Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

8.6.2.2. A halmazelméleti metaforikus érvelési hiba

A matematika-filozófia egyik széles körben elfogadott alaptétele szerint a matematikai entitások – számok, halmazok, műveletek – nem közvetlenül megfigyelhető, térben és időben létező objektumok, hanem absztrakciók.1 Tehát, ha az Egyesítés halmazokból halmazokat állít elő, és a halmazok nem a ‘valóságban’ létező, érzékelhető, mérhető, megfigyelhető objektumok, akkor az imént bevezetett terminusok ismeretében világossá válik, hogy a (8.68) alatti idézetek a következő tételt fejezik ki:

(8.71)

0<|Az Egyesítés absztrakció.|S<1

A transzformációs generatív nyelvészet egy második ontológiai síkot is meg kíván ragadni: az agy/elme biológiáját.2 Például:3

(8.72)	(a)	„Az I-nyelvre vonatkozó kijelentések [...] igaz vagy hamis kijelentések valamiről, ami valóságos [‚real’]‚ azaz az elme/agy [‚mind/brain’] és komponensei aktuális állapotáról. [...] A [...] nyelvtudomány [...] végeredményben a biológia részévé válik.” (Chomsky 1986: 26-27).
	(b)	„A generatív vállalkozás kezdettől fogva a nyelv biolingvisztikai szemléletét alkalmazza, mely a nyelvet az ember biológiájának, az emberi elme kognitív képességének tulajdonságaként értelmezi. A nyelv ugyanolyan módon az agy komponense, mint amilyen módon az emberi látás, érzelem és egyéb kognitív képességek az agy komponensei.” (Chomsky et. al. 2023: 6; kiemelés K. A.)

(8.72)(a) abból a műből származik, amelyben Chomsky az ‘I-nyelv’ terminust bevezette, (8.72)(b) pedig legfrissebb könyvéből idézve emeli ki a tétel jelenlegi érvényességét. Ha az I-nyelv az elme/agy valamely valóságos, biológiai folyamatok eredményeképpen kialakult állapota, akkor az I-nyelv alapvető művelete, az Egyesítés is az agy része:

(8.73)

0<|Az Egyesítés az agy komponenseként a valóságban létezik.|S<1

Tehát fellép az az ellentmondás, amelyre (8.74)(a) és (b) kétféle megfogalmazásban, két évtized különbséggel, de egybehangzóan hívja fel a figyelmet:

(8.74)	(a)	„Chomsky azt állítja, hogy azoknak az objektumoknak, amelyekről a nyelvészet szól (mivel absztrakciók), nincsenek időbeli korlátaik, nincsenek oksági tulajdonságaik, és szükségszerűen léteznek. Ugyanakkor azt is állítja, hogy ugyanezek az objektumok (mivel mentálisak) időbeli korlátokkal, valamint oksági tulajdonságokkal rendelkeznek, és nem léteznek szükségszerűen.” (Katz & Postal 1991: 546; kiemelés K. A.)
	(b)	„[...] a nyelv egyszerre (i) az emberi agy része, és (ii) halmazelméleti objektumokon nyugszik, amelyeket jelenleg az Egyesítés művelete által generáltnak tekint (például: „egy generatív nyelvtan az Egyesítés műveletén alapul, amely halmazokat hoz létre” – Chomsky, 2012: 91). Nyilvánvaló, hogy (i) és (ii) nem vonatkozhat egyszerre ugyanarra az objektumra (például az I-nyelvre). Az agy véges, fizikai objektum. Időben és térben létezik, elpusztítható, és oksági kapcsolatokban vesz részt. A halmazok absztrakt objektumok. Nem léteznek időben és térben, nem pusztíthatók el, és nem vesznek részt oksági kapcsolatokban. Ezért Chomsky ontológiáját, amely ezeknek az ellentmondó tulajdonságoknak a kombinációját tulajdonítja ugyanannak az objektumnak (az I-nyelvnek), belső inkoherencia jellemzi. Az inkonzisztencia feloldásának mindössze két lehetséges módja van. Először is, fel lehet adni a két, egymásnak ellentmondó állítás (i) és (ii) egyikét. Ez azonban azzal járna, hogy lemondunk a chomskyánus biolingvisztikáról. Másodszor, meg lehetne próbálni kimutatni, hogy léteznek eddig ismeretlen, varázslatos objektumok, amelyek egyszerre rendelkeznek biológiai és absztrakt tulajdonságokkal.” (Behme 2014b: 4; kiemelés K. A.).

(8.71) és (8.73) ugyanahhoz az objektumhoz – az Egyesítéshez – két, egymást kizáró tulajdonságot rendel: ha valami absztrakt, akkor nem lehet az anyagi világ komponenseként valóságos, és fordítva. Chomsky tetézi a bajt azzal, hogy a két, egymásnak ellentmondó kijelentést egy következtetés premisszáiként használja fel és levonja belőlük azt a konklúziót, hogy:

(8.75)

„az Egyesítés egy az ember szervezetén belül működő komputációs rendszer komponense.” (Chomsky et al. 2023: 15).

Mivel Chomsky kijelenti (8.75)-öt, egyértelműen a (8.74)(b) alatt említett második megoldást választja. Döntésének rekonstrukciója:

(8.76)	Premisszák:
	(a)	0<\|Az Egyesítés absztrakció.\|S1<1
	(b)	0<\|Az Egyesítés az agy komponenseként a valóságban létezik.\|S1<1
	Konklúzió:
	(c)	\|Az Egyesítés absztrakció és az agy komponenseként a valóságban létezik.\|I(8.76)=?

A következményeket az alábbi pontokban fogalom össze.

(i) Kategóriahiba. (8.76)(a) és (b) között erős p-inkonzisztencia áll fenn, ezért (8.76) hibás. Egyrészt az erős p-inkonzisztencia azért jön létre, mert – mint azt (8.74)(a) és (b) világosan megfogalmazza – (8.76)(a)-ban és (b)-ben ugyanazon jelenség két, egymást kizáró tulajdonságot kap ugyanazon S1 forrás, azaz Chomsky minimalista programjának kerete alapján. Nem p-parakonzisztencia, mivel Chomsky a két, egymásnak ellentmondó kijelentést egy következtetés premisszáiként ugyanabban a p-kontextusban használja fel. Az erős p-inkonzisztenciából – mely, mint a 6.2.2. szakasz említette, a klasszikus logikai ellentmondás-fogalom analogonja – nem vonható le plauzibilis konklúzió ugyanazon p-kontextusban. Az erős p-inkonzisztencia a p-modell terminológiája szerint bizonyosan hamis. Tehát (8.76) így módosul:

(8.77)	Premisszák:
	(a)	0<\|Az Egyesítés absztrakció.\|S1<1
	(b)	0<\|Az Egyesítés az agy komponenseként a valóságban létezik.\|S1<1
	(c)	[\|~Ha az egyesítés absztrakció, akkor nem létezhet az agy komponenseként a valóságban.\|S2=1]
	Konklúzió:
	(d)	\|~Az Egyesítés absztrakció és az agy komponenseként a valóságban létezik.\|I(8.76)=?

(8.77) ismeretében először is azt kell megállapítanunk, hogy a halmazokon mint absztrakciókon végrehajtott művelet síkjának az összemosása a biológiai folyamatok ‘empirikus’, ‘valóságos’ síkjával a 7.2.3. szakaszban tárgyalt kategóriahiba.

(ii) A transzformációs generatív nyelvészet nem biológia. Önmagában mindkét ontológiai szintre felépíthetők tudományos vizsgálatok, de az egyik megtartása csak a másik elvetésének árán lehetséges (lásd (8.74)(b)-t). Legitim vállalkozás lehetne halmazokként explikálni azokat az objektumokat, amelyeket a generatív nyelvészet vizsgálni kíván: frázisokat, mondatokat, igei és főnévi csoportokat stb. És megengedett az is, hogy halmazok közötti operációként explikáljuk az utóbbiak közötti viszonyt. De minden ily módon eljáró generatív nyelvésznek, amennyiben ezt az utat választaná, tisztában kellene lennie azzal, hogy a generatív nyelvészet nem térben és időben lejátszódó események megfigyeléséből származó adatokat feldolgozó ‘empirikus’, a posteriori tudomány, hanem az aritmetika és a logika mintáját követő a priori vállalkozás.4 Ebben az esetben az, amit a generatív nyelvészek ‘új tények felfedezésének’ és új tudományos ‘eredménynek’ neveznek, nem ‘valóságos’ (‘real’) a (8.72)(a) alatti idézet értelmében. A generatív nyelvész ugyanazzal a legitimitással művelhetné szakmáját, amely más, analóg módon működő a priori tudományok jellemzője. Be kellene ismernie: a transzformációs generatív nyelvészet nem biológia! Ekkor azonban azt is tudomásul kellene vennie, hogy az így alkalmazott elmélet azzá válik, aminek Chomsky szerint nincs sok értelme:

(8.78)

„Néha elhangzik az a javaslat, hogy a nyelvtudást a mindenfajta mentális szerkezettől függetlenül létező, absztrakt ‘platonikus’ entitásnak tekintett aritmetikai tudás analógiájára értelmezzük. [...] Az állítás az, hogy az egyes I-nyelvektől függetlenül van még valami más is, amit ‘p-nyelveknek’ (‘p-angol’, ‘p-japán stb.) nevezhetnénk, melyek a platonikus mennyben léteznek az aritmetikával és (talán) a halmazelmélettel együtt [...] Természetesen tetszés szerint konstruálhatunk absztrakt entitásokat, és dönthetünk úgy, hogy ezeket ‘angolnak’ vagy ‘japánnak’ nevezzük, és a ‘nyelvtudományt’ ezen absztrakt objektumok kutatásaként határozzuk meg, és nem a természettudományok részeként [...]. De ennek nincs sok értelme.” (Chomsky 1986: 33-34; kiemelés K. A.)

Tehát a fent vázolt esetben pontosan az ellenkezője következne be annak, mint amit Chomsky narratívája állít: a transzformációs generatív nyelvészet művelése értelmetlenné válna.

(iii) A biológia nem transzformációs generatív nyelvészet. Legitim és lehetséges a másik szinten – az agy biológiájának szintjén – vizsgálni a nyelvi képességet. Ebben az esetben a vizsgálat tárgyát nem halmazok és halmazok közötti műveletek alkotnák, hanem a képzett biológusok laboratóriumi kísérletei, amelyeket a biológia jelenlegi állásának megfelelő eszközökkel és tudománymódszertani normák szerint hajtanak végre. A biológia módszereinek viszont semmi közük a transzformációs generatív nyelvészet módszereihez (azaz struktúrák reprezentálásához ágrajzok, zárójelezések, derivációk felhasználásával).5

(iv) Matematikai modellálás. Működhetne az a számos tudományban – a fizikában is – alkalmazott eljárás, amely szerint a matematika modellálja a leírni szándékozott anyagi jelenségeket, miközben az adott elmélet nem állítja, hogy az anyagi jelenség tartalmazza a matematikát.6 Azonban a chomskyánizmus nem ezzel a – (8.79)(b)-ben említett – eljárással él:7

(8.79)	(a)	„Az 1950-es és 1960-as években Chomsky valóban úgy beszélt a nyelvi képességről, mint ami elmélet-jellegű, ahol a nyelvet elsajátító gyermek hipotéziseket tesztel és választ ki egy veleszületett kínálatból […]. Valóban, a képességet úgy tekintették, mintha az egy az ember fejébe telepített elmélet lenne: általános elveket és szabályokat tartalmazott, amelyek segítségével le lehetett vezetni azon struktúrák halmazát, amelyek ‘leírták’ az adott nyelv mondatait. […] Teljesen világos azonban, hogy a képesség nem a beszélők/hallgatók fejében lévő elméleti struktúra. Az is teljesen világossá vált, hogy egy nyelv elsajátítása távolról sem hasonlatos egy elmélet igazolásához.” (Collins 2008: 8-9; kiemelés az eredetiben; félkövér kiemelés K. A.)
	(b)	„Amikor, mondjuk, a fizikában vagy a kémiában elméleteket dolgozunk ki, akkor nem merül fel, hogy az elméleteket azzal azonosítsuk, amiről az elméletek szólnak, mintha a matéria számára kötelező lenne tartalmaznia vagy reprezentálnia az általános relativitás mezőegyenleteit annak érdekében, hogy az elmélet igaz legyen” (Collins 2023: 11).

(v) A fordulat. Az ily módon vázolt szcenárióban bekövetkezett egy egészen meglepő, előzmény nélküli fordulat. Ugyanis Chomsky feloldja az ellentmondást:

(8.80)

„The Logical Structure of Linguistic Theory óta végzett munkámban – amely feltételezi a halmazelméletet – úgy gondolom, hogy egy biolingvisztikai keretben meg kell magyarázni, hogy ez mit jelent. Nincsenek halmazok a fejünkben.” (Chomsky 2012: 91; félkövér kiemelés K. A.)

Az idézetben hivatkozott mű születési éve 1955 (lásd Chomsky 1975 [1955]). Tehát Chomsky bevallja, hogy 1955 és 2012 között hamisan állította, hogy a halmazok mint absztrakciók az agyban mint biológiai entitásban léteznek.

Felmerül a kérdés, hogy ha a halmazok nem biológiai entitások, a generatív nyelvészeti elmélet tárgya viszont biológiai entitás, akkor az elmélet milyen értelemben jelentette ki, hogy a nyelvi képesség halmazelméleti rendszer. Chomsky válasza:

(8.81)	(a)	„Ígéretek sokaságát hordozza magában, ha például egy generatív nyelvtant az Egyesítés műveletére alapozunk, amely halmazokat hoz létre, és így tovább. Ez valójában egyfajta metafora [...]”
	(b)	„[...] el kell fogadnunk olyan dolgokat is, amelyekről tudjuk, hogy nincs értelmük [...] – mint amilyenek a halmazok.” (Chomsky 2012: 91; kiemelés K. A.)

(8.81)(a) a következő tételt mondja ki:

(8.82)

0<|A ‚halmaz’ kifejezés metafora.|S<1

(8.81)(b) szerint pedig – immár más irányból indulva, mint (8.78)-ban – Chomsky értelmetlennek minősíti teljes 1955–2012 közötti életművét (57 év!). És a saját életművével együtt mindazokét, akik követték és évtizedeken át alkalmazták.

Hol a hiba? A válasz: az a kijelentés, hogy a ‘halmaz’, mint (8.81)(a) állítja, metafora, a ciklust belesodorja a (8.83) alatti következtetésből származó metaforikus érvelési hibába.8 A metaforikus érvelési hiba jellemzője, hogy egyik premisszája metaforikusan, konklúziója pedig szó szerinti értelemben rendel hozzá egy objektumhoz egy tulajdonságot:9

(8.83)	Premisszák:
	(a)	0<\|A halmazok metaforikus értelemben vannak jelen az agyban.\|S<1
	(b)	0<\|Az agy szó szerinti értelemben biológiai entitás.\|S<1
	Konklúzió:
	(c)	\|A halmazok mint metaforák szó szerinti értelemben vannak jelen egy biológiai entitásban.\|I(8.83)=?

A premisszák kategoriális különbsége és a tartalmi összefüggés hiánya miatt (8.83)(c) nem kaphat pozitív plauzibilitási értéket, és (8.83) érvelési hibát vált ki az érvelési folyamat adott ciklusában.

Ezen a ponton a következő dilemma lép fel:

(8.84)

A transzformációs generatív nyelvész az erős p-inkonzisztenciából származó, (8.77)(d)-ben kapott, bizonyosan hamis kijelentést válassza, vagy a (8.83)-ban rekonstruált metaforikus érvelési hibát?

A (8.81)(a)-ban idézett fordulat megváltoztathatta volna a chomskyánizmus lényegét, ha ettől kezdve a metaforát metaforaként kezelte volna, feloldva ezzel az ellentmondást és elkerülve a (8.77)-ből származó érvelési hibát. De nem ez történt. A (8.80)-ban és (8.81)(a)-ban idézett beismerést követően Chomsky visszatért ahhoz a bizonyosan hamis kijelentéshez, hogy az Egyesítés a biológiai ‘valóságban’, térben és időben létező absztrakció. Ez maradt a minimalista program ontológiai tétele mind a mai napig, mint azt a (8.72)(b)-ben idézett kijelentés dátuma is jelzi.

Az absztrakt objektumok ontológiájának áttekintéséhez lásd Falguera et al. (2021), valamint az ott hivatkozott irodalmat.

Fontos, hogy (8.72)(a) eredeti angol szövegében a ‘real’ szó szerepel. A kifejezés explikálatlan, és az alábbiakban szintén explikálatlanul használom a ‘valóságos’ kifejezést. Arra is felhívom a figyelmet, hogy Chomsky itt nem differenciál az ‘elme’ és az ‘agy’ között.

Chomsky a hetvenes évektől a nyelvi képességet ‘nyelvi szerv’-nek (‘language organ’) nevezi (Chomsky et al. 2023: 6). A feltételezett ‘nyelvi szerv’ feltételezett – a biológia módszereivel mindmáig nem kimutatott – biológiai alapjainak tárgyalásához lásd például Anderson & Lightfoot (2002: 216 kk.). Az I-nyelv-be könnyen követhető bevezetést nyújt például Isac & Reiss (2008).

Lásd ehhez Katz (1981), Katz & Postal (1991), Postal (2009), (2012), Behme (2014a), Itkonen (1978), (2003), Nefdt (2023) stb.

Lásd ehhez részletesebben a 11.3.6.3. szakaszt.

Lásd bővebben a 11.3.6.4. szakaszt.

A generatív nyelvészet a ‘biológia’ kifejezést – csakúgy, mint a ‘nyelvtan’ vagy a ‘szintaxis’ vagy akár az ‘elmélet’ kifejezést – kétféleképpen használja. (8.72)(a) szerint ‘biológián’ tudományos ismeretek és módszerek rendszere, azaz a tudomány egy bizonyos területe értendő. (8.72)(b) a ‘biológia’ kifejezést az anyagi világ egy tartományára, mégpedig az agyban anyagi formában létező objektumokra és a köztük lejátszódó folyamatokra vonatkoztatja. A Skinner-recenzióból kiindulva az Aspects az ‘elmélet’ terminussal egyrészt a nyelvésznek az ideális beszélő/hallgató anyanyelvi kompetenciájára vonatkozó tudományos ismeretrendszerét jelöli, másrészt a beszélő/hallgató anyanyelvi tudását magát:

„[E]gy gyermek, aki elsajátított egy nyelvet, belső reprezentációt alakított ki egy olyan szabályrendszerről, amely meghatározza, hogyan kell mondatokat létrehozni, használni és megérteni. A ‘nyelvtan’ kifejezést szisztematikusan kétértelműen használjuk. Egyrészt utal az anyanyelvi beszélő internálisan reprezentált ‘nyelvelméletére’, másrészt annak nyelvészeti leírására. Ekkor azt mondhatjuk, hogy a gyermek egy generatív nyelvtant hozott létre és reprezentál internálisan [...].” (Chomsky 1965: 25)

A kifejezés szisztematikus kétértelműsége elfogadott gyakorlat és önmagában természetesen nem hiba. Akkor válik hibává, ha a szerző kategóriahibát elkövetve a tudományos leírást azonosítja a leírás tárgyával. A tudományos elmélet egészen mást tartalmaz, mint az anyanyelvi beszélő intuitív nyelvtudása. Míg a tudományos leírás terminusokat, szabály-kijelentéseket, műveleteket, ágrajzokat stb. foglal magában, addig azok nincsenek jelen a beszélő anyanyelvi kompetenciájában. Az anyanyelvi beszélőnek nincs szüksége a tudományos elméletet alkotó absztrakt eljárásokra és objektumokra ahhoz, hogy előállítsa anyanyelve szintaktikailag helyes mondatait, és ne állítson elő helyteleneket.

A ‘metaforikus érvelési hibához’ lásd Lightbody & Berman (2010) és Ervas et. al. (2018).

Sémája:

Premisszák:
(a)	X metaforikus értelemben Y.
(b)	Y szó szerinti értelemben Z.
Konklúzió:
(c)	X szó szerinti értelemben Z.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero