Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

10.3.6. A jelen

A chomskyánizmus hibáit Levine & Postal (2004) négy kategóriába sorolja:

szándékos csalás;
bizonyítottan hamis elvekre évtizedeken át univerzális törvényként való hivatkozás;
plágium; és
saját hibáinak az elkendőzése érdekében egyéb tudományágak becsmérlése.

Például:1

(10.25)	(a)	„Chomsky A Minimalista Program című könyve a hamis tudomány szomorú példája, mivel nem tesz eleget olyan alapvető tudományos kritériumoknak, mint az adatok tisztelete, az egyértelmű fogalmazás, a falszifikálhatóság, valamint, egy másik szinten, a jó modor követelményének sem.” (Seuren 2004: 4; félkövér kiemelés K.A.)
	(b)	„Silány általános premisszákra, hibás metodológiára és végzetesen szegényes adatokra épül. A minimalista program minden egyes eleméről, hacsak nem máshonnan származik, kiderült, hogy rosszul vizsgált, homályosan bemutatott vagy hiányosan tesztelt”. (Seuren 2004: 228; kiemelés K. A.)
	(c)	„Chomskynak az innátizmusra, a transzformációkra mint a nyelvi képesség mögöttes mechanizmusaira, valamint a nyelvtudás reprezentációira vonatkozó állításai már egy jó ideje köztudottan hibásak [...]” (Müller 2025: 1; kiemelés K. A.).
	(d)	„Chomsky minden megközelítésének alapvető feltevései erősen implauzibilisek pszicholingvisztikai szempontból. A komplexitás derivációs elmélete – mely szerint a több transzformációs lépést igénylő mondatok előállítása nehezebb, mint a kevesebb transzformációt igénylőké – megdőlt [...]. A T-modell, mely a szintaktikai szerkezet, valamint a fonológiai forma és a logikai forma autonóm komponenseire épül, szintén rossznak bizonyult. A [...] minimalista elméletek teljes mértékben implauzibilisek [...] a modularitásra és interfészekre vonatkozó állítások nagy valószínűséggel tévesek [...].” (Müller 2025: 3–4; kiemelés K. A.)

(10.25)(a)–(b) szerzője, Pieter Seuren, élete végéig a generatív szemantika legkiemelkedőbb európai képviselője volt, Stefan Müller pedig a nem-transzformációs grammatikák egyikének, a fejvezérelt frázisstruktúra nyelvtannak a karizmatikus művelője. Figyelemreméltó, hogy egyfelől (10.25)(a)–(b), másfelől (10.25)(c)–(d) megjelenése között 21 év telt el, de a nem-chomskyánus gyakorló nyelvészek saját tárgytudományos tapasztalataikra támaszkodó véleménye a chomskyánizmus hanyatlásáról nem változott.2

Olyan neves nyelvészek is akadnak, akik, mint korábban említettem, több évtizedes pályafutásukat a transzformációs generatív nyelvészetnek szentelték, de annak mai állapotát kiábrándultan és rezignáltan konstatálva egyetérteni látszanak azzal a tudománytörténészi értékeléssel, hogy a jelenlegi minimalista program „kevésbé új irány, mint sokkal inkább visszalépés” (Harris 2021: 366; kiemelés K.A.). Haider a minimalizmus hanyatlását így diagnosztizálja:3

(10.26)	(a)	„A generatív grammatikusok nem játszanak jelentős szerepet a kognitív tudományban és az agykutatásban, annak ellenére, hogy az agyban a nyelvfeldolgozás működési módjának magva állítólag az univerzális nyelvtan. A helyzet iróniája, hogy a kognitív fordulatot Chomsky indította el. A minimalista programnak gyakorlatilag nincs érintkezési pontja a nyelv neurológiai-kognitív valóságával, így nem is alkalmas annak modellálására. [...]
	(b)	A generatív grammatikusok nem játszanak jelentős szerepet a magatartás genetikájának kutatásában, bár az univerzális nyelvtan állítólag genetikailag reprezentált. [...] A generatív nyelvészek állításait a genetikusok joggal hagyják figyelmen kívül, mivel azokból hiányzik az empirikus tartalom – jóllehet az valóban igaz, hogy a nyelvelsajátításban és nyelvhasználatban számos velünk született képesség játszik szerepet. Az Univerzális Grammatika elmélete azt állítja, hogy a neurokognitív nyelvtani rendszer alapvető komponensei, valamint annak működési mechanizmusai velünk születettek, és ezek irányítják a gyermek grammatikai tudásának felépítését [...]. Azonban a kísérleti megerősítés mindeddig nem áll rendelkezésre. Így az elmélet alapértelmezés szerint megbukik– nem azért, mert bizonyítottan hamis, hanem mert empirikus alátámasztás nélkül marad.
	(c)	A generatív grammatikusok nem játszanak lényeges szerepet a mesterséges intelligenciában, noha az univerzális nyelvtan állítólag meghatározza a természetes nyelvek szoftvercsomagjait [‘program packages’]. [...]
	(d)	A generatív grammatika kiszáradt kúttá vált. A minimalista program nem hozott áttörést empirikus szinten, sem egyes nyelvek esetében, sem nyelvek között. Csupán a már ismert dolgokat csomagolják újra és látják el új jellemzőkkel. [...] Itt az ideje továbblépni.
	(e)	Leginkább az elmélet és a tények közötti kapcsolatot hiányoltam és hiányolom – a helyzet azóta sem javult. ‘Sajnálatos módon, tudomásunk szerint, mindeddig nem kaptunk olyan kísérleti evidenciát, amely alátámasztaná, hogy az Egyesítés [‘Merge’] és a Mozgatás [‘Move’] valósak [...]’ (Edelman & Christiansen 2003: 61). Ha nagyon udvariasan akarunk fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy az ilyen jellegű hiányosságokat az elmúlt 25 évben makacsul figyelmen kívül hagyták, ezzel marginalizálva a nyelvészetet mint az elismert tudományterületek egyik lehetséges tagját.” (Haider 2024: 4–5; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K.A.)

Haider (10.26)-ban idézett következtetései a nyelvészeti gyakorlatból származnak és részletes elemzéseken alapulnak, csakúgy, mind Seurenéi és Mülleréi (10.25)-ben. Az idézet nem a p-modell terminológiáját alkalmazza – például használja a ‘tény’ kifejezést – de tartalma explikálható az előző szakaszokban szemléltetett módon.

A p-modell alkalmazásának eredménye ebben a fejezetben önmaga ellen fordítja Hornstein szarkazmusát. Hornstein a minimalista programot propagáló legújabb könyvének első oldalán foglalja össze a minimalizmusnak azt a recepcióját, amellyel szemben érvelni kíván. Azonban a jelen szakasz elemzéseinek fényében ez az összefoglalás nem a chomskyánizmus antichomskyánus bemutatásának a szarkasztikus torzítása, hanem plauzibilis kijelentések sora:

(10.27)

0<|”Nem nehéz olyan nekrológokat találni, amelyek határozottan kijelentik, hogy a generatív nyelvészeti program (végre!) halott, és kiérdemelte, hogy eltemessék. Ezekben a nekrológokban gyakran külön bekezdés szól a minimalizmus fázisáról, amely, mint azt gyakran állítják, a teljes generatív megközelítés terméketlenségét igazolja. Az implicit érvelés szerint a minimalizmus a generatív absurdum magától értetődő reductio-ja.”|S(8.6. szakasz), (10.25), (10.26)<1 (Hornstein 2024: 1; kiemelés K. A.)

A transzformációs generatív nyelvészet terméketlenségét tárgyaló legfrissebb vitához, mely az e fejezetben bemutatott szempontoktól eltérő érveket vonultat fel, lásd Piantadosi (2024), valamint az Italian Journal of Linguistics 37/1 (2025) számát.

(10.25)(d)-ben a megjegyzések a kormányzás és kötés elméletére, valamint a minimalista programra vonatkoznak. A ‘T-modell’ fogalmának tömör ismertetéséhez lásd: https://lexicon.hum.uu.nl/?lemma=T-model&lemmacode=173&lemma=T-model&lemmacode=173 (letöltve: 2025.04.24.).

Haider így emlékszik vissza illúzióvesztésének folyamatára:

„Jól felszerelkezve, lelkesedéssel vágtam bele a német nyelv modellálásába a születőben lévő elvek és paraméterek elméletének keretében. [...] Több mint egy évtizeden keresztül minden tökéletesen ment, egészen addig, amíg el nem jött kiszámíthatatlanul és derült égből villámcsapásként a kiűzetés a paradicsomból. A generatív vállalkozás nagy elméje fokozatosan belefáradt (megrekedt) elméletébe, egyik írásról a másikra megváltoztatta véleményét, majd elvetette azt egy radikálisan új kezdet javára – azzal az eséllyel, hogy ez az utódelmélet is elkerülhetetlenül az előző ‘legjobb’ elmélet sorsára jut. Az elvek és paraméterek modellje termékeny empirikus területeket nyitott meg. A paraméterfogalom megfelelően működött mint hivatkozási keret a világ különböző nyelveiből származó nyelvi adatok rendszerezéséhez és összehasonlításához, még akkor is, ha az elmélet zsákutcába jutott [...]. Az, amit helyette kaptunk – a minimalista program – számomra kezdettől fogva hatalmas csalódást jelentett.

Amikor elolvastam a minimalista program első tanulmányának fogalmazványát, emlékszem, azonnal arra gondoltam, hogy korábban elfogult voltam, és hogy ellentétben korábbi megérzésemmel, az az ember, aki ezt írta, bizonyára sok jól elrejtett humor és önirónia birtokában van. Amit olvastam, az az volt, amit tenni kell, ha valaki stílusosan akar visszavonulni egy olyan területről, amelyet ő alapított és uralt – gondoltam. Feltekeri a (piros) szőnyeget, mondván: ‘Folytassátok, én leléptem’. Micsoda lenyűgöző, elegáns és mégis gunyoros visszavonulás – mondtam magamban. De ez égbekiáltó tévedés volt [...]. Kétségtelen, hogy, mint nem sokkal később rájöttem, azt, amit olvastam, komolyan gondolta, és nem egy briliáns elme finoman ironikus gesztusa volt, miközben visszavonulót fújt kiemelkedő teljesítményének egyik területéről. Ettől a pillanattól kezdve teljesen világos volt számomra, hogy nem tudok az új ‘filozófiai’ irányváltással azonosulni, mert az sehová sem vezetne.” (Haider 2024: 1–2; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K.A.)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero