kirekesztő változata tükörfókuszként is ismert a magyar nyelvű szakirodalomban (É. Kiss 1995; Alberti–Medve 2000). Gyuris (2012, 168, (21)) is hoz rá példát, külön megnevezés nélkül.
2 A 2.2./(3c.1–3) azonosító–kirekesztő fókusz-alternatívák is azt mutatják, hogy a ’legalább annyira prominens’ helyett nem írhatunk ’prominensebb’-et. Ezzel hozzuk összefüggésbe, hogy a fókusztartomány dimenzióját sem határozza meg egyértelműen valamennyi intonációs mintázat; l. pl. (6b.2,3, b′′.1–2). Ezen a ponton szeretnénk azt az általános megjegyzést is megtenni, hogy a prozódia és a pragmaszemantika összefüggéseit a Varga (2016, 48) által bemutatott elméletcsoportban hasonló, prozódiai hierarchiákon alapuló megközelítésekkel szokták megpróbálni megragadni. Végül megjegyezzük, hogy a (háttérbeli információ esetében elképzelhető) hangalak nélküli megjelenítést a 2.5. pontban tárgyaljuk majd.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave