Összességében azt gondoljuk, hogy a szakkollégiumok hálózata a magyar felsőoktatás igen sajátos és fontos képződménye, valódi „hungarikum”. Szakmai programjaikon keresztül egyértelműen szerepet játszanak a tehetséggondozásban – ebből a szempontból azok a magukat szakkollégiumnak nevező intézmények is igen fontosak, amelyeket a Minősítő Bizottság a Szakkollégiumi Charta szellemében nem ismer el valódi szakkollégiumnak. Ezeknek az intézményeknek ugyanis általában olyan szakmai programjuk van, amelyeknek kialakításakor figyelmet fordítottak a szakkollégiumi tapasztalatokra, mintegy példaként tekintettek rájuk. Sajátosan magyar vagy talán közép-európai a szakkollégiumok közösségfelfogása: nyugati vendégeink eleinte értetlenkedéssel, majd pár nap után leplezetlen irigységgel tekintenek a jó esetben puritánnak nevezhető körülményekre, a 3-5 fős szobákra, közös helyiségekre s az ezekben kialakuló életformára. E szempontból is fontos, hogy a viszonyaink alapjában hasonlóak a többi szakkollégiuméval (a Rajk, a Széchenyi és a Bibó az önálló épületeikkel kicsit kilógnak a sorból). Közösek az SZMSZ-ek jellemzői, könnyen szót tudunk érteni egymás „belsős” sztorijait hallgatva. Az országos tudományos diákköri mozgalom (OTDK) joggal tekinti fontos partnerének a szakkollégiumokat – diákjaink létszámarányuknál messze nagyobb súllyal szerepelnek a TDK-n.