Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

8.2. Mi egy érvelési hiba?

Az érvelési hibák elkövetésének vádjával szemben rendkívül nehéz védekezni, mert nincs általánosan elfogadott definíciója sem az ‘érvelési hiba’ terminusnak, sem az érvelési hibák típusainak. Felsorolásaik száma és jellemzésük az egyes szerzőknél igen lényeges különbségeket mutat. Következésképpen (K6) tárgyalásának kiinduló feltétele annak tisztázása, hogy a p-modell mit ért érvelési hibán.

Az arisztotelészi hagyományon nyugvó logikatankönyvek ugyan felsorolják azokat a sémákat, amelyeket téves következtetéseknek tartanak, de adósak maradnak szerkezetük rekonstrukciójával és az érvelésben játszott szerepük feltárásával. A fordulópontot Hamblin (1970) könyve jelentette, megállapítva, hogy „mint azt Arisztotelész óta csaknem minden megközelítés kijelenti, egy téves következtetés deduktíve érvényesnek látszik, de nem az” (Hamblin 1970: 12; kiemelés az eredetiben). Hamblin feltárta ennek a meghatározásnak a gyengeségeit, és kezdeményezte újragondolását. Noha Hamblin saját módosító javaslata nem vert gyökeret a szakirodalomban, a logikai hagyományra vonatkozó kritikája hozzájárult a szemléletváltáshoz.

A szemléletváltás lényege, hogy a súlypont a következtetésről átkerül az érvelésre, a logikáról a kommunikációra. Míg a ‘téves következtetés’ terminus egyetlen következtetés logikailag hibás voltára utal, az ‘érvelési hiba’ egy több következtetést felölelő, és nem a logikai érvényességet viszonyítási alapnak tekintő folyamat. Az angolban a ‘fallacy’ mindkét esetre vonatkozik. A németben a ‘Fehlschluss’ és a ‘Trugschluss’ következtetéseket jelöl, de lehetséges ‘Argumentationsfehler’-ről beszélni. A magyar terminológiában nehézséget jelent, hogy hiányzik egy a ‘fallacy’-nek megfelelő genus proximum, ezért a mindenkori szövegösszefüggés szerint kell differenciálnunk a ‘téves következtetés’ és az ‘érvelési hiba’ között.

Az érvelési hibák vizsgálatának két legbefolyásosabb irányzata Walton pragmatikai megközelítése (Walton 1995, 2010, 2013a, 2013b) és a van Eeemeren nevével fémjelzett pragma-dialektika (Eemeren & Grootendorst 2004, Eemeren et al. 2009).1 E két irányzat lényegesen eltérő módon határozza meg az érvelési hibákat. Bár Walton a ‘plauzibilitás’ kifejezést a p-modelltől eltérően – explikálatlanul – használja, az, ahogy az érvelési hibákat jellemzi, kompatibilis a p-modellel:

(8.1)	(a)	„Van Eemeren és Grootendorst nézetével az a probléma, hogy a kritikus párbeszéd szabályainak minden megsértését érvelési hibának tekintik. Ez az eljárás nem tesz különbséget a szabályok érvelési hibáknak nem minősülő, viszonylag triviális megsértései – azaz bakik (egy érvet nem megfelelően támogató hibák) – és az érvelési hibák (súlyosabb, rendszeres, alapvető hibák vagy az alkalmazott megtévesztő taktikák) között, amelyek azt jelentik, hogy egy érv radikálisan rossz [...]”. (Walton 1995: 16)
	(b)	„[..] az érvek sok olyan típusa, amelyeket általában hibásnak tartanak [...], alapvetően hibásan alkalmazott észszerű érv” (Walton 2013b: 216).
	(c)	„[...] általános pragmatikai feltevéseket kell figyelembe venni, melyek maguk is bizonytalanok” (Walton 2013b: 254; kiemelés K.A.).
	(d)	„[...] arra használják [az érvelési hibákat], hogy blokkolják a párbeszéd céljait, miközben megtévesztően fenntartják a plauzibilitás látszatát vagy olyan érveléstípust használva, amely más esetekben helyes lehetne [...], vagy csalárdul és burkoltan áttérve egy más típusú dialógusra” (Walton 1995: 15; kiemelés K.A).

(8.1)(a)-ban Walton megindokolja az amszterdami iskola alaptételének az elutasítását. (8.1)(b)-ben van Eemeren és szerzőtársai nézetével szemben Walton megfogalmazza saját alaptételét, amely szerint egy bizonyos következtetés nem önmagában véve hibás vagy helyes, hanem hibás vagy helyes volta a (pragmatikai értelemben vett) kontextus és a premisszák tartalmának függvénye.2 Az érvelési hibák szerkezete nem minden esetben tér el az olyan következtetésekétől, amelyek a tudományos érvelésben nagy hatékonysággal használatosak, és amelyeket a p-modell a 4. fejezetben ‘plauzibilis következtetéseknek’ nevezett. Ilyen sémák például: ‘plauzibilis modus ponens’, ‘plauzibilis modus tollens’, ‘redukció’, ‘rész-egész következtetés’, ‘egész-rész’ következtetés’ stb.3 (8.1)(c) kiemeli a kontextuális összefüggések fontosságát, az érvelési hibák egyediségét és az érvelési folyamat rekonstruálásának a p-modell felfogásával összeegyeztethető bizonytalanságát. (8.1)(d) pedig rávilágít három fő tulajdonságára, melyek nem definitorikus kritériumok, hanem a kiválasztott argumentációelméleti keretben explikációra váró támpontok:

(8.2)	Az érvelési hibák
	(a)	terméketlené teszik az érvelési folyamatot vagy annak egy részét, mivel nem segítik, hanem akadályozzák a mindenkori probléma megoldását;
	(b)	a helyes érvelés látszatát keltik, miközben hibásak;
	(c)	megtévesztőek, mivel elfogadtathatnak egy hibás álláspontot.

Ugyanakkor a p-modell legalább három tekintetben lép túl Walton felfogásán. Egyrészt elsősorban nem hétköznapi kommunikációs helyzetekben szóban elhangzó vagy írásban rögzített dialógusokat vizsgál, hanem tudományos publikációkban kifejtett argumentációt.4 Másrészt, mivel elemzéseinek tárgya a p-problémák megoldását szolgáló, ciklikus plauzibilis érvelési folyamat, ezért az érvelési hibák alapegységei az érvelési folyamat ciklusai. Harmadrészt, az érvelési hibát kiváltó következtetések lényege, hogy premisszáik és látens háttérfeltevéseik nem tudják plauzibilissé tenni a konklúziót, amely ily módon nem járulhat hozzá a ciklus heurisztikus céljának az eléréséhez. Az, hogy a konklúzió ‘nem plauzibilis’, nem azonos az ‘implauzibilis’-sel. A (4.1.) szakaszban mondottak szerint egy kijelentés akkor nem plauzibilis, ha értéke semleges, implauzibilis vagy bizonyosan hamis.

E megfontolásokat mérlegelve, (8.2)(a) alábbi explikációja kínálkozik (lásd még (4.15)(e)):

(8.3)	(a)	A plauzibilis érvelési folyamat egy ciklusa heurisztikusan termékeny, ha hozzájárul a kiinduló p-kontextusban felvetett p-probléma egy megoldásához vagy feloldásához, azaz az érvelési ciklus vagy a teljes plauzibilis érvelési folyamat heurisztikus céljának eléréséhez.
	(b)	A plauzibilis érvelési folyamat egy ciklusa heurisztikusan terméketlen, ha nem éri el heurisztikus célját vagy megakadályozza, hogy a teljes plauzibilis érvelési folyamat elérje heurisztikus célját, azaz eljusson a kiinduló p-kontextusban felvetett p-probléma egy megoldásához vagy feloldásához.

Mit jelent az, hogy egy érvelési ciklus plauzibilisnek látszik, miközben nem az? A p-modell válaszként (8.2)(b)-t így explikálja:

(8.4)	Egy érvelési ciklus akkor látszik plauzibilisnek, noha nem az,
	(a)	ha tartalmaz legalább egy olyan következtetést, amelynek a szerkezete megfelel a plauzibilis következtetések szerkezetének, azonban
	(b)	amelynek legalább egy premisszája vagy látens háttérfeltevése egy vagy több megbízhatatlan forrásra épül.

A ‘megtévesztő’ explikációjának nehézségére utalva Walton (2010: 179) van Eeemeren és szerzőtársai munkáját, valamint sajátját egyaránt bírálja: “A probléma az, hogy egyik elmélet sem vette teljes mértékben figyelembe azt a régóta ismert intuíciót – amely Arisztotelész sophistici elenchi-ében nyilvánvaló – hogy az érvelési hibák megtévesztőek.” E nehézségre tekintettel (8.5) is csupán néhány eset felsorolásával körvonalazza azt, amit a p-modell az érvelési hibák megtévesztő voltán ért:

(8.5)	Egy érvelési ciklus akkor megtévesztő, ha elfogadtat egy hibás álláspontot, mert
	(a)	egy kevésbé plauzibilis kijelentést preferál egy magasabb plauzibilitási értékűvel szemben; vagy
	(b)	irreleváns információkat premisszaként használ fel; vagy
	(c)	ellenkezőleg, releváns kijelentéseket vagy forrásokat figyelmen kívül hagy; vagy
	(d)	túlbecsüli egy konklúzió plauzibilitási értékét; vagy
	(e)	nem veti össze egymással az alternatív kijelentések plauzibilitási értékét;
	(f)	vagy elmarad a prizmatikus újraértékelés.

(8.3)–(8.5) elvezet az ‘érvelési hiba’ explikációjához:

(8.6)	A plauzibilis érvelési folyamat egy ciklusát érvelési hibának nevezzük, ha
	(a)	(8.3)(b) értelmében terméketlen;
	(b)	(8.4) értelmében plauzibilis érvelésnek látszik; és
	(c)	(8.5) értelmében megtévesztő.

A továbbiakban (8.6)-ot tekintem az ‘érvelési hiba’ alapmodelljének. (8.6) világosan elhatárolja az ‘érvelési hiba’ terminust a Hamblin definíciója szerinti ‘téves következtetés’ terminustól.

A p-modell fontos feladatnak tekinti az érvelési hibák és a plauzibilis érvelés közti határvonal meghúzását. Viszont, mivel nem formális rendszer, a fenti explikációk nem szükséges és elégséges kritériumok. (8.6) a 3. fejezetben bevezetett értelemben ‘alapmodell’ és nem definíció. Minden plauzibilis érvelési folyamat egyedi. Értékelésük csakis egyedi sajátosságaik ismeretében, a mindenkori p-probléma, valamint az annak valamely megoldását összekötő ciklusok plauzibilitási megfontolásokat alkalmazó összehasonlítása révén és a kijelentések szemantikájának ismeretében történhet. Az, hogy egy érvelési ciklus eléri-e heurisztikus célját vagy sem, megtévesztő-e vagy sem, és hogy milyen kritériumhoz viszonyítva ‘látszik’ plauzibilisnek, miközben nem az, az esetek jelentős részében csak több érvelési ciklust, folyamatos visszamenőleges újraértékeléseket és a perspektívák prizmatikus váltakozásait követően derülhet ki. Ez összhangban áll a nyelvtudományi megismerésnek azzal az alapvető bizonytalanságával, amely a p-modell kidolgozását motiválta (lásd a 4.1. szakaszt). E fejezet esettanulmányaiban azt fogjuk látni, hogy egy-egy érvelési hiba olykor évtizedeken át megtéveszti a szakma művelőit a kijelentések plauzibilitásának látszatát keltve, és csupán a p-kontextus számos, egymással bonyolult hálózatot alkotó érvelési cikluson átívelően több évtized alatt lejátszódó kiterjesztésének és visszamenőleges újraértékelésének eredményeképpen tárul fel.

Végül megjegyzem, hogy az érveléselméleti irodalom megkülönbözteti a formális és az informális téves következtetéseket. Míg a formális téves következtetések deduktíve nem érvényesek, az informális téves következtetések esetében nem a deduktív következtetés elvének megsértéséből, hanem a premisszák tartalmának megalapozatlanságából következik a konklúzió megalapozatlansága.5 Azonban (8.6) fényében a p-modellben ez a megkülönböztetés értelmetlen, mivel a plauzibilis érvelés és az érvelési hiba közötti különbség nem értelmezhető deduktív érvényességként vagy érvénytelenségként.

1	A filozófiai érvelési hibákhoz lásd Rescher (2022).
2	Saját keretében Aikin & Casey (2023) is hangsúlyozza, hogy az érvelési hibáknak nincsenek általános kritériumai, hanem egy érvelés helyes vagy hibás volta csak esetről esetre, több tényező együttes figyelembevételével dönthető el. Továbbá, figyelemreméltó, hogy a plauzibilis következtetések alapműveiben már Pólya (1971), (1977) (1988), (1989) is hasonló álláspontot képviselt.
3	Illusztratív példaként visszautalok a 4.2.2. szakaszban (4.9) alatt említett rész-egész következtetésre. Azokban az érvelési folyamatokban, amelyekben az 1980–90-es évek elméleti nyelvészete (lásd Bierwisch írásait) felhasználta, plauzibilis következtetésként működött, hozzájárulva az érvelési ciklus termékenységéhez. Azonban más összefüggésben ugyanaz a rész-egész séma érvelési hibaként léphet fel. Például: János kisujja erős és János kisujja része Jánosnak, tehát János erős. Vagy, hibás lehet az ezzel analóg eleme-halmaz következtetés: Szoboszlai Dominik világklasszis és tagja a magyar válogatottnak, tehát a magyar válogatott világklasszis. Lásd ehhez Copi & Burgess-Jackson (1996: 109–110). A rész-egész, egész-rész, eleme-halmaz, halmaz-eleme következtetések nem egységes sémára épülnek, hanem számos különböző séma-változatra tagolódnak, melyek mindegyike működhet heurisztikusan termékeny plauzibilis következtetésként vagy heurisztikusan terméketlen érvelési hibát kiváltó következtetésként a mindenkori érvelési folyamat összetevőitől függően. Ugyanez vonatkozik minden egyéb sémára.
4	Noha a p-modell kidolgozásának a célja a nyelvtudományi elméletalkotás bizonyos sajátosságainak a megragadása, van példa arra, hogy a hétköznapi kommunikáció eseteire is alkalmazható (lásd Kertész & Rákosi 2016).
5	Walton (1995) teljes terjedelmében az informális érvelési hibákkal foglalkozik. Egy tankönyvi megfogalmazás szerint az informális érvelési hibák „olyan hibák, amelyek nem kizárólag a következtetés logikai formájával függnek össze, hanem annak tartalmával is. Ez azt jelenti, hogy még deduktíve érvényes következtetések is értelmezhetők érvelési hibaként, ha premisszáikat bármilyen, egyebek mellett retorikai, okból megalapozatlannak ítéljük.” (Rodrigues 2024; kiemelés K. A.)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero