Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

8.3.2.1. Első érvelési ciklus: tudományos hipotézis vagy tudománytalan dogmatizmus?
Skinner és Chomsky egy-egy, egymástól különböző plauzibilis érvelési folyamatban próbál megoldást találni arra a p-problémára, amely mindkettejük kiinduló p-kontextusának a p-hiányossága miatt lép fel, mivel nem áll eleve rendelkezésre az alábbi kérdésre adható plauzibilis válasz:
 
(8.10)
A verbális viselkedés eseményeiben megtalálhatók-e az állatkísérletek alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referensei?
 
Skinner könyvének érvelési folyamatában a megoldás az lenne, ha sikerülne plauzibilitási értéket rendelni ahhoz a kijelentéshez, hogy a verbális viselkedés eseményeiben megtalálhatók az állatkísérletek alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referensei.1 Chomsky érvelése pedig akkor jutna el a p-probléma megoldásához, ha alá tudná támasztani annak a kijelentésnek a plauzibilitását, amely azt mondja ki, hogy a verbális viselkedés eseményeiben nem találhatók meg a Skinner állatkísérletei alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referensei; más szóval, ha alá tudná támasztani Skinner tételének implauzibilitását vagy hamisságát.
Skinner így foglalja össze könyve mondandójának lényegét:
 
(8.11)
„A feldolgozandó alapvető tények minden iskolázott személy számára jól ismertek, és nincs szükség statisztikai vagy kísérleti alátámasztásukra a szigornak azon a szintjén, amelyet itt megpróbálok alkalmazni. Nem törekedtem a releváns ‘szakirodalom’ áttekintésére. A hangsúly jól ismert tények rendszerezésén van, a viselkedés egy szigorúbb kísérleti elemzésből származó megfogalmazásának megfelelően. A verbális viselkedésre való jelen kiterjesztés tehát inkább interpretációs gyakorlat, semmint szigorú kísérleti eredmények mennyiségi extrapolációja.” (Skinner (2014) [1957]: 45; kiemelés K. A.)
 
Skinner könyvéhez írott előszavának első bekezdésében Michael (1992: 5) – csakúgy, mint MacCorquodale (1970: 85) – a (8.11)-ben idézett passzust emeli ki. Az idézet tömör, de tartalma könnyen megvilágítható a kontextus ismeretében. A „jól ismert tények”-en Skinner olyan hétköznapi megfigyeléseket, valamint nyelvészek olyan szisztematikus felismeréseit érti, amelyek tudományos háttér nélkül is érthetők és köztudottak.2 „A viselkedés egy szigorúbb kísérleti elemzésből származó megfogalmazásának megfelelően” kifejezés pedig arra utal, hogy a könyv másik kiindulópontjaként rendelkezésre állnak Skinner kísérleti eredményei, melyeket korábban a nem-verbális viselkedésre vonatkozó (mindenekelőtt The Behavior of Organisms című könyvében) közreadott. Ily módon Skinner nem a verbális viselkedéssel kapcsolatos új kísérleti eredményekről számol be, hanem a nem-verbális viselkedésre vonatkozó, a szakemberek számára ismert kísérleti összefüggések, valamint a verbális viselkedést érintő, „minden iskolázott ember számára jól ismert” – tehát naiv – megfigyelések fényében interpretálja a verbális viselkedés eseteit:3
 
(8.12)
Premisszák:
 
(a)
0<|Vannak statisztikai vagy kísérleti alátámasztás nélkül is iskolázott emberek számára jól ismert, valamint nyelvészek szisztematikus felismerésein alapuló tények.|S1<1
 
(b)
0<|Rendelkezésre állnak a nem-verbális viselkedésre vonatkozó, korábban elvégzett szigorú kísérletek eredményei.|S2<1
 
(c)
[0<|Ha vannak statisztikai vagy kísérleti alátámasztás nélkül is iskolázott emberek számára jól ismert, valamint nyelvészek szisztematikus felismerésein alapuló tények, és rendelkezésre állnak a nem-verbális viselkedésre vonatkozó, korábban elvégzett szigorú kísérleti eredmények, akkor a Verbal Behavior állításai nem a verbális viselkedésre vonatkozó új kísérletek végrehajtásáról számolnak be, hanem e tények és kísérleti eredmények interpretációiról.|S3<1]
 
Konklúzió:
 
(d)
0<|A Verbal Behavior állításai nem a verbális viselkedésre vonatkozó új kísérletek végrehajtásáról számolnak be, hanem e tények és kísérleti eredmények interpretációiról.|I(8.12)<1
 
(8.13)
Premisszák:
 
(a)
0<|A Verbal Behavior állításai nem a verbális viselkedésre vonatkozó új kísérletek végrehajtásáról számolnak be, hanem e tények és kísérleti eredmények interpretációiról.|I(8.12)<1
 
(b)
0<|A nem-verbális viselkedés eseményeiben megtalálhatók az állatkísérletek alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referensei.|S2<1
 
(c)
0<|Ha a Verbal Behavior állításai nem a verbális viselkedésre vonatkozó új kísérletek végrehajtásáról számolnak be, hanem e tények és kísérleti eredmények interpretációiról, és a nem-verbális viselkedés eseményeiben megtalálhatók az állatkísérletek alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referensei, akkor a könyv a verbális viselkedés eseményeit az állatkísérletek alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referenseiként interpretálja.|S3<1
 
Konklúzió:
 
(d)
0<|A könyv a verbális viselkedés eseményeit az állatkísérletek alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referenseiként interpretálja.|I(8.13)<1
 
Annak érdekében, hogy megvilágítsuk a Chomsky recenziójában Skinnernek tulajdonított nézet és Skinner nézete közötti viszonyt, röviden kitérek a ‘természet kísérletes vizsgálata’ és a ‘természet interpretációja’ közötti különbségre Palmer (2003) elemzésére támaszkodva.4 Az alábbi megállapítások kompatibilisek a p-modell terminológiájával, jóllehet Palmer a terminusokat explikálatlanul használja:5
 
(8.14)
(a)
„Fontos megjegyezni, hogy bármely konkrét evolúciós magyarázat teljesen téves lehet; a legtöbb ilyen magyarázatot plauzibilis következtetések töltik meg, nem pedig empirikus megfigyelések.” (Palmer 2003: 174; kiemelés K. A.)
 
(b)
„A kísérleti elemzés a természet fölötti uralmunk alapja, és megköveteli az összes releváns változó megfigyelését, mérését és ellenőrzését. A természet általános elveinek felfedezése és megértése teljes egészében kísérleti elemzésekből származik. Az interpretáció ezen elvek kiterjesztése olyan területekre, amelyeken az összes fontos változó megfigyelése és kísérleti ellenőrzése lehetetlen vagy célszerűtlen, de ahol rendelkezésre állnak részleges adatok.” (Palmer 2003: 177; kiemelés K.A.)
 
(c)
„Amint azt Skinner példája egyértelművé teszi, az interpretáció egyfajta hipotézisnek tekinthető abban az értelemben, hogy egy jelenség ideiglenes magyarázatát nyújtja egy tudományos elmélet fényében, de a hipotézis kifejezést a tudományban inkább valamilyen változó hatásának ideiglenes előrejelzésére alkalmazzák, semmint a rendelkezésre álló tények plauzibilis magyarázatára. A tudományos interpretációknak azonban van egy fontos közös tulajdonságuk a hipotézisekkel: Segítik a kutatás irányítását és szervezését.” (Palmer 2003: 174; kiemelés K. A.)
 
(d)
„Az interpretáció csupán egy helyzet magyarázatára szolgáló lehetséges, de nem szükséges forgatókönyv. Előfordulhat, hogy egy biológiai adaptáció egy bizonyos evolúciós magyarázata csupán több, egyformán plauzibilis alternatíva egyike. Lehet, hogy nincs okunk előnyben részesíteni az egyik értelmezést a másikkal szemben, de mindegyik azt a célt szolgálja, hogy megmutassa, egy jelenség természetes okoknak tulajdonítható. [...] Az interpretációk nem azt mondják meg, hogy hogyan működik a természet, hanem azt, hogy hogyan működhetne; ezek csupán plauzibilis forgatókönyvek, nem pedig a világra vonatkozó tények.” (Palmer 2003: 180; kiemelés K. A.)
 
Bár Palmer nem explikálja a (8.14)(a)-ban említett ‘plauzibilis következtetés’ terminust, világos, hogy a p-modellhez hasonlóan nem bizonyosan igaz konklúzióhoz vezető következtetésekről van szó. (8.14)(b) azt emeli ki, hogy Skinner egy még nem vizsgált területre – a verbális viselkedésre – terjeszti ki a korábban, attól függetlenül elvégzett kísérletek eredményeivel alátámasztott ‘törvényeket’. A p-modell terminológiáját alkalmazva, (8.14)(c) azt mondja, hogy a két eljárás közös vonása a mindenkori heurisztikus cél elérésének elősegítése. (8.14)(d) – hasonlóan a p-modellhez – kiemeli az alternatívák összehasonlításának és plauzibilitásuk mérlegelésének a jelentőségét.
Következésképpen Palmer – MacCorquadale (1970) elemzéséhez kapcsolódó – kommentárjának summája:
 
(8.15)
(a)
A ‘természet interpretációja’, melyre Skinner könyve összpontosít, nem önkényes és dogmatikus eljárás, hanem a nem-verbális viselkedésre vonatkozó felismeréseket a verbális viselkedés olyan területeire kiterjesztő interpretáció, amelyeken az összes fontos változó megfigyelése és kísérleti ellenőrzése lehetetlen vagy célszerűtlen, de amelyeken rendelkezésre állnak részleges adatok.
 
(b)
Az interpretációk a Verbal Behavior p-kontextusaiban a rendelkezésre álló források alapján ‘plauzibilis’ – és nem a verbális viselkedés eleve adottnak tekintett ‘tényeit’ feltáró, ‘igaz’-nak minősített – kijelentéseket fogalmaznak meg.
 
Miután megvilágítottuk Skinner könyvének a szerző által kiemelt lényegét, rátérhetünk Chomsky bírálatának központi állítására a recenzió első érvelési ciklusában:
 
(8.16)
„Nyilvánvaló, hogy egy ilyen esetben kutatásra van szükség, nem pedig dogmatikus és tökéletesen önkényes állításokra, amelyek a kísérleti irodalom valaki számára éppen érdekes kis részének analógiáin alapulnak.” (Chomsky 1959: 43; kiemelés K. A.)
 
(8.17)–(8.18) Chomsky plauzibilis következtetéseit rekonstruálja (8.16)-ból kiindulva:
 
(8.17)
Premisszák:
 
(a)
0<|A könyv állításai, melyek a kísérleti irodalom Skinner számára éppen érdekes kis részének analógiáin alapulnak, dogmatikusak és tökéletesen önkényesek.|S<1
 
(b)
[0<|Ha a könyv állításai, melyek a kísérleti irodalom Skinner számára éppen érdekes kis részének analógiáin alapulnak, dogmatikusak és tökéletesen önkényesek, akkor a könyv nem kutatás eredményeként állítja, hogy a verbális viselkedés eseményeiben megtalálhatók az állatkísérletek alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referensei.|S<1]
 
Konklúzió:
 
(c)
0<|A könyv nem kutatás eredményeként állítja, hogy a verbális viselkedés eseményeiben megtalálhatók az állatkísérletek alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referensei.|I(8.17)<1
 
(8.18) szerkezete plauzibilis modus tollens:
 
(8.18)
Premisszák:
 
(a)
0<|A Verbal Behavior nem tudományos kutatás eredményeként állítja, hogy a verbális viselkedés eseményeiben megtalálhatók az állatkísérletek alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referensei.|I(8.17)<1
 
(b)
[0<|Ha a verbális viselkedés eseményeiben megtalálhatók az állatkísérletek alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referensei, akkor a Verbal Behavior tudományos kutatás eredményeként állítja, hogy a verbális viselkedés eseményeiben megtalálhatók az állatkísérletek alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referensei.|S<1]
 
Konklúzió:
 
(c)
0<|A verbális viselkedés eseményeiben nem találhatók meg az állatkísérletek alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referensei.|I(8.18)<1
 
A szalmabábot (8.12)–(8.13) és (8.17)–(8.18) összevetése tárja fel. Skinner a (8.11)-ben és (8.14)-ben dokumentált, valamint (8.15)-ben összefoglalt módon, deklaráltan nem dogmatikusan és önkényesen, hanem a már ismert összefüggéseket egy új területre kiterjesztve interpretálja a verbális viselkedés eseteit, és nem állítja, hogy azokra közvetlenül alkalmazta a természettudományok kísérleti módszerét. Ezzel szemben Chomsky (8.17)–(8.18)-ban a kísérleti módszer dogmatikus és önkényes analógiás kiterjesztését tulajdonítja Skinnernek. Mivel ebből a fikcióból kiindulva építi fel a saját érvelését, a recenzió egészének a tárgya nem Skinner könyvének a tartalma.6 (8.17)(a) a tulajdonképpeni szalmabáb. Ezt a szalmabábot támadja (8.17)(b). (8.18)(a)–(b) plauzibilitása a transzformációs generatív nyelvészet természettudományosnak vélt módszertanán mint forráson (S2-vel jelölve) nyugszik, amit a ‘kutatás’ kifejezés jelez, ellenpontozva a Skinnernek tulajdonított ‘dogmatikus és önkényes’ eljárást. Tehát (8.13)(d) és (8.18)(c) egyaránt plauzibilis, de plauzibilitásuk különböző p-kontextusokban – (8.13)(d) Skinner érvelési folyamatának, (8.18)(c) pedig Chomsky érvelési folyamtának egyik ciklusán belül – különböző forrásokból származik.7
Milyen eredménnyel jár (8.13)(d) és (8.18)(c) összevetése? Ha mindkettő rendelkezésünkre állna, a válasz (8.19) lenne:
 
(8.19)
0<|A könyv a verbális viselkedés eseményeit az állatkísérletek alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referenseiként interpretálja.|I(8.13) < |A verbális viselkedés eseményeiben nem találhatók meg az állatkísérletek alapján konstruált ‘inger’, ‘válasz’, ‘megerősítés’ és ‘motiváció’ terminusok referensei.|I(8.18)<1
 
Azonban (8.19) nem rekonstruálja megfelelően a szalmabábérvelés eredményét, mert a recenzióban nem áll rendelkezésünkre mindkét kijelentés:
  • Ugyanis (8.12)–(8.13) nem jelenik meg a recenzió első érvelési ciklusának p-kontextusában. (8.12)-t és (8.13)-at a recenzió első ciklusának p-kontextusa elhallgatja, mintha nem léteznének.8
  • (8.17) és (8.18) megfelel a plauzibilis modus ponens, illetve a plauzibilis modus tollens sémájának, és mindkét következtetés premisszái Chomsky érvelésének p-kontextusában megbízhatónak minősített források alapján kapják meg plauzibilitási értéküket.
  • Ezért Chomsky érvelése a (8.4)-ben explikált terminus szerint a plauzibilis érvelési ciklus látszatát kelti.
  • Az, hogy Chomsky (8.12)–(8.13)-mat nem szembesíti (8.17)–(8.18)-cal, a p-modell terminológiája szerint azt jelenti, hogy nem hajtja végre az alternatív kijelentések plauzibilitási értékének összevetését. Ezért elmarad a p-kontextus prizmatikus újraértékelése.
  • Ily módon – a (8.5)(e)-ben és (f)-ben jelzett módon – (8.17) és (8.18) kiváltja az érvelési ciklus megtévesztő hatását.
  • Chomsky érvelési ciklusa (8.3)(b) értelmében terméketlen, mivel nem érhette el heurisztikus célját, azaz, Skinner kijelentéseinek cáfolatát.
 
Következésképpen egyrészt a ciklus tipikus esete az ‘érvelési hiba’ (8.6)-ban explikált alapmodelljének. Másrészt ezen belül a szalmabábérvelésnek: Chomsky érvelése irreleváns Skinner álláspontjára nézve, mivel egy – ‘hollow man’-ként önkényesen létrehozott – fiktív vitapartner nem létező kijelentéséről szól, ugyanakkor saját p-kontextusán belül sikeresen vezet le egy a Skinnerével ellentétes tartalmú, plauzibilisnek látszó kijelentést.
1

Vö.:

„A Verbal Behavior hipotézise egyszerűen az, hogy a verbális viselkedés tényei azon tények tartományában vannak, amelyek alapján a rendszert konstruáltuk. Skinner célja az, hogy megtalálja magyarázó rendszere törvényeinek és terminusainak a referenseit a beszédeseményben: inger, válasz, megerősítés és motiváció. E törvények és komponenseik jelentőségét a verbális események számára csupán hipotetikusan és nem dogmatikusan állítja.” (MacCorquodale 1970: 85; félkövér kiemelés K. A.)

2 A ‘tény’ kifejezést itt nem a p-modell szerinti értelemben szerepel.
3 S1 értelemszerűen a könyvben felsorolt ‘ismert tények’-et jelöli, S2 a korábban elvégzett kísérletek leírásait, S3 pedig a Verbal Behaviort közvetlen forrásként. A következtetésekben a ‘tény’ nem a p-modell, hanem Skinner terminusa.
4 Az ‘interpretáció’ az itt ismertetett értelemben valójában gondolatkísérlet, és Skinner (1957) könyve gondolatkísérletek sorozatára épül. Mivel a gondolatkísérletek és a valódi kísérletek párhuzamba állíthatók egymással, ez a szempont még világosabbá teszi a Chomsky és Skinner módszere közötti különbséget. Ugyanakkor – tekintettel arra, hogy nem változtatna a jelen áttekintés eredményének lényegén, ha Skinner könyvét gondolatkísérletek sorozataként elemeznénk – itt nem térek ki a gondolatkísérletek bonyolult problémakörére. Azt, ahogy a p-modell a gondolatkísérleteket kezeli, a kognitív nyelvészetben Kertész (2015) és a pragmatikában Kertész (2026) mutatta be.
5

(8.14)(c)-ben Palmer az alábbi passzusra utal:

„Nagyon sok kísérleti adatot gyűjtöttem a verbális viselkedésről – arról, hogyan tanulják meg az emberek értelmetlen szótagok sorozatait, vagy személyek értelmetlen neveit, és megvoltak a saját eredményeim a verbális összegzésről, alliterációról és találgatásról. Ezek elkezdték túlzsúfolni a kéziratot anélkül, hogy lényegesen hozzájárultak volna annak érvényességéhez. Az egész könyvet nagyon kibillentették az egyensúlyából, mert az elemzés nagy részéhez nem sikerült kísérleteket találni. A szívem mélyén változatlanul empirista voltam, de nem gondoltam, hogy árulás lenne ezzel a meggyőződésemmel szemben, ha a könyvem nem a megállapított tények áttekintése lenne. Egy összetett területet interpretáltam, egyszerűbb, kontrollált körülmények között igazolt elveket használva. A naprendszer bizonyos aspektusain kívül a csillagászat nagy része ebben az értelemben interpretáció, elvei laboratóriumi kísérletekből származnak. Úgy döntöttem, kihagyom az összes laboratóriumi kísérletet.” (Skinner 1979: 282; kiemelés K. A.)

6 Chomsky gunyoros, sértő, arrogáns megfogalmazásai – szalmabábérvelésével átfedésben – az argumentum ad hominem érvelési hibaként lennének rekonstruálhatók. Az argumentum ad hominem különböző típusainak rekonstrukcióihoz lásd a 9. fejezetet.
7 (8.17)-ben és (8.18)-ban S a Chomsky által elfogadott tudománymódszertani normákat jelöli.
8 Az ‘evidencia elhallgatása’ érvelési hibát a 8.6. szakasz fogja bemutatni.
Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave