7.1. Szelekció és előrejutás a Rajkban
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Chikán Attila–Ilyés Márton (2023): A Rajk Szakkollégium modellje. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789634549185 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1090arsm__103/#m1090arsm_92_p1 (2024. 11. 21.)
Chicago
Chikán Attila, Ilyés Márton. 2023. A Rajk Szakkollégium modellje. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789634549185 (Letöltve: 2024. 11. 21. https://mersz.hu/dokumentum/m1090arsm__103/#m1090arsm_92_p1)
APA
Chikán A., Ilyés M. (2023). A Rajk Szakkollégium modellje. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789634549185. (Letöltve: 2024. 11. 21. https://mersz.hu/dokumentum/m1090arsm__103/#m1090arsm_92_p1)
A közösségi folyamatokat természetesen nagyban befolyásolja a tagság szerkezete. Ennek részletes tárgyalása előtt tekintsük át Tóth István György és társai statisztikai alapú elemzését.1 A tagság szerkezetének legfontosabb dimenziói a nemek, a származási lakóhely és a szülői háttér, ezeket vesszük sorra.
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Chikán Attila–Ilyés Márton (2023): A Rajk Szakkollégium modellje. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789634549185 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1090arsm__103/#m1090arsm_92_p3 (2024. 11. 21.)
Chicago
Chikán Attila, Ilyés Márton. 2023. A Rajk Szakkollégium modellje. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789634549185 (Letöltve: 2024. 11. 21. https://mersz.hu/dokumentum/m1090arsm__103/#m1090arsm_92_p3)
APA
Chikán A., Ilyés M. (2023). A Rajk Szakkollégium modellje. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789634549185. (Letöltve: 2024. 11. 21. https://mersz.hu/dokumentum/m1090arsm__103/#m1090arsm_92_p3)
A nemek szerinti arányok vizsgálatát az egyetem első évfolyamos hallgatóihoz viszonyítva érdemes kezdeni. A nappali tagozatos elsőévesek között az első tizenöt évben túlsúlyban lehettek a lányok.2 Utána viszont esett a lányok aránya az egyetemen (a kilencvenes években végig 43-45% között volt), majd a már említett jelentős expanzió korában megint nőtt. Az utolsó mintegy tizenöt évben a lányok aránya elérte a 53-54%-ot. A kollégiumba felvételizők között a lányok aránya mindig alacsonyabb volt az egyetemi arányuknál. Tehát: maga a jelentkezés mindig (végig az ötvenéves időszakban) nagyobb arányban volt vonzó a fiúk, mint a lányok számára. Ez a különbség az 1975–84 közötti időszakban volt a legnagyobb. Ekkor száz első évfolyamos hallgatóból 57 lány volt, de a jelentkezők körében átlagosan 39-61% volt ez az arány. Ez azonban adottság a kollégium számára, az igazi kérdés az, hogy a felvételi során vagy később hogyan változtak a nemek szerinti arányok. Nos: az elég jól látszik, hogy a felvételi folyamat során a kollégium nem diszkriminált. Másképpen fogalmazva: a döntések során a FEB ügyelt arra, hogy a jelentkezők közötti arányoknak megfelelően alakuljon a felvettek megoszlása is. Ez abból látszik a legjobban, hogy a felvételizők és a fel nem vettek között lényegében mindig nagyjából ugyanannyi a lányok aránya, leszámítva talán a legutolsó mért időszakot (2015 és 2019 között ugyanis a felvételizők közötti 39%-os arányhoz képest a felvettek között csak 34% volt a lányok aránya).
Jól látszik azonban az is, hogy a lemorzsolódás általában (az 1985–1994-es időszak kivételével) erősebben érinti a lányokat, mint a fiúkat. Így végül a voszkosok körében is mindig lényegesen alacsonyabb a lányok aránya, mint a jelentkezők és a lemorzsolódók között, épp az alacsonyabb bekerülési arányok és az időközi lemorzsolódás miatt.
6. táblázat. Nemek szerinti szelekció: lányok aránya a kollégiumi karrier különböző fázisaiban (%)
Az egyetemen, összes évfolyam, becslés |
A felvételizők között |
A fel nem vettek között |
A lemorzsolódók között |
A voszkosok között | |
1970–1974 | 57 | 44 | 45 | 54 | 40 |
1975–1984 | 57 | 39 | 42 | 49 | 33 |
1985–1994 | 49 | 39 | 39 | 35 | 39 |
1995–2004 | 47 | 36 | 33 | 48 | 38 |
2005–2014 | 53 | 43 | 41 | 46 | 45 |
2015–2019 | 54 | 39 | 34 | 45 | – |
Egyetemi adatok forrása: Kováts Gergely gyűjtése, a Felsőoktatási statisztikai tájékoztató adott évi számai alapján (adott év október 15-ei állapot)
Hasonló logikával vizsgáljuk meg a rajkosok származási lakhelyét, vagyis azt a települést, ahol szülei éltek akkor, amikor gyermekük jelentkezett a Rajkba (7. táblázat). Az ötvenéves periódus átlagában a jelentkezők kicsit több mint 30%-a budapesti volt (1975–84 között „csak” 26%-a, 2005 és 2014 között viszont már 36%-a). A megyeszékhelyekből és megyei jogú városokból érkezők szintén az országos arányuknál nagyobb mértékben jelentkeztek a kollégiumba. Az egyéb városokból már az átlag alatti volt a kollégiumba jelentkezés, a falusiak pedig kifejezetten alulreprezentáltak voltak a kollégiumba jelentkezők között. Hozzá kell tenni: minden bizonnyal a falusiak nem a kollégiumba nem jelentkeztek, hanem az egyetemen sem voltak már jelen. A falusiak aránya az országban 40%-ról mintegy 30%-ra, a jelentkezők között pedig 21-ről 12%-ra csökkent. (Külön magyarázatra szorul, hogy mitől csökkenhetett drasztikusan, mindösszesen 7%-ra a falusiak aránya az 1985 és 2004 közötti időszakban.) Az „egyéb” kategóriába határon túli (erdélyi, felvidéki, délvidéki stb.) magyarok, a születéskor valahol külföldön valamilyen külszolgálatot teljesítő magyar állampolgárok gyermekei és ténylegesen külföldről (a bulgáriai, az NDK-ból, a Costa Rica-i San Joséból, Ciprusról vagy éppen Etiópiából) érkezett egyetemi hallgatókat soroltuk.
7. táblázat. Rajkba felvételizők megoszlása származási helyük (szüleik lakhelye a jelentkezéskor) szerint (%)
1970–1974 | 1975–1984 |
1985–1994 | 1995–2004 |
2005–2014 | 2015–2019 |
Összesen | |
Budapest | 34 | 26 | 33 | 27 | 36 | 30 | 31 |
Megyeszékhely, megyei jogú város |
20 |
26 |
38 |
31 |
23 |
27 |
28 |
Többi város | 23 | 27 | 21 | 32 | 29 | 30 | 27 |
Község | 21 | 19 | 7 | 10 | 11 | 12 | 13 |
Egyéb | 2 | 1 | 1 | 0 | 1 | 0 | 1 |
Összesen | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 |
A különböző településtípusokról származó hallgatóknak a kollégiumi karrier különböző lépcsőfokain való haladását mutatja a 8. táblázat, ami azért bonyolultabb kicsit az eddigieknél, mert a szelekciós fokozatokat több időperiódusra lebontva mutatja be. A 8. táblázat korszakonkénti első sorai (vagyis a felvételizőkre vonatkozó megoszlások) ugyanazok, mint amiket a 7. táblázatban láttunk (és azt mutatják, hogy a budapestiek és a nagyvárosiak felül-, a falusiak pedig alulreprezentáltak a jelentkezők között, minden bizonnyal azért, mert ez ugyanígy vagy talán még inkább így van az egyetemi elsősök között). A kollégium felvételi szelekciójáról a második és az első sor összevetése tájékoztat. Ebből látjuk, hogy 1970 és 1974 között a budapestieket és a nagyvárosokban lakókat kevésbé, a kisebb városokban lakókat pedig jobban preferálták a felvételi folyamatban. A „lemorzsolódottakat” viszont a „voszkos lett” kategóriához kell viszonyítani. Ebben a periódusban azt látjuk, hogy a kollégiumi szelekció tovább erősítette a kisvárosok népességét: miközben a lemorzsolódók között átlagos (vagyis a felvételizők arányának megfelelő 23%-os) volt a kisvárosiak aránya, a voszkosok között az ebben a periódusban kezdők 35%-a volt kisvárosi származású. Az 1975–84-es időszakot összességében a budapestiek térvesztése jellemezte. A felvételizők közötti 26%-os aránnyal szemben a fel nem vettek között 31% volt budapesti. Lemorzsolódók között viszont 44% volt az arányuk, és alapvetően ennek köszönhetően az ezekben az években kezdő (ma már) voszkosoknak mindössze 14%-a budapesti.
8. táblázat. Származási hely szerinti összetétel a különböző periódusokban és a rajkos karrier különböző fázisaiban, %
Budapest | Megye-székhely, megyei jogú város | Többi város | Község |
Egyéb | Összesen | ||
1970–1974 | Felvételizett |
34 |
20 |
23 |
21 |
2 |
100 |
Nem vették fel | 37 | 24 | 14 | 23 | 2 | 100 | |
Lemorzsolódott | 32 | 23 | 23 | 18 | 5 | 100 | |
Voszkos lett | 31 | 14 | 35 | 19 | 1 | 100 | |
1975–1984 | Felvételizett |
26 |
26 |
27 |
19 |
1 |
100 |
Nem vették fel | 31 | 22 | 28 | 18 | 0 | 100 | |
Lemorzsolódott | 44 | 22 | 17 | 14 | 3 | 100 | |
Voszkos lett | 14 | 32 | 30 | 23 | 1 | 100 | |
1985–1994 | Felvételizett |
33 |
38 |
21 |
7 |
1 |
100 |
Nem vették fel | 39 | 32 | 21 | 7 | 1 | 100 | |
Lemorzsolódott | 43 | 35 | 13 | 9 | 0 | 100 | |
Voszkos lett | 26 | 44 | 21 | 7 | 1 | 100 | |
1995–2004 | Felvételizett |
27 |
31 |
32 |
10 |
0 |
100 |
Nem vették fel | 28 | 34 | 29 | 9 | 0 | 100 | |
Lemorzsolódott | 28 | 32 | 24 | 16 | 0 | 100 | |
Voszkos lett | 25 | 25 | 39 | 10 | 1 | 100 | |
2005–2014 | Felvételizett |
36 |
23 |
29 |
11 |
1 |
100 |
Nem vették fel | 36 | 23 | 29 | 11 | 1 | 100 | |
Lemorzsolódott | 29 | 27 | 29 | 12 | 2 | 100 | |
Voszkos lett | 36 | 22 | 29 | 11 | 3 | 100 |
A következő, 1985 és 1994 közötti időszakban hasonló tendencia játszódott le, csak a fővárosiakat és nagyvárosiakat illetően egy kicsit magasabb szinten. Ez volt ugyanis az a periódus, ahol mélypontra (7%-ra) süllyedt a falusiak aránya a jelentkezők között.3 Továbbra is erős volt a szelekció a felvételin (az elutasítottak csaknem 40%-a volt budapesti) és a kollégium mindennapjaiban is (mivel a lemorzsolódók között extrém magas – 44% – volt a budapestiek aránya). Ennek az erős szelekciós folyamatnak lett az az eredménye, hogy az 1985–94 között kezdett évfolyamokban a voszkosok között a felvételizőkön belüli 33%-os aránnyal szemben csak 26%-os a budapestiek aránya. Az 1995–2004 közötti időszak a kisvárosiaké: ők a felvételizők között egyharmadnyian (33%) voltak, a voszkosok között azonban 39%-os volt az arányuk. A 2005–2019 közötti időszak specifikuma, hogy itt mintha semmi szelekció nem történt volna: a felvételizők, lemorzsolódók és voszkosok származási hely szerinti belső megoszlása egymáshoz viszonyítva szinte megegyezik.
A kollégium egyik legfontosabb identitásképző eleme, hogy súlyt helyez a társadalmi mobilitásra, arra, hogy a hátrányos helyzetű, tehetséges hallgatóknak megfelelő támogató, az értelmiségivé váláshoz vezető utat egyengető közeget nyújtson. Sajnos azonban a mobilitási folyamatok elemzéséhez kevés adat áll rendelkezésre. „Második legjobb”, de azért eléggé hasznos változóként a szülők iskolai végzettségét három kategóriára osztva tudjuk elemezni (9. táblázat). Erre a célra nem önállóan kezeljük az apa és anya iskolázottságát, hanem egy erre a célra „gyártott” szülői iskolázottsági mutatószámot használunk. Együtt vesszük tekintetbe az apa és az anya végzettségét, majd a legalacsonyabb csoportba azokat soroljuk, ahol a szülők között nincs középiskolai végzettségű, a legfelső kategóriába pedig azokat, ahol a szülők között legalább egy felsőfokú végzettségű van (a többiek egy középső, vegyes kategóriába kerülnek).
Az 1970–74 közötti időszakban a felvételi során lényegesen kisebb esélye volt az alacsonyan iskolázott szülők gyerekeinek a felvételre, mint a magasan iskolázott szülők gyerekeinek: ezt mutatja, hogy a fel nem vettek között lényegesen nagyobb (45%) a nem érettségizett szülők gyerekeinek aránya, mint a felvételizők között (ahol 37%-os volt). Ez látszólag ellentmond a deklarált mobilitási támogatási törekvésnek, de tekintetbe kell venni a nagyságrendeket is: akkor még nagyon magas volt általában az alacsony iskolázottságúak aránya a magyar társadalomban és a későbbi időszakokhoz képest az egyetemen is. A kollégiumi évek során bekövetkezett lemorzsolódás viszont inkább a közepes iskolai végzettségű szülők gyerekeinél volt nagyobb arányú. Az 1975–84 közötti periódusban nem látszott ilyen tendencia, viszont ekkor a lemorzsolódás nagyobb mértékben érintette a magasabb társadalmi státusúakat (ami lényegében hasonló ahhoz a jelenséghez, mint amit a településtípus szerinti elemzésben láttunk a budapestiek kiesésére vonatkozóan).4 A nyolcvanas évek közepétől (mint ahogy azt már jeleztük) drasztikus váltás következett be: a kollégiumba felvételizők között gyakorlatilag minimálisra süllyedt az alacsony iskolázottságú szülők gyermekeinek aránya. Innentől kezdve a kollégium lényegében tehetetlenné és eszköztelenné vált a társadalmi mobilitási céljainak az előmozdítása terén – amit persze később érzékelt és a már említett mobilitási kezdeményezéseket (például SZKTP) tette. A későbbi időszakokban a magas iskolázottságú és a közepes iskolázottságú szülők gyerekei között előrehaladási százalékarányok nem érdemesek ezen a szinten további elemzésre. A kimaradás-bennmaradás mechanizmusainak megértéséhez más, ezeken a kategóriákon belüli finomabb distinkciók megtétele lenne szükséges.
9. táblázat. Szülői iskolázottság szerinti összetétel a különböző periódusokban és a rajkos karrier különböző fázisaiban, %
Időszak | Rajkos karrier | A szülő(k) iskolai végzettsége |
Összesen | ||
Csak érettségi alatti |
Középfokú |
Legalább egy felsőfokú | |||
1970–1974 | Felvételizett |
36 ,8 |
43 ,7 |
19 ,5 |
100 ,0 |
Nem vették fel | 45 ,1 | 34 ,5 | 20 ,4 | 100 ,0 | |
Lemorzsolódott | 26 ,9 | 50 ,0 | 23 ,1 | 100 ,0 | |
Voszkos lett | 31 ,1 | 50 ,8 | 18 ,0 | 100 ,0 | |
1975–1984 | Felvételizett |
33 ,3 |
46 ,0 |
20 ,7 |
100 ,0 |
Nem vették fel | 32 ,9 | 46 ,8 | 20 ,3 | 100 ,0 | |
Lemorzsolódott | 26 ,2 | 47 ,5 | 26 ,2 | 100 ,0 | |
Voszkos lett | 36 ,3 | 44 ,4 | 19 ,3 | 100 ,0 | |
1985–1994 | Felvételizett |
7 ,6 |
44 ,1 |
48 ,3 |
100 ,0 |
Nem vették fel | 6 ,7 | 43 ,8 | 49 ,4 | 100 ,0 | |
Lemorzsolódott | 8 ,7 | 47 ,8 | 43 ,5 | 100 ,0 | |
Voszkos lett | 8 ,3 | 43 ,9 | 47 ,8 | 100 ,0 | |
1995–2004 | Felvételizett |
2 ,9 |
36 ,3 |
60 ,7 |
100 ,0 |
Nem vették fel | 2 ,4 | 32 ,5 | 65 ,0 | 100 ,0 | |
Lemorzsolódott | 11 ,1 | 29 ,6 | 59 ,3 | 100 ,0 | |
Voszkos lett | 2 ,5 | 44 ,2 | 53 ,4 | 100 ,0 | |
2005–2014 | Felvételizett |
1 ,2 |
30 ,7 |
68 ,2 |
100 ,0 |
Nem vették fel | 1 ,0 | 25 ,8 | 73 ,2 | 100 ,0 | |
Lemorzsolódott | 0 ,0 | 24 ,4 | 75 ,6 | 100 ,0 | |
Voszkos lett | 1 ,8 | 41 ,5 | 56 ,7 | 100 ,0 |
1 Tóth István György, Kofrán Dániel, Laufer Zoltán, Lukács Kincső (2020): A POSZK-tól a VOSZK-ig: a Rajk-szakkollégisták összetétele és kollégiumi karrierje az első ötven évben. (Lezárva: 2020. 04. 26-án).
2 Ezt azonban csak vélelmezzük, mert ilyen típusú adat csak 1969-re és 1985-re vonatkozóan áll rendelkezésre. Mivel azonban a két időpont között lényegében nem változott a hallgatói létszám, és abban az időben szelektív ponthatárokkal és esetenként kvótákkal is igyekeztek karbantartani a megfelelő arányokat, nincs okunk feltételezni nagy változásokat a köztes időszakban.
3 Részletesebb, éves bontás azt mutatja, hogy az esés folyamatos volt a két periódusban: lineáris csökkenés van nagyjából 20% körüli sávból nagyjából 5%-os szintre.
4 Az azonban különbség, hogy a településtípus egy családra együttesen vonatkozó változó, a szülők iskolázottsága azonban képzett változó, a két szülő együttes iskolázottságát veszi tekintetbe. Emiatt aztán ami az előnye, az a hátránya is: egyszerre mutatja a szülők iskolázottságát és a gyermekek kulturális tőkeesélyeit, összemossa viszont azt, hogy az apáknak és az anyáknak periódusonként eltérő mértékben növekszik az iskolázottsága. Az általunk vizsgált rajkos időszakot (főleg, ha annak a közepe tájáról, tehát az 1985–2005 periódusról beszélünk) 20-25 évvel megelőző, tehát a szülőket érintő időszakban erős középiskolai expanzió zajlott le az országban, ami lényegesen nagyobb mértékben érintette a nőket, mint a férfiakat. Ezért a szülők együttes iskolázottsági megoszlása emelkedett (nemcsak a közgázos gyerekek szülei körében, hanem általában az országban is). Külön megnéztük azt is, hogy az egyes szülők iskolázottsága tekintetében is látjuk-e ugyanezeket a trendeket. Nos: igen, csak kevéssé drasztikus a cezúra az 1985–1994 periódusban.