A ‘virtuális fogalmi szükségszerűség’ (lásd a (2.13) pontot a 2.2. szakaszban) a minimalista program egyik kulcsterminusa. Ugyanakkor jelentése rendkívül homályos, és nem véletlenül érik éles bírálatok (lásd pl. (8.66)(c)). Postal (2004: 323) szarkasztikusan így jellemzi:

„A bóvli nyelvészet [‘junk linguistics’] belső világában a jó lépés – amennyiben elő kívánjuk terjeszteni a P javaslatot egy adott természetes nyelvre vagy általában a természetes nyelvekre vonatkozóan, de nincs valódi evidenciánk vagy tényalapú érvünk P mellett – az, hogy azt állítjuk, hogy P ‘virtuálisan fogalmilag szükségszerű’. Először is, ez elég mélyértelműen hangzik, különösen, mivel senki sem lehet biztos abban, hogy mit jelent a ‘fogalmilag szükségszerű’, és azt a látszatot kelti, mintha valóban jó okunk lenne feltételezni P-t. Másodszor, ha egyszer azt mondjuk, hogy P szükségszerű, még ha ezt módosítjuk is a ‘fogalmilag’ módosító kifejezéssel, nagy valószínűséggel sok olvasót becsapunk, mivel sokan vonakodni fognak vitatkozni P-vel. Végül is, ki akarná magát abba a helyzetbe hozni, hogy valami ellen érveljen, ami szükségszerű? A ‘virtuálisan’ kifejezéssel való ügyeskedés is remek ötlet, mert megvéd abban az esetben, ha valaki azt sugallja, hogy a releváns természetes nyelv vagy az összes természetes nyelv olyan, hogy P nem érvényes rá. Nagy valószínűséggel senkit sem fog érdekelni, hogy a virtuálisan jelentése alapján […] az az állítás, amely szerint P ‘virtuálisan fogalmilag szükségszerű’, éppenséggel azt ismeri el, hogy nem az. De ha egy negatív és rosszindulatú személy, akikből bőven akad a szakmánkban, megtámad téged, mindig rendelkezésre áll egy kiváló védekezés: Egyszerűen szóvá teheted, hogy mivel te magad mondtad, hogy ez csak virtuálisan szükségszerű, természetesen csak egy szűklátókörű, pitiáner egyén pazarolhatja az emberek idejét arra a jelentéktelen szempontra összpontosítva, hogy nem szükségszerű.” (Postal 2004: 322; kiemelés dőlt betűkkel és aláhúzással az eredetiben; félkövér kiemelés K.A.)