Gyuris Beáta (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tanulmányok a jelentéstan köréből

Az is

Az is szó gyakran olyan kifejezésekben szerepel, ahol additív, ’hozzáadó’ jelentése van (l. Alberti et al. 2023 írását, amely az is és más additív elemek fókuszérzékenységével foglalkozik). Az is nélküli (1a) csupán azt állítja, hogy Feri gombát evett. Az állítás ugyanez, ha a mondatban az is egy összetevőt módosít. Az is előfeltvést vezet be; a mondat csak akkor rendelkezik igazságértékkel, ha a mondatbeli fókuszált összetevőn kívül van még legalább egy, azonos típusú elem, amelyre az állítás szintén igaz vagy hamis. A (1b) példa, hasonlóan a (1a)-hoz, akkor igaz, ha Feri evett gombát. Az is által bevezetett előfeltevés az, hogy Feri evett valamit, ami nem gomba (tehát a gombán kívül mást is evett). A tagadó mondatok hasonlóan viselkednek (l. (1c)). A Feri gombát sem evett akkor igaz, ha Feri nem evett gombát, és az előfeltevés az, hogy van valami más is, amit Feri nem evett. (1d)-ben látható, hogy az is tagadó mondatokban sem-ként jelenik meg. Az is nemcsak a tárgyat módosíthatja, hanem az alanyt (1e), az igét (1f), vagy egy szabad határozót is (1g).1

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 995 6

Nyelvészet

Kötetünk tizenhárom tanulmánya részben a magyar nyelv korábbi írásokból már ismert szemantikai jelenségeinek, részben első ízben itt bemutatott jelentéstani kontrasztoknak az elemzésére és magyarázatára vállalkozik. A tanulmányok mindegyike az ún. formális szemantika elveit és módszereit követi, tehát igyekszik precíz és cáfolható megállapításokat tenni, és ezeket formális, matematikai eszközökkel is megfogalmazza. A kötet tanulmányai változatos jelentéstani problémákat tárgyalnak. Az egyik a lexikai szemantika egyik alapkérdésére (Hogyan különíthető el egymástól a poliszémia és a homonímia?) ad új választ, négy további pedig az igejelentés és egyes szemantikai igeosztályok jellemzésére tesz új javaslatot, vagy vizsgálja felül a korábbiakat. Ezek az egyet ne/nem/se/sem szerkezettel kompatibilis igék osztályaival; a magyar igetövek eseménylexikalizációs tulajdonságaival; az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést ill. tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék összefüggő szemantikai jellemzőivel foglalkoznak, illetve a faktivitás mint lexikai tulajdonság elvetése mellett érvelnek. Az írások egy másik csoportja olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a jelentését logikai operátorok segítségével szokás modellezni, mint például az is és a hozzá hasonló fókuszérzékeny additív operátorok, az is-t tartalmazó összetett elemek (mégis, úgyis, így is, igenis, nem is, ugyanis, vagyis és máris), a kvantoros, illetve fókuszpartikulás kifejezések a magyar mondat ige előtti tartományában, a csupasz köznévi argumentumok, a mondattagadás és a fókusztagadás közötti különbség, valamint a tagadás és a diszjunkció hatóköri interakciói. Az igei argumentumszerkezet, a topik összetevők, és a beszédaktusok között létesít kapcsolatot egy további tanulmány, egy másik pedig egy speciális kérdő beszédaktust jellemez. A kötetben mindvégig a közérthetőségre törekedtünk, így azoknak az érdeklődő olvasóknak is ajánlható, akik nem a formális szemantika szakterületének a művelői.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxv//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero