Ennek – az általános légkört meghatározó szerepén túl – két konkrét szálon volt kapcsolódása a szakkollégium alakításhoz. Az egyik az volt, hogy az új gyakorlati gazdasági elvek új oktatási tematikát és módszertant is igényeltek – ez szükségessé tette, hogy a Marx Károlyról elnevezett egyetemen lényeges, új szellemű reformokat hajtsanak végre. A Szakkollégium mint ennek a reformhullámnak a része jelenhetett meg.

A másik fontos tényező a hatvanas évek külföldi diákmozgalmainak hazai begyűrűzése volt. Máig tartja magát számos fontos akkori szereplő értékelésében, hogy a szakkollégium létrehozásával valakik plebejus (népi) ellensúlyt gondoltak teremteni az egyetemen a leginkább a fővárosi elit környezetből származó „új baloldali” (urbánus) fiatalokkal szemben. Valószínűtlen, hogy ez bármilyen politikai szinten komoly programként fogalmazódott volna meg, az azonban tény, hogy magánbeszélgetésekben el-elhangzott. Az ellentéthez a szakkollégium szervezőinek népi kollégiumi hivatkozásai természetes módon hátteret jelentettek. Ennek a szembenállásnak ugyan voltak konkrét megnyilvánulásai, de hamar elhaltak – nem csekély mértékben amiatt, hogy a szakkollégium erős támogatásra talált a budapesti értelmiségi körökből származó fiatalok egy jelentős rétegében is.

A korábbi időszaknál engedékenyebb (az új mechanizmus, a csehszlovákiai bevonulás, a nyugati diákmozgalmak által befolyásolt) közegben az egyetemi KISZ és a pártszervezet nem tudta megakadályozni, hogy a reformpárti egyetemi állami vezetés – élén a végig kulcsszerepet játszó Szabó Kálmán rektorral – kimondja a szakkollégium megalakulását. Ennek dokumentuma, a Szabó Kálmán által személyesen szerkesztett alapító levél rendkívül érdekes, elemzésre érdemes kordokumentum, amely – a kor nyelvezetével – egyértelműen megfogalmazza a Szakkollégium működésének hármas célját, három pillérét. A Szakkollégium tehát egy politikával erősen átszőtt közegben jött létre, s bár nem mondhatjuk, hogy a fent leírt tényezők világos átlátására, tudatos kezelésére épült volna, azért a lényegével tisztában voltunk.

Ezek a szempontok felülírták a Rajk László politikai szerepével kapcsolatos, a mainál sokkal szűkebben rendelkezésre álló negatív információkat. (A névválasztással kapcsolatos fejleményeknek egy részletesebb leírása megtalálható az interjúkötetben.)

A fenti nagyvonalú, számos fontos részletet nélkülöző leírásból is kitűnik, hogy a társadalmi érzékenység, szerepvállalás az első pillanattól kezdve jelen volt a Szakkollégium életében. A „harmadik pillér” szerves része volt a Rajk lényegének, és ma is az. Konkrét tartalma természetesen lényeges változásokon ment át az évtizedek során, szoros összefüggésben a politikai változásokkal. A kollégium, illetve a kollégisták politikai nézeteinek, az uralkodó véleményeknek és változásaiknak elemzése egy önálló tanulmány tárgyát képezhetné. Jelen témánk (a kollégium működési modellje) szempontjából a legfontosabb ezzel kapcsolatban, hogy a társadalom aktuális kérdéseinek, a hozzájuk kapcsolódó politikai eseményeknek követése és a hozzájuk való viszonyulás folyamatosan a kollégiumi élet szerves részét képezi, s az ebben való részvétel egyértelmű elvárás a rajkosok felé. Ez az elvárás nem normatív abból a szempontból, hogy nincsenek az aktivitásra felállított mércék (szemben a másik két pillér gyakorlatával), a részvétel konkrét módja és az ezzel kapcsolatos elvárások rugalmasan változnak, de állandóan jelen vannak. Ez nem jelent a politikai életben való aktív részvételre vonatkozó elvárást – ezt mutatja, hogy legyakrabban a társadalmi érzékenységgel jelöljük meg a harmadik pillért, aminek sokkal inkább szociológiai, mint politológiai csengése van. Azt hangsúlyozzuk, hogy a diákok választott szakmája, hivatása – jellegéből adódóan – mindenképp társadalmi tartalmat hordoz, a kérdés az, hogy mennyire felkészülten és informáltan, vagyis tudatosan képesek ezt munkájukban, gondolkodásukban érvényesíteni. Ennek jegyében használjuk szótárunkban a társadalmi érzékenységhez kapcsolódóan a társadalmi felelősségvállalás fogalmát.