Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

8.6.3. A körben forgó érvelés és az evidencia elhallgatása érvelési hiba

Az érvelési hibáknak a (8.6)-ban javasolt alapmodelljéből könnyen levezethető a ciklikus érvelés és a körben forgó érvelés (circulus vitiosus; ördögi kör) közötti különbség a p-modell keretében. A ciklikus érvelés esetében „valóban visszatérünk ‘ugyanarra a pontra’, de ezt egy másik kognitív szinten tesszük” (Rescher 1976: 119; kiemelés K. A.), mivel egy visszamenőlegesen és prizmatikusan újraértékelt, minőségileg új információs állapot jön létre. Ennek megfelelően a ciklikus érvelés (8.3)(a) értelmében termékeny. Ha viszont az érvelési folyamat úgy tér vissza a kiindulóponthoz, hogy nem értékeli újra a p-kontextust, amely ily módon változatlan marad, akkor az érvelés elveszíti prizmatikus természetét, és ezért terméketlenné válik. Nyilvánvaló, hogy ha az érvelési folyamat nem prizmatikus, akkor újraértékelésére eleve nincs lehetőség. Tehát a circulus vitiosus alábbi explikációja kínálkozik:1

(8.86)

Egy érvelési ciklus akkor válik körben forgóvá, ha olyan érvelési hibát tartalmaz, amely megakadályozza egy p-kontextus prizmatikus, visszamenőleges újraértékelését.

(8.86)-ot tekintem a körben forgó érvelés alapmodelljének.

Mivel a nyelvészeti elméletek rendkívül összetettek, ezért, mint a legtöbb érvelési hiba esetében, csak az érvelési folyamat egészét vagy legalábbis meghatározó részét áttekintve lehet eldönteni, hogy az elmélet cirkuláris – és egyhelyben toporgó – vagy prizmatikus – és ezért megújuló – érvelési folyamatnak felel-e meg. Miközben egy elmélet alapvetően ciklikus és prizmatikus szakaszokra épül, tartalmazhat lokális vagy lokalizálható ördögi köröket is. Az, hogy a plauzibilis érvelési folyamat záró p-kontextusa egy korábbi p-kontextusban fellépő circulus vitiosus miatt terméketlenné válik, vagy a ciklikus szakaszok képesek visszamenőlegesen újraértékelni és korrigálni a lokálisan körben forgót és ily módon eljutni a heurisztikus célhoz, az elmélet változásának dinamikájától függ, és csak az elmélet evolúciójának ismeretében ítélhető meg.

A circulus vitiosus kapcsolódik az ‘evidencia elhallgatása’ érvelési hibához. Az utóbbi lényege:2

(8.87)

„Az evidencia elhallgatása érvelési hiba olyan egyszerű, mint amilyennek látszik; akkor követi el valaki, ha egy álláspont mellett érvel, de elhallgat (vagy elnyom) olyan releváns evidenciát, amely gyengítené vagy hamisnak mutatná a konklúzióját. [...] Természetesen az evidencia elhallgatása nem minden esetben érvelési hiba. Ha valamilyen információ nem releváns a konklúziód számára, valószínűleg figyelmen kívül kell hagynod. Vagy ha segíti az ügyedet, de valószínűleg nem kívánt, zavaró vitához vezetne, akkor elfogadható, hogy nem említed. Azonban, amikor szándékosan elhallgatsz olyan evidenciát, amely ártana az ügyednek, akkor elköveted az evidencia elhallgatása érvelési hibát. Fontos megértenünk ezt az érvelési hibát, mert gyakori és sokféle változatban lép fel.” (Johnson 2019: 399; kiemelés K. A.)

A körben forgás és az evidencia elhallgatása érvelési hiba közvetlenül fellép az Egyesítés, a Másolás és a Mozgatás indoklásában (lásd a (2.13) pontot is). (8.88) tömören összegzi azt, ahogy a minimalista program e három művelet bevezetését megindokolja:3

(8.88)	(a)	„Chomsky (1993) azt állította, hogy az Egyesítés virtuálisan fogalmilag szükségszerű művelet. Milyen értelemben az? Virtuális fogalmi szükségszerűsége a természetes nyelvek egy egészen nyilvánvaló vonásához fűződő kapcsolatán nyugszik: a mondatokat nagyobb szerkezetekbe rendezett szavak alkotják. Ebből a tényből az következik, hogy lennie kell valamilyen műveletnek, amely a szavakból mondatokat állít elő, és ez a művelet az Egyesítés. Ami az Egyesítést ‘virtuálisan fogalmilag szükségszerűvé’ teszi, az az, hogy minden elméletnek szüksége van egy hozzá hasonló műveletre annak érdekében, hogy kezelni tudja a természetes nyelvnek ezt az alapvető strukturális tulajdonságát.
	(b)	Úgy véljük, hogy a Másolás hasonlóképpen fogalmilag szükségszerű, abban az értelemben, hogy az univerzális nyelvtan egy egyértelműen vitathatatlan jellemzőjéből következik. Ez azon a tényen alapszik, hogy (virtuálisan egyhangúlag elfogadott) különbség van a lexikon és a komputációs rendszer között, és hogy a szavak a lexikonból nyerhetők ki. Hogyan következik ebből a tényből a Másolás? Univerzálisan elfogadott, hogy a komputációs rendszerben feldolgozott atomok a lexikonból származnak. Hogyan fér hozzá a komputációs rendszer a lexikonhoz? Úgy, hogy elemeket másol a lexikonból a komputációs rendszerbe. Az, hogy a lexikonhoz való hozzáférés másolással történik, világos abból a tényből, hogy a lexikon nem lesz kisebb, amikor hozzáférünk és szavakat nyerünk ki belőle a szintaxis műveletei számára. Ha ez helyes, akkor a lexikont a komputációs rendszertől megkülönböztető nyelvtanok fogalmilag előfeltételeznek egy olyan műveletet, mint a Másolás. Mivel virtuálisan a nyelvtan minden megközelítése feltételez valamilyen különbséget a lexikon és a nyelvtan között, a Másolás egy ‘virtuálisan fogalmilag szükségszerű’ művelet, nagyjából ugyanolyan okból, mint az Egyesítés.
	(c)	Egy utolsó lépés. Ha a Mozgatás egyszerűen a Másolás plusz az Egyesítés, akkor a Mozgatás is örökli a fogalmi szükségszerűséget, legalábbis, amennyiben a fogalmilag szükségszerű műveletek összekapcsolásai szintén fogalmilag szükségszerűek.” (Aoun et al. 2001: 399; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K.A.)

(8.88) a ‘virtuális fogalmi szükségszerűség’-et olyan ‘ténynek’ nevezi, amelyből az Egyesítés, a Másolás és a Mozgatás művelete következik; de az, hogy a ‘virtuális fogalmi szükségszerűség’ a szerzők szerint ‘tény’, az Egyesítés, a Másolás és a Mozgatás műveletét is magában foglaló elméletből következik (lásd még ehhez Postal 2004: 324 kk.). A virtuális fogalmi szükségszerűség előre feltételezi annak a tulajdonságnak a létezését, amelynek a szükségszerűségére következtet.4 Következésképpen nem lehetséges a p-kontextus visszamenőleges, prizmatikus, ciklikus újraértékelése. Az érvelési folyamat nem halad előre, a heurisztikus cél, azaz a (8.67)-tel jelzett p-probléma megoldása, nem közelíthető meg.

A szerzők az Egyesítést (8.88)(a)-ban – és annak analógiájára a Másolást (8.88)(b)-ban, valamint a Mozgatást (8.88)(c)-ben – úgy vezetik be, hogy megkérdőjelezhetetlennek vélt hipotézisek sorát feltételezik. Mindhárom művelet ‘virtuális fogalmi szükségszerűségének’ posztulálása eleve kizár minden olyan alternatív hipotézist, amelyet a minimalizmusban figyelmen kívül hagyott evidencia támaszthatna alá. Ezért hibás – azaz megbízható forrással alá nem támasztott – plauzibilitási értékeket kapnak a kijelentések: az, hogy a három művelet virtuálisan fogalmilag szükségszerű, nem támasztható alá evidenciával, és fordítva, az, hogy a virtuális fogalmi szükségszerűség a műveletek létéből következik, szintén megalapozatlan önkényes deklaráció.

Az alternatív hipotézisek mellett szóló evidencia kizárása nem az evidenciák megvizsgálásán, forrásaik megbízhatóságának és plauzibilitásuk mérlegelésén, valamint mindezek alapján a p-kontextusban a legplauzibilisebb alternatíva melletti (provizórikus) döntésen nyugszik, hanem azon a meg nem indokolt kijelentésen, hogy az Egyesítés, a Másolás és a Mozgatás virtuálisan fogalmilag szükségszerű.5

(8.88) p-kontextusában a ‘virtuális fogalmi szükségszerűség’ a p-modell szerint semmiképpen sem lehet ‘eleve adott tény’. Mint arról az előző fejezetben szó volt, nincsenek ‘nyelvi tények’, hanem csupán valamely kategorizációs folyamat eredményeképpen ideiglenesen elfogadott jelenségek. A ‘virtuális fogalmi szükségszerűség’ legjobb esetben olyan ‘jelenség’ lehetne, amelyre a plauzibilis kijelentések referálnak. E kijelentések akkor kaphatnának pozitív plauzibilitási értéket, ha azt megbízható forrás támasztaná alá. Mi lehetne a forrás? Mivel Chomsky a ‘virtuális fogalmi szükségszerűség’-et anélkül vezette be, hogy empirikus evidenciára hivatkozott volna, nem lehet más, mint Chomsky tekintélye, mely a minimalizmus művelőinek körében igen magas megbízhatóságú forrása a kijelentések plauzibilitásának. Ugyanakkor az autoritás relevanciáját a bírálók (lásd például Lappin et al. 2000a, b, 2001, Haider 2016 stb.) kétségbe vonják. Ergo: a körben forgás és az evidencia elhallgatása összefonódik az argumentum ad verecundiam érvelési hibával is.

A (8.88)-ban említett virtuális fogalmi szükségszerűséget Chomsky (8.89)-ben megvilágítja azzal, hogy kiváltságos státuszt tulajdonít a minimalista programnak:

(8.89)

„Egy erősebb tézis az, hogy a biolingvisztikai megközelítés egyfajta kiváltságos státusszal rendelkezik, mivel az emberi nyelvnek és használatának minden konstruktív megközelítése legalább hallgatólagosan feltételezi a biolingvisztikai megközelítést vagy valami hozzá hasonlót.” (Chomsky 2001: 1; kiemelés K. A.)

(8.89) a körben forgás és az evidencia elhallgatása érvelési hibán nyugvó abszolutista érvelés. Azt sugallja, hogy a minimalista programot kiváltságos státusa következtében nem szükséges alátámasztani. Ugyanakkor (8.89)-ből az is következik, hogy minden alternatív megközelítés speciális igazolást igényel. A minimalizmus kiváltságos státusának egyetlen vélt indoklása annak deklarálása, hogy a természetes nyelv minden ‘konstruktív’ megközelítése feltételezi Chomsky álláspontját. (8.89) érvelése nagyon egyszerűen rekonstruálható három plauzibilis következtetésre bontva:

(8.90)	Premisszák:
	(a)	[\|Ha az emberi nyelvnek és használatának minden konstruktív megközelítése legalább hallgatólagosan feltételezi a biolingvisztikai megközelítést vagy valami hozzá hasonlót, akkor a biolingvisztikai megközelítés kiváltságos.\|S=?]
	(b)	\|A minimalista program feltételezi a biolingvisztikai megközelítést.\|S=?
	Konklúzió:
	(c)	\|A minimalista program kiváltságos.\|I(8.90)=?

(8.91)	Premisszák:
	(a)	[\|Ha a minimalista program kiváltságos, akkor nem igényel igazolást.\|S=?]
	(b)	\|A minimalista program kiváltságos.\|I(8.90)=?
	Konklúzió:
	(c)	\|A minimalista program nem igényel igazolást.\|I(8.91)=?

(8.92)	Premisszák:
	(a)	[\|Minden elmélet olyan, hogy ha nem kiváltságos, akkor speciális igazolást igényel.\|S=?]
	(b)	[\|Az X elmélet nem kiváltságos.\|S=?]
	Konklúzió:
	(c)	[\|Az X elmélet speciális igazolást igényel.\|I(92)=?]

A következtetési sor kiindulópontja (8.90)(a). Kérdéses, hogy milyen forrással támasztható alá plauzibilitása. Mivel a minimalista érvelés – mind körben forgó jellege, mind az evidencia elhallgatása miatt – nem indokolja meg posztulátumait, így e látens háttérfeltevést sem, Chomsky (2001) p-kontextusában nincs olyan forrásról tudomásunk, amely alátámaszthatná plauzibilitását. Ugyanakkor az evidencia elhallgatása érvelési hiba a p-kontextus bővítésével kerülhető el. Ez azt jelenti, hogy az evidencia elhallgatása érvelési hiba rekonstrukciója a p-modellben két érvelési folyamatot feltételez. Az egyik az, amelyben a hiba azáltal lép fel, hogy a szóban forgó evidencia nem jelenik meg benne: ez történik (8.90)–(92)-ben. A másik pedig az, amelyben az evidencia megjelenik, és amely legalábbis ebben a tekintetben nem tartalmaz érvelési hibát. Ha pedig a p-kontextust kiterjesztjük olyan információkra, amelyeket Chomsky (2001) elhallgat – alternatív szintaktikai elméletek sorára, lásd Kertész et al. (eds.) (2019) – akkor a módosított p-kontextusban (8.90)(a) e források ismeretében nem lesz plauzibilis. Ekkor pedig (8.90)(c), (8.91)(c) és (8.92)(c) egyikéhez sem rendelhető pozitív plauzibilitás érték.

Végül kitérek a Mozgatás – alternatív terminussal ‘transzformáció’ – státusára:

(8.93)	(a)	„A transzformációs szabályok továbbra is léteznek […] Az efféle eszközök ilyen vagy olyan formában elkerülhetetlenek, akár derivációkat alkotó műveleteknek, akár reprezentációkon alapuló relációknak tekintjük őket.” (Chomsky 1995a: 25; idézi Postal 2004: 333; kiemelés K.A.)
	(b)	„Minden nyelvelméletnek van valamilyen eszköze az Áthelyezés tulajdonságának megragadására; így mindegyiknek vannak transzformációi vagy valami, ami megfelel nekik.” (Chomsky 2000a: 24; idézi Postal 2004: 333; kiemelés K.A.)
	(c)	„Vagyis, érvelés nélkül azt állítja, hogy a transzformációk elkerülhetetlenek, noha azokat a jelenségeket, amelyeket ezek a transzformációk állítólag leírnak, több mint húsz év óta leírja számos különböző, a transzformációkat mellőző elméleti keret, mint például a HPSG, LFG, APG (lásd Johnson & Postal 1980), a kategoriális nyelvtan és mások. Tehát ismét az (elméleti) szükségszerűségre, elkerülhetetlenségre és kiküszöbölhetetlenségre vonatkozó állítások szolgálnak az egyetlen indoklásként egy önkényes és tényszerűen nem alátámasztott döntéshez, amely egy bizonyos nézet elfogadását célozza – jelen esetben azt, hogy egy olyan keretet alkalmazzon, amely már létező alternatívák helyett grammatikai transzformációkat használ.” (Postal 2004: 333–334; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K. A.)

Az, hogy a (8.93)(c)-ben említett nyelvtanokat kézbe vehetjük, plauzibilitásának megbízható forrása.6 Ezért (8.93)(a) és (b) eleve nem lehet plauzibilis. Ha figyelembe vesszük az elhallgatott információt, akkor Chomsky – érvelés nélkül, vagyis sem megbízhatónak tartott közvetlen, sem közvetett forrással (azaz következtetéssel) alá nem támasztott – kijelentésével ellentétes konklúziót kapunk:

(8.94)	Premisszák:
	(a)	\|Vannak nem-transzformációs grammatikák, mint például a GPSG HPSG, LFG, APG, a kategoriális nyelvtan és mások.\|S=1
	(b)	\|Ha vannak nem-transzformációs grammatikák mint például a GPSG, HPSG, LFG, APG, a kategoriális nyelvtan és mások, akkor a transzformációk elkerülhetők, és nincsenek minden nyelvelméletnek transzformációi, vagy valami, ami megfelel nekik.\|S=1
	Konklúzió:
	(c)	\|A transzformációk elkerülhetők, és nincsenek minden nyelvelméletnek transzformációi, vagy valami, ami megfelel nekik.\|I(8.94)=1

Tehát:

(8.95)

|~A transzformációk elkerülhetetlenek, és minden nyelvelméletnek vannak transzformációi, vagy valami, ami megfelel nekik.|I(8.94)=1

Ebben az esetben is azt látjuk, hogy Chomsky eredeti érvelése látszólag plauzibilis, az evidencia elhallgatása és a körben forgó érvelés következtében mégis megtévesztő és terméketlen.

Lásd bővebben Kertész & Rákosi (2009).

A rekonstrukció során ‘evidencián’ a 4.2.7. szakaszban bevezetett explikációt értem.

A Mozgatás korábbi elnevezése ‘transzformáció, legújabb neve pedig ‘Áthelyezés’ (‘Displacement’), lásd például Chomsky (2018).

A p-kontextus az alábbi következéseket tartalmazza:

Premissza:
(a)	0<\|Létezik az Egyesítés, a Másolás és a Mozgatás művelete.\|S<1
Konklúzió:
(b)	0<\|Az Egyesítés, a Másolás és a Mozgatás művelete virtuálisan fogalmilag szükségszerű.\|I<1
Premissza:
(a)	0<\|Az Egyesítés, a Másolás és a Mozgatás művelete virtuálisan fogalmilag szükségszerű.\|S<1
Konklúzió:
(b)	0<\|Létezik Az Egyesítés, a Másolás és a Mozgatás művelete.\|I<1

A ‘virtuális fogalmi szükségszerűség’ (lásd a (2.13) pontot a 2.2. szakaszban) a minimalista program egyik kulcsterminusa. Ugyanakkor jelentése rendkívül homályos, és nem véletlenül érik éles bírálatok (lásd pl. (8.66)(c)). Postal (2004: 323) szarkasztikusan így jellemzi:

„A bóvli nyelvészet [‘junk linguistics’] belső világában a jó lépés – amennyiben elő kívánjuk terjeszteni a P javaslatot egy adott természetes nyelvre vagy általában a természetes nyelvekre vonatkozóan, de nincs valódi evidenciánk vagy tényalapú érvünk P mellett – az, hogy azt állítjuk, hogy P ‘virtuálisan fogalmilag szükségszerű’. Először is, ez elég mélyértelműen hangzik, különösen, mivel senki sem lehet biztos abban, hogy mit jelent a ‘fogalmilag szükségszerű’, és azt a látszatot kelti, mintha valóban jó okunk lenne feltételezni P-t. Másodszor, ha egyszer azt mondjuk, hogy P szükségszerű, még ha ezt módosítjuk is a ‘fogalmilag’ módosító kifejezéssel, nagy valószínűséggel sok olvasót becsapunk, mivel sokan vonakodni fognak vitatkozni P-vel. Végül is, ki akarná magát abba a helyzetbe hozni, hogy valami ellen érveljen, ami szükségszerű? A ‘virtuálisan’ kifejezéssel való ügyeskedés is remek ötlet, mert megvéd abban az esetben, ha valaki azt sugallja, hogy a releváns természetes nyelv vagy az összes természetes nyelv olyan, hogy P nem érvényes rá. Nagy valószínűséggel senkit sem fog érdekelni, hogy a virtuálisan jelentése alapján […] az az állítás, amely szerint P ‘virtuálisan fogalmilag szükségszerű’, éppenséggel azt ismeri el, hogy nem az. De ha egy negatív és rosszindulatú személy, akikből bőven akad a szakmánkban, megtámad téged, mindig rendelkezésre áll egy kiváló védekezés: Egyszerűen szóvá teheted, hogy mivel te magad mondtad, hogy ez csak virtuálisan szükségszerű, természetesen csak egy szűklátókörű, pitiáner egyén pazarolhatja az emberek idejét arra a jelentéktelen szempontra összpontosítva, hogy nem szükségszerű.” (Postal 2004: 322; kiemelés dőlt betűkkel és aláhúzással az eredetiben; félkövér kiemelés K.A.)

(8.93)(c)-ben a rövidítések feloldása: Generalized Phrase Structure Grammar, Head-Driven a Phrase Structure Grammar, Lexical-Functional Grammar, Arc Pair Grammar.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero