Mónus Ferenc

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben


Fenntarthatóság az óvodai nevelésben

Kétségtelen, hogy a szemléletformálásra a kisgyermekkor késői szakaszában (3-6 éves kor, azaz az óvodai nevelés kora) igen fogékonyak a gyerekek, így a környezeti érzékenyítést, a fenntarthatósági szemléletformálást is minél korábbi életszakaszban érdemes elkezdeni (Labanc 2001, Villányiné 2009, Bihariné & Kanczlerné 2019). Ez a korosztály az, amelyiknél a természeti értékekhez való hozzáállás még könnyen alakítható és rendszeres odafigyeléssel megalapozható. Kisgyermekkorban a növények, állatok, tájak is megszemélyesíthetőek, és a rájuk való odafigyelés, illetve a velük való kíméletes bánásmód könnyen alapértékké tehető (Victor 2010, Lithoxoidou et al. 2017). Az óvodai környezeti nevelést alapozó jellegűnek tekintik. Tehát főként azáltal játszik meghatározó szerepet az egyén környezetkultúrájának alakításában, hogy olyan értékrendi szemléletet formál, alapoz meg a kisgyermekkor során, amelyre a későbbi életszakaszokban is építkezni lehet (Labanc 2010). Bár a kora gyermekkori természeti élmények megléte szoros összefüggésben áll a későbbi természet iránti kötődéssel, ezen korai életszakasz szerepe nem kizárólagos, hanem a későbbi életszakaszok, akár a felnőttkori élmények, tapasztalatok szerepe ugyanúgy megkérdőjelezhetetlen (Cleary et al. 2020).

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben

Tartalomjegyzék


Kiadó: Debreceni Egyetemi Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 615 170 6

A gyermekek és a fiatalság a jövő záloga, ugyanígy a gyermekek és a fiatalság oktatása, nevelése is az. Ha hajlandóak vagyunk meglátni és elismerni, hogy az emberiség környezet átalakító tevékenysége során olyan messzire ment el, hogy már saját gyermekeink, sőt talán saját magunk biztonságos környezetét veszélyeztetjük, és ha ezen változtatni akarunk, akkor az egyik legkézenfekvőbb út az oktatás környezeti indíttatású átalakítása. Oktatási intézményeink oktatási és nevelési gyakorlatát úgy kell meghatározni és megvalósítani, hogy ezek a környezetéért felelősséget vállaló ember és társadalom felé való átállást szolgálják. Szükség van tehát az oktatási és nevelési gyakorlat átalakítására. Fontos, hogy a különböző oktatási szintekről kikerülő következő generációk természeti környezethez való viszonya valóságosabb legyen, szemléletük segítse őket az emberi tevékenységek által a környezetre rótt terhek mérséklésében. Az oktatási intézményekben megszerzett tudásuknak pedig lehetővé kell tennie, hogy a jövőben feltehetően egyre gyorsabban változó környezeti viszonyok közepette életük során rugalmasan és olyan technológiákkal, illetve társadalmi struktúrákkal alkalmazkodjanak, melyek nem fokozzák tovább az előttünk és az előttük tornyosuló környezeti problémákat. … A könyvben a fenntarthatóságra nevelés hazai folyamatainak áttekintését követően esettanulmányok formájában mutatom be saját kutatásaimat a következő területeken: egy felsőoktatási intézmény (a Nyíregyházi Egyetem) fenntarthatóságra nevelési tevékenységének leíró összegzése (4. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő szemlélet változásának nyomon követését megalapozó kvantitatív mérési módszerekkel kapcsolatban fennálló dilemmák (5. fejezet); a fenntarthatóságra nevelés eredményességének kvantitatív vizsgálata különböző oktatási intézményekben (6. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő viszonyulást, attitűdöket vizsgáló egyéb kvantitatív kutatások (7. fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/monus-eredmenyesseg-es-merese-a-fenntarthatosagra-nevelesben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave