Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


3

Haider így emlékszik vissza illúzióvesztésének folyamatára:

„Jól felszerelkezve, lelkesedéssel vágtam bele a német nyelv modellálásába a születőben lévő elvek és paraméterek elméletének keretében. [...] Több mint egy évtizeden keresztül minden tökéletesen ment, egészen addig, amíg el nem jött kiszámíthatatlanul és derült égből villámcsapásként a kiűzetés a paradicsomból. A generatív vállalkozás nagy elméje fokozatosan belefáradt (megrekedt) elméletébe, egyik írásról a másikra megváltoztatta véleményét, majd elvetette azt egy radikálisan új kezdet javára – azzal az eséllyel, hogy ez az utódelmélet is elkerülhetetlenül az előző ‘legjobb’ elmélet sorsára jut. Az elvek és paraméterek modellje termékeny empirikus területeket nyitott meg. A paraméterfogalom megfelelően működött mint hivatkozási keret a világ különböző nyelveiből származó nyelvi adatok rendszerezéséhez és összehasonlításához, még akkor is, ha az elmélet zsákutcába jutott [...]. Az, amit helyette kaptunk – a minimalista programszámomra kezdettől fogva hatalmas csalódást jelentett.

Amikor elolvastam a minimalista program első tanulmányának fogalmazványát, emlékszem, azonnal arra gondoltam, hogy korábban elfogult voltam, és hogy ellentétben korábbi megérzésemmel, az az ember, aki ezt írta, bizonyára sok jól elrejtett humor és önirónia birtokában van. Amit olvastam, az az volt, amit tenni kell, ha valaki stílusosan akar visszavonulni egy olyan területről, amelyet ő alapított és uralt – gondoltam. Feltekeri a (piros) szőnyeget, mondván: ‘Folytassátok, én leléptem’. Micsoda lenyűgöző, elegáns és mégis gunyoros visszavonulás – mondtam magamban. De ez égbekiáltó tévedés volt [...]. Kétségtelen, hogy, mint nem sokkal később rájöttem, azt, amit olvastam, komolyan gondolta, és nem egy briliáns elme finoman ironikus gesztusa volt, miközben visszavonulót fújt kiemelkedő teljesítményének egyik területéről. Ettől a pillanattól kezdve teljesen világos volt számomra, hogy nem tudok az új ‘filozófiai’ irányváltással azonosulni, mert az sehová sem vezetne.” (Haider 2024: 1–2; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K.A.)


Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave