A generatív nyelvészet a ‘biológia’ kifejezést – csakúgy, mint a ‘nyelvtan’ vagy a ‘szintaxis’ vagy akár az ‘elmélet’ kifejezést – kétféleképpen használja. (8.72)(a) szerint ‘biológián’ tudományos ismeretek és módszerek rendszere, azaz a tudomány egy bizonyos területe értendő. (8.72)(b) a ‘biológia’ kifejezést az anyagi világ egy tartományára, mégpedig az agyban anyagi formában létező objektumokra és a köztük lejátszódó folyamatokra vonatkoztatja. A Skinner-recenzióból kiindulva az Aspects az ‘elmélet’ terminussal egyrészt a nyelvésznek az ideális beszélő/hallgató anyanyelvi kompetenciájára vonatkozó tudományos ismeretrendszerét jelöli, másrészt a beszélő/hallgató anyanyelvi tudását magát:

„[E]gy gyermek, aki elsajátított egy nyelvet, belső reprezentációt alakított ki egy olyan szabályrendszerről, amely meghatározza, hogyan kell mondatokat létrehozni, használni és megérteni. A ‘nyelvtan’ kifejezést szisztematikusan kétértelműen használjuk. Egyrészt utal az anyanyelvi beszélő internálisan reprezentált ‘nyelvelméletére’, másrészt annak nyelvészeti leírására. Ekkor azt mondhatjuk, hogy a gyermek egy generatív nyelvtant hozott létre és reprezentál internálisan [...].” (Chomsky 1965: 25)

A kifejezés szisztematikus kétértelműsége elfogadott gyakorlat és önmagában természetesen nem hiba. Akkor válik hibává, ha a szerző kategóriahibát elkövetve a tudományos leírást azonosítja a leírás tárgyával. A tudományos elmélet egészen mást tartalmaz, mint az anyanyelvi beszélő intuitív nyelvtudása. Míg a tudományos leírás terminusokat, szabály-kijelentéseket, műveleteket, ágrajzokat stb. foglal magában, addig azok nincsenek jelen a beszélő anyanyelvi kompetenciájában. Az anyanyelvi beszélőnek nincs szüksége a tudományos elméletet alkotó absztrakt eljárásokra és objektumokra ahhoz, hogy előállítsa anyanyelve szintaktikailag helyes mondatait, és ne állítson elő helyteleneket.