A Rajk SZMSZ-ének preambulumában van egy sokak számára váratlan mondat, amely a tapasztalat szerint feltűnik első olvasásra – eszerint a szakkollégisták „népben, nemzetben gondolkodnak”. Ez a kettősség erős törekvést fejezett ki (többé-kevésbé tudatosan) már az alakulás pillanatában is arra, hogy legalább az elvek szintjén békét teremtsen a mai megfogalmazás szerinti politikai jobb- és baloldal között a társadalmi kérdések megítélésében – általánosságban s az itt kiemelt nagyon fontos konkrét vonatkozásban. Az alakuláskor a „nemzet” fogalmának megjelenése volt igen explicit törekvés: egy népköztársaságban éltünk, a bíróságokon népi ülnökök játszottak esetenként kritikus szerepet, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság volt a legfelső ellenőrzési fórum, a népgazdaság eredményeire voltunk büszkék, a Népstadion volt sportsikereink színhelye. Mára fordult a helyzet: a nemzeti jelző lett hasonlóan kiszámítottan elterjedt, nemzetgazdaságról beszélünk, nemzeti dohányboltokban vásárolunk, Nemzeti Közszolgálati Egyetemünk van, a Parlament előtt a Nemzet Főtere terül el, a nemzet színészeinek tapsolunk. Közben a kollégium alapszabályának első soraiban végig megfért egymás mellett a nép és a nemzet. Nem azért, mert a rajkosok nem vették észre ezt az egymásmellettiséget. Voltak még konkrétan erre a témára fókuszáló viták is (ezek hol a nép, hol a nemzet fogalmának kiemelését vitatták), és nem voltak rendkívüliek az olykor érzelmileg, máskor tartalmilag motivált implicit, a mindennapi életben megjelenő felvetések sem a téma kapcsán.

 

 

A népi indíttatás súlyáról és jelentőségéről más helyeken szólunk: ebben a fejezetben azt járjuk körül, mit is jelentett és jelent a szakkollégistáknak a nemzeti gondolat. Természetesen ez is változott az évtizedek során, de volt és van néhány végighúzódó vonal. A Rajkban is érvényes, hogy az egymást követő generációk számára a gondolkodás és cselekvés újabb és újabb hívószavai jelennek meg, a szakkollégisták egyenként is és intézményileg is ezekhez alkalmazkodnak. Ez az alkalmazkodás azonban nem egyszerűen a külső impulzusok észlelését és az azokra való reagálást jelenti – a kollégiumban ezt áthatja, sőt sokszor és sokféleképpen vezérli az átörökítés, az értékátadás folyamata. Ezért is fontos, hogy a „népben, nemzetben” dichotómia az indulás pillanatában együtt, egységet sugallva tudott megjelenni. Időzzünk el még egy rátekintés erejéig amellett, hogy ez mennyire nem volt természetes. A népi elkötelezettség a Rajk alakulásának történelmi pillanatában elcsépelt szlogen volt, kicsit „ciki” volt az erre való hivatkozás, sokaknak éppen a hiteltelen „szocializmus” ideológiájához való legalábbis felesleges, de inkább elhatárolódásra késztető ragaszkodást jelenítette meg. Erről olvasva a legtöbben simán továbbsiklottak, töltelékszövegnek tekintve mindezt, és mellesleg arra sem gondolva, hogy mily kevés valósult meg a népi gondolat pozitív értéktartalmából a megelőző negyedszázadban.

 

 

Más volt a helyzet a nemzet fogalmával, amely ugyanezen időszakban egy ideológiailag és politikailag súlyosan negatívumokkal terhelt fogalom volt. A két világháború közötti sérelempolitika, majd a nemzeti szocializmus vihara után ez valójában érthető is volt, de nemcsak a politikai indíttatású leszámolás részévé vált, hanem segítséget jelentett a szocialista propaganda számára számos probléma (mindenekelőtt a nemzetiségi kérdések) szőnyeg alá söpréséhez. Nem csoda, hogy a Rajk alakulását követő évtizedben elsősorban a határainkon túl élő magyarság helyzete, sorsa jelenítette meg a nemzetről való gondolkodás fókuszát. Vendégeink voltak a romániai és felvidéki értelmiség kiemelkedő képviselői, kiadványaink, vitáink rendszeresen foglalkoztak a határon túli magyarsággal, több nagyobb s számtalan kisebb túrát, kirándulást szerveztünk a magyarlakta vidékekre. A téma időszerűsége ma sem csökkent, de – mint látni fogjuk – érthető módon eltérő kereteket kapott.

 

 

Ma a külső hatások s a színvonalas politikatudományi/nemzetközi/szociológiai tanulmányok hatására a nemzetről szóló beszélgetések, viták egyre cizelláltabbak a Rajkban is, egyre szélesebb körben, sokoldalúbban teszünk fel kérdéseket. Az egyetemi tanulmányok mellett számos kurzus foglalkozik a Rajkban a nemzet témájával, rendezvényeink között szép számban szerepelnek nemzeti vonatkozásúak, s ami leginkább hordozza a színvonal növekedését, hogy gyakoriak a szakkollégisták által saját körben rendezett nemzeti témájú formális és informális beszélgetések, „teaházak”. Beszélünk a magyar nemzet helyéről Közép-Európában (egyáltalán a közép-európaiságról), a nép és nemzet eltéréséről és kapcsolatáról, arról, hogy hogyan értéktelenedik el maga a nemzet fogalma politikai célokra való felhasználásban, a „nemzetek Európája vagy brüsszeli uralom” dichotómiáról, a keleti nacionalizmus veszélyeiről, a nemzeti hivatástudatról, a magyar közösség értékvonatkozásairól és a nemzetpolitika aktualitásairól.