Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

11.3.1. A narratív szöveg kiválasztása

Az esettanulmány tárgya É. Kiss (2009). Kiválasztása mellett a következő érvek szólnak:

A korábban bemutatott esettanulmányokhoz hasonlóan É. Kiss Katalin írását nem személyes állásfoglalást igénylő aktuális vitairatnak tekintem, hanem tudománytörténeti dokumentumként fogom elemezni.1
A narratívának az az értékelése, amelyet e szakasz végkövetkeztetésként megfogalmaz, nem tőlem származik, hanem a p-modell működésének lesz az automatikus eredménye. A p-modell a bemenetben megkapja É. Kiss Katalin narratíváját, és a kimenetben megadja az értékelést a 4. és az 5. fejezetben leírt eljárás alkalmazásának következményeként.2
Mivel É. Kiss Katalin narratívája nem a szűk szakmának szánt, hanem közérthetőségre törekvő, műfajánál fogva kifinomult technikai elemzéseket nem tartalmazó, rövid szöveg, ezért érvelési folyamata jól áttekinthetően, miniatűr érvelési ciklusokra tagolva, egyszerűen rekonstruálható a p-modell eszközeivel.
É. Kiss Katalin írása sűrítve mutatja be a chomskyánus narratívák argumentatív jellemzőit. Visszhangozza standard témáikat, hívószavaikat és deklarációikat. Sorra veszi a whig-öndicsőítés komponenseit, felvonultatva a másként gondolkodókkal szemben bevetett érvelési hibák gazdag fegyvertárát.
Ily módon e narratíva prototipikus példaként kiválóan alkalmas annak didaktikus szemléltetésére, amit a tudományelméleti reflexió a nyelvtudományért tehet azzal, hogy felhívja a figyelmet arra, ahogy nem ajánlott a nyelvtudományt művelni.
Az esettanulmány hozzájárulhat annak a tudományképnek az árnyalásához, amelyet a chomskyánus narratíva Magyarországon közvetít.

Az alábbiakban két párhuzamos érvelési folyamatról lesz szó:

Az egyik a narratíva érvelési folyamata, melyben a kijelentések plauzibilitási értékének forrásai Chomskynak a 8. fejezetben tárgyalt művei. A narratíva a chomskyánizmus abszolutista látásmódjának prizmáján keresztül értékeli a chomskyánizmust. Azonban, mint a 3. és 4. fejezetben kiderült, a p-modell szerint a nyelvtudományban nincsenek abszolút igazságok (lásd (3.26)-ot, valamint az ahhoz fűzött kommentárt). Láttuk, hogy az abszolúte igaznak vélt kijelentések is paraméterfüggők, ezért plauzibilisként, vagy – ritkábban – bizonyosan igazként rekonstruálhatók a narratíva p-kontextusához viszonyítva.
A másik síkon a p-modell érvelése két csoportba sorolható új forrásokat von be a narratíva eredeti p-kontextusaiba, és ezek ismeretében értékeli újra visszamenőlegesen, ciklikusan és prizmatikusan kijelentéseinek plauzibilitását.3 Az egyik csoportba a chomskyánus érvelési folyamatoknak a korábbi fejezetekben bemutatott racionális rekonstrukcióiból származó tanulságai tartoznak. A források másik csoportja a tudományelméleti, a biológiai, a fizikai és a matematikai szakirodalomból származó információkat tartalmaz, melyeket a narratíva érvelési folyamatában mérlegelendő alternatívákként plauzibilitás-elemzés alá kellett volna vetni a szerzőnek, de amelyeket – abszolutizmusával összefüggésben – az evidencia elhallgatása érvelési hibát elkövetve kirekesztett p-kontextusaiból.

A narratíva p-problémáját – a szerző szavaival – a (11.6) alatti kérdés jelzi:

(11.6)

Mit köszönhetünk a generatív nyelvelméleti iskolának?

A kiinduló p-kontextus p-hiányos, mivel a narratíva érvelési folyamata csupán a záró p-kontextusban adja meg a szerző saját, plauzibilisnek vélt válaszát (11.6)-ra.

1	Éppen azért, mert az esettanulmányt nem személyes ellentét motiválja, megengedem magamnak azt a személyes megjegyzést, hogy félévszázados ismeretségünk kifejezetten megköveteli É. Kiss Katalin látásmódjának szembesítését a sajátommal. Nem tehetem meg, hogy miközben a magyarországi nyelvészeknek szóló könyvemben a p-modellt alkalmazom külföldi tudósok érvelési folyamataira, személyes ismeretségünkre hivatkozva nem veszek tudomást a hazai generatív nyelvészet kiemelkedő művelőjének munkásságáról. Az egyetlen korrekt és tárgyszerű eljárás az, ha az utóbbit ugyanazon eszközökkel rekonstruálom, mint az előbbieket. Az, hogy – mint a rekonstrukció egyes lépései nyomán majd fokozatosan kiderül – É. Kiss Katalin narratívája és a p-modell plauzibilitás-elemzése eltérően értékelik a transzformációs generatív nyelvészet eddigi történetét, annak a körülménynek az egyik következménye, hogy „[…] a vita a tudomány lélegzete, és ha mindannyian egyetértünk, akkor az csak azért lesz, mert a tudományunk halott” (Bach 1965: 128; kiemelés K. A.; lásd még Baghramian et al. (eds.) 2025). Ugyanakkor az esettanulmánynak van személyes motivációja is, amely azonban nem különbözik az előző fejezetekétől: ugyanaz a tudományos meggyőződés vezérli. Megjegyzem továbbá, hogy Chomsky pályafutását nem vetette vissza a szakirodalomban olvasható megszámlálhatatlanul sok, éles hangú bírálat. Hasonlóképpen, É. Kiss Katalin karrierjét sem veszélyezteti az e szakaszban végigvezetett plauzibilitás-elemzés.
2	Az itt következő racionális rekonstrukció kifejtésében nem kívánom viszonozni É. Kiss Katalin narratívájának a chomskyánus háborúk mintáját követő retorikáját, és nem kívánok belépni a háborúba. A jelen szakaszban elemzett narratívához lásd Cseresnyési (2009), Cseresnyési & Kontra (2024) háborús retorikát alkalmazó bírálatát.
3	Bár az idézett publikációk egy része a narratívánál később jelent meg, olyan információkra hivatkozom, amelyek a narratíva megjelenésének időpontjára is érvényesek.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero