7.1. Szelekció és előrejutás a Rajkban

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A közösségi folyamatokat természetesen nagyban befolyásolja a tagság szerkezete. Ennek részletes tárgyalása előtt tekintsük át Tóth István György és társai statisztikai alapú elemzését.1 A tagság szerkezetének legfontosabb dimenziói a nemek, a származási lakóhely és a szülői háttér, ezeket vesszük sorra.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nemek szerinti arányok vizsgálatát az egyetem első évfolyamos hallgatóihoz viszonyítva érdemes kezdeni. A nappali tagozatos elsőévesek között az első tizenöt évben túlsúlyban lehettek a lányok.2 Utána viszont esett a lányok aránya az egyetemen (a kilencvenes években végig 43-45% között volt), majd a már említett jelentős expanzió korában megint nőtt. Az utolsó mintegy tizenöt évben a lányok aránya elérte a 53-54%-ot. A kollégiumba felvételizők között a lányok aránya mindig alacsonyabb volt az egyetemi arányuknál. Tehát: maga a jelentkezés mindig (végig az ötvenéves időszakban) nagyobb arányban volt vonzó a fiúk, mint a lányok számára. Ez a különbség az 1975–84 közötti időszakban volt a legnagyobb. Ekkor száz első évfolyamos hallgatóból 57 lány volt, de a jelentkezők körében átlagosan 39-61% volt ez az arány. Ez azonban adottság a kollégium számára, az igazi kérdés az, hogy a felvételi során vagy később hogyan változtak a nemek szerinti arányok. Nos: az elég jól látszik, hogy a felvételi folyamat során a kollégium nem diszkriminált. Másképpen fogalmazva: a döntések során a FEB ügyelt arra, hogy a jelentkezők közötti arányoknak megfelelően alakuljon a felvettek megoszlása is. Ez abból látszik a legjobban, hogy a felvételizők és a fel nem vettek között lényegében mindig nagyjából ugyanannyi a lányok aránya, leszámítva talán a legutolsó mért időszakot (2015 és 2019 között ugyanis a felvételizők közötti 39%-os arányhoz képest a felvettek között csak 34% volt a lányok aránya).
Jól látszik azonban az is, hogy a lemorzsolódás általában (az 1985–1994-es időszak kivételével) erősebben érinti a lányokat, mint a fiúkat. Így végül a voszkosok körében is mindig lényegesen alacsonyabb a lányok aránya, mint a jelentkezők és a lemorzsolódók között, épp az alacsonyabb bekerülési arányok és az időközi lemorzsolódás miatt.
 
6. táblázat. Nemek szerinti szelekció: lányok aránya a kollégiumi karrier különböző fázisaiban (%)
Az egyetemen, összes évfolyam, becslés
A felvételizők között
A fel nem vettek között
A lemorzsolódók között
A voszkosok között
1970–1974
57
44
45
54
40
1975–1984
57
39
42
49
33
1985–1994
49
39
39
35
39
1995–2004
47
36
33
48
38
2005–2014
53
43
41
46
45
2015–2019
54
39
34
45
Egyetemi adatok forrása: Kováts Gergely gyűjtése, a Felsőoktatási statisztikai tájékoztató adott évi számai alapján (adott év október 15-ei állapot)
 
Hasonló logikával vizsgáljuk meg a rajkosok származási lakhelyét, vagyis azt a települést, ahol szülei éltek akkor, amikor gyermekük jelentkezett a Rajkba (7. táblázat). Az ötvenéves periódus átlagában a jelentkezők kicsit több mint 30%-a budapesti volt (1975–84 között „csak” 26%-a, 2005 és 2014 között viszont már 36%-a). A megyeszékhelyekből és megyei jogú városokból érkezők szintén az országos arányuknál nagyobb mértékben jelentkeztek a kollégiumba. Az egyéb városokból már az átlag alatti volt a kollégiumba jelentkezés, a falusiak pedig kifejezetten alulreprezentáltak voltak a kollégiumba jelentkezők között. Hozzá kell tenni: minden bizonnyal a falusiak nem a kollégiumba nem jelentkeztek, hanem az egyetemen sem voltak már jelen. A falusiak aránya az országban 40%-ról mintegy 30%-ra, a jelentkezők között pedig 21-ről 12%-ra csökkent. (Külön magyarázatra szorul, hogy mitől csökkenhetett drasztikusan, mindösszesen 7%-ra a falusiak aránya az 1985 és 2004 közötti időszakban.) Az „egyéb” kategóriába határon túli (erdélyi, felvidéki, délvidéki stb.) magyarok, a születéskor valahol külföldön valamilyen külszolgálatot teljesítő magyar állampolgárok gyermekei és ténylegesen külföldről (a bulgáriai, az NDK-ból, a Costa Rica-i San Joséból, Ciprusról vagy éppen Etiópiából) érkezett egyetemi hallgatókat soroltuk.
 
7. táblázat. Rajkba felvételizők megoszlása származási helyük (szüleik lakhelye a jelentkezéskor) szerint (%)
1970–1974
1975–1984
1985–1994
1995–2004
2005–2014
2015–2019
Összesen
Budapest
34
26
33
27
36
30
31
Megyeszékhely, megyei jogú város
20
26
38
31
23
27
28
Többi város
23
27
21
32
29
30
27
Község
21
19
7
10
11
12
13
Egyéb
2
1
1
0
1
0
1
Összesen
100
100
100
100
100
100
100
 
A különböző településtípusokról származó hallgatóknak a kollégiumi karrier különböző lépcsőfokain való haladását mutatja a 8. táblázat, ami azért bonyolultabb kicsit az eddigieknél, mert a szelekciós fokozatokat több időperiódusra lebontva mutatja be. A 8. táblázat korszakonkénti első sorai (vagyis a felvételizőkre vonatkozó megoszlások) ugyanazok, mint amiket a 7. táblázatban láttunk (és azt mutatják, hogy a budapestiek és a nagyvárosiak felül-, a falusiak pedig alulreprezentáltak a jelentkezők között, minden bizonnyal azért, mert ez ugyanígy vagy talán még inkább így van az egyetemi elsősök között). A kollégium felvételi szelekciójáról a második és az első sor összevetése tájékoztat. Ebből látjuk, hogy 1970 és 1974 között a budapestieket és a nagyvárosokban lakókat kevésbé, a kisebb városokban lakókat pedig jobban preferálták a felvételi folyamatban. A „lemorzsolódottakat” viszont a „voszkos lett” kategóriához kell viszonyítani. Ebben a periódusban azt látjuk, hogy a kollégiumi szelekció tovább erősítette a kisvárosok népességét: miközben a lemorzsolódók között átlagos (vagyis a felvételizők arányának megfelelő 23%-os) volt a kisvárosiak aránya, a voszkosok között az ebben a periódusban kezdők 35%-a volt kisvárosi származású. Az 1975–84-es időszakot összességében a budapestiek térvesztése jellemezte. A felvételizők közötti 26%-os aránnyal szemben a fel nem vettek között 31% volt budapesti. Lemorzsolódók között viszont 44% volt az arányuk, és alapvetően ennek köszönhetően az ezekben az években kezdő (ma már) voszkosoknak mindössze 14%-a budapesti.
 
8. táblázat. Származási hely szerinti összetétel a különböző periódusokban és a rajkos karrier különböző fázisaiban, %
Budapest
Megye-székhely, megyei jogú város
Többi város
Község
Egyéb
Összesen
1970–1974
Felvételizett
34
20
23
21
2
100
Nem vették fel
37
24
14
23
2
100
Lemorzsolódott
32
23
23
18
5
100
Voszkos lett
31
14
35
19
1
100
1975–1984
Felvételizett
26
26
27
19
1
100
Nem vették fel
31
22
28
18
0
100
Lemorzsolódott
44
22
17
14
3
100
Voszkos lett
14
32
30
23
1
100
1985–1994
Felvételizett
33
38
21
7
1
100
Nem vették fel
39
32
21
7
1
100
Lemorzsolódott
43
35
13
9
0
100
Voszkos lett
26
44
21
7
1
100
1995–2004
Felvételizett
27
31
32
10
0
100
Nem vették fel
28
34
29
9
0
100
Lemorzsolódott
28
32
24
16
0
100
Voszkos lett
25
25
39
10
1
100
2005–2014
Felvételizett
36
23
29
11
1
100
Nem vették fel
36
23
29
11
1
100
Lemorzsolódott
29
27
29
12
2
100
Voszkos lett
36
22
29
11
3
100
 
A következő, 1985 és 1994 közötti időszakban hasonló tendencia játszódott le, csak a fővárosiakat és nagyvárosiakat illetően egy kicsit magasabb szinten. Ez volt ugyanis az a periódus, ahol mélypontra (7%-ra) süllyedt a falusiak aránya a jelentkezők között.3 Továbbra is erős volt a szelekció a felvételin (az elutasítottak csaknem 40%-a volt budapesti) és a kollégium mindennapjaiban is (mivel a lemorzsolódók között extrém magas – 44% – volt a budapestiek aránya). Ennek az erős szelekciós folyamatnak lett az az eredménye, hogy az 1985–94 között kezdett évfolyamokban a voszkosok között a felvételizőkön belüli 33%-os aránnyal szemben csak 26%-os a budapestiek aránya. Az 1995–2004 közötti időszak a kisvárosiaké: ők a felvételizők között egyharmadnyian (33%) voltak, a voszkosok között azonban 39%-os volt az arányuk. A 2005–2019 közötti időszak specifikuma, hogy itt mintha semmi szelekció nem történt volna: a felvételizők, lemorzsolódók és voszkosok származási hely szerinti belső megoszlása egymáshoz viszonyítva szinte megegyezik.
A kollégium egyik legfontosabb identitásképző eleme, hogy súlyt helyez a társadalmi mobilitásra, arra, hogy a hátrányos helyzetű, tehetséges hallgatóknak megfelelő támogató, az értelmiségivé váláshoz vezető utat egyengető közeget nyújtson. Sajnos azonban a mobilitási folyamatok elemzéséhez kevés adat áll rendelkezésre. „Második legjobb”, de azért eléggé hasznos változóként a szülők iskolai végzettségét három kategóriára osztva tudjuk elemezni (9. táblázat). Erre a célra nem önállóan kezeljük az apa és anya iskolázottságát, hanem egy erre a célra „gyártott” szülői iskolázottsági mutatószámot használunk. Együtt vesszük tekintetbe az apa és az anya végzettségét, majd a legalacsonyabb csoportba azokat soroljuk, ahol a szülők között nincs középiskolai végzettségű, a legfelső kategóriába pedig azokat, ahol a szülők között legalább egy felsőfokú végzettségű van (a többiek egy középső, vegyes kategóriába kerülnek).
Az 1970–74 közötti időszakban a felvételi során lényegesen kisebb esélye volt az alacsonyan iskolázott szülők gyerekeinek a felvételre, mint a magasan iskolázott szülők gyerekeinek: ezt mutatja, hogy a fel nem vettek között lényegesen nagyobb (45%) a nem érettségizett szülők gyerekeinek aránya, mint a felvételizők között (ahol 37%-os volt). Ez látszólag ellentmond a deklarált mobilitási támogatási törekvésnek, de tekintetbe kell venni a nagyságrendeket is: akkor még nagyon magas volt általában az alacsony iskolázottságúak aránya a magyar társadalomban és a későbbi időszakokhoz képest az egyetemen is. A kollégiumi évek során bekövetkezett lemorzsolódás viszont inkább a közepes iskolai végzettségű szülők gyerekeinél volt nagyobb arányú. Az 1975–84 közötti periódusban nem látszott ilyen tendencia, viszont ekkor a lemorzsolódás nagyobb mértékben érintette a magasabb társadalmi státusúakat (ami lényegében hasonló ahhoz a jelenséghez, mint amit a településtípus szerinti elemzésben láttunk a budapestiek kiesésére vonatkozóan).4 A nyolcvanas évek közepétől (mint ahogy azt már jeleztük) drasztikus váltás következett be: a kollégiumba felvételizők között gyakorlatilag minimálisra süllyedt az alacsony iskolázottságú szülők gyermekeinek aránya. Innentől kezdve a kollégium lényegében tehetetlenné és eszköztelenné vált a társadalmi mobilitási céljainak az előmozdítása terén – amit persze később érzékelt és a már említett mobilitási kezdeményezéseket (például SZKTP) tette. A későbbi időszakokban a magas iskolázottságú és a közepes iskolázottságú szülők gyerekei között előrehaladási százalékarányok nem érdemesek ezen a szinten további elemzésre. A kimaradás-bennmaradás mechanizmusainak megértéséhez más, ezeken a kategóriákon belüli finomabb distinkciók megtétele lenne szükséges.
 
9. táblázat. Szülői iskolázottság szerinti összetétel a különböző periódusokban és a rajkos karrier különböző fázisaiban, %
Időszak
Rajkos karrier
A szülő(k) iskolai végzettsége
Összesen
Csak érettségi alatti
Középfokú
Legalább egy felsőfokú
1970–1974
Felvételizett
36
,8
43
,7
19
,5
100
,0
Nem vették fel
45
,1
34
,5
20
,4
100
,0
Lemorzsolódott
26
,9
50
,0
23
,1
100
,0
Voszkos lett
31
,1
50
,8
18
,0
100
,0
1975–1984
Felvételizett
33
,3
46
,0
20
,7
100
,0
Nem vették fel
32
,9
46
,8
20
,3
100
,0
Lemorzsolódott
26
,2
47
,5
26
,2
100
,0
Voszkos lett
36
,3
44
,4
19
,3
100
,0
1985–1994
Felvételizett
7
,6
44
,1
48
,3
100
,0
Nem vették fel
6
,7
43
,8
49
,4
100
,0
Lemorzsolódott
8
,7
47
,8
43
,5
100
,0
Voszkos lett
8
,3
43
,9
47
,8
100
,0
1995–2004
Felvételizett
2
,9
36
,3
60
,7
100
,0
Nem vették fel
2
,4
32
,5
65
,0
100
,0
Lemorzsolódott
11
,1
29
,6
59
,3
100
,0
Voszkos lett
2
,5
44
,2
53
,4
100
,0
2005–2014
Felvételizett
1
,2
30
,7
68
,2
100
,0
Nem vették fel
1
,0
25
,8
73
,2
100
,0
Lemorzsolódott
0
,0
24
,4
75
,6
100
,0
Voszkos lett
1
,8
41
,5
56
,7
100
,0
 
1 Tóth István György, Kofrán Dániel, Laufer Zoltán, Lukács Kincső (2020): A POSZK-tól a VOSZK-ig: a Rajk-szakkollégisták összetétele és kollégiumi karrierje az első ötven évben. (Lezárva: 2020. 04. 26-án).
2 Ezt azonban csak vélelmezzük, mert ilyen típusú adat csak 1969-re és 1985-re vonatkozóan áll rendelkezésre. Mivel azonban a két időpont között lényegében nem változott a hallgatói létszám, és abban az időben szelektív ponthatárokkal és esetenként kvótákkal is igyekeztek karbantartani a megfelelő arányokat, nincs okunk feltételezni nagy változásokat a köztes időszakban.
3 Részletesebb, éves bontás azt mutatja, hogy az esés folyamatos volt a két periódusban: lineáris csökkenés van nagyjából 20% körüli sávból nagyjából 5%-os szintre.
4 Az azonban különbség, hogy a településtípus egy családra együttesen vonatkozó változó, a szülők iskolázottsága azonban képzett változó, a két szülő együttes iskolázottságát veszi tekintetbe. Emiatt aztán ami az előnye, az a hátránya is: egyszerre mutatja a szülők iskolázottságát és a gyermekek kulturális tőkeesélyeit, összemossa viszont azt, hogy az apáknak és az anyáknak periódusonként eltérő mértékben növekszik az iskolázottsága. Az általunk vizsgált rajkos időszakot (főleg, ha annak a közepe tájáról, tehát az 1985–2005 periódusról beszélünk) 20-25 évvel megelőző, tehát a szülőket érintő időszakban erős középiskolai expanzió zajlott le az országban, ami lényegesen nagyobb mértékben érintette a nőket, mint a férfiakat. Ezért a szülők együttes iskolázottsági megoszlása emelkedett (nemcsak a közgázos gyerekek szülei körében, hanem általában az országban is). Külön megnéztük azt is, hogy az egyes szülők iskolázottsága tekintetében is látjuk-e ugyanezeket a trendeket. Nos: igen, csak kevéssé drasztikus a cezúra az 1985–1994 periódusban.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave