Beaver–Clark (2008) elemzése a fókuszérzékeny kifejezések egy szélesebb körét fedi le (beleértve a tagadást, a mennyiségjelzős határozókat, a fókuszérzékeny partikulákat stb.), és arra a kérdésre keresi a választ, hogy ezek a fókuszérzékeny esetek vajon egy egységes mechanizmusnak köszönhetőek-e, és lexikailag kódoltak-e (avagy konvencionálisak). Roberts (1998; 2012) Question Under Discussion (QUD) elméletét alkalmazva, a fókusz alapvető funkcióját egy pragmatikai jelenségként, a fókusz és az aktuális kérdés (Current Question; CQ) közvetlen kapcsolataként tekintik. A QUD-alapú megközelítésekben a deklaratív mondatok mind kérdéseket céloznak meg, és a fókuszálás, az egyik alapfunkciójaként, ezt a mögöttes / aktuális kérdést oldja fel. Eszerint az aktuális kérdés határozza meg a válasz fókuszszerkezetét. Egy diskurzuson belül azonban a kérdések többsége implicit. Ezekben az esetekben Beaver és Clark szerint az aktuális kérdést a helyi diskurzuskörnyezetből társalgási implikatúraként lehet levezetni. A QUD-elméleteken belül egy másik perspektívában az aktuális kérdést a megnyilatkozás fókuszszerkezete jelzi, és a kérdést pragmatikai akkomodáció vezeti le.

 

 

Ezeket a következtetéseket a mögöttes aktuális kérdésből vezetik le, amelyet a mondat fókuszszerkezete határoz meg. A (4a) állításhoz tartozó legvalószínűbb aktuális kérdés a Whom did Pete kiss in London? ’Kit csókolt meg Peti Londonban?’ pozitív kiegészítendő kérdés. Ezt az aktuális kérdést a fókusztagadást tartalmazó mondat lehetséges prozódiai mintáira vonatkozó érvekkel, valamint a teljes és részleges válaszok prozódiai jellemzőivel vezetik le (l. Beaver–Clark 2008, 47–49). Amennyiben a kérdések szemantikáját Hamblin (1973) alapján a teljes válaszok (állítások) halmazának tekintjük, az (5a) aktuális kérdésből az az egzisztenciális állítás következik, hogy „Peti megcsókolt valakit Londonban” (5b). A (4a) állítás logikai következménye, hogy „Peti nem csókolta meg Katit Londonban” (5c). Ebből és az aktuális kérdésből együtt pragmatikailag következik, hogy „Peti megcsókolt valakit Londonban, aki különbözik Katitól” (5d).

 

 

Lambrecht (1994) elméletét követve a Pete kissed Kate in London ’Peti megcsókolta Katit Londonban’ mondat tekinthető egy tág (predikátum) fókusz szerkezetnek, amely a What did Pete do? ’Mit csinált Peti?’ vagy What about Pete? ’Mi a helyzet Petivel?’ aktuális kérdésekhez kapcsolódik. Ennek alapján a mondattagadást tartalmazó állítást tekinthetjük úgy, mint ahol a tagadó operátor egy tág fókuszon értelmezendő. Beaver és Clark megközelítésének egyik fő eleme a „Fókuszelv” (Focus Principle) (Beaver–Clark 2008, 37), amely azt mondja, hogy minden megnyilatkozás bizonyos része alternatívákat hív elő. Tekintettel arra, hogy az alternatívák előhívása a fókusz funkciója (pl. Rooth 1992), ez az elv azt sugallja, hogy minden megnyilatkozás tartalmaz valamilyen fókuszt. Akár szűk, akár tág tartománnyal. Beaver–Clark (2008) azonban csak a szűk fókusz eseteit tárgyalja, a tág fókusz szerkezetekre nem hivatkoznak. Ahogy fentebb láttuk, Beaver–Clark (2008) a fókuszjelölésnek a tagadás értelmezésére gyakorolt hatását a pragmatikai következményeik szempontjából ragadja meg, aminek levezetéséhez egy QUD-alapú magyarázatot javasol. Beaver–Clark (2008) elegáns és megalapozott megközelítésének az egyik kulcsfontosságú eleme, hogy a fókusztagadás értelmezési különbségeit a pragmatika szintjén kezeli. Ebben a tanulmányban egy hasonló javaslatot teszünk, amit kiterjesztünk a tág fókusz szerkezetekre és az elemzést egy formális grammatikai modellbe ágyazzuk.