Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


1 Éppen azért, mert az esettanulmányt nem személyes ellentét motiválja, megengedem magamnak azt a személyes megjegyzést, hogy félévszázados ismeretségünk kifejezetten megköveteli É. Kiss Katalin látásmódjának szembesítését a sajátommal. Nem tehetem meg, hogy miközben a magyarországi nyelvészeknek szóló könyvemben a p-modellt alkalmazom külföldi tudósok érvelési folyamataira, személyes ismeretségünkre hivatkozva nem veszek tudomást a hazai generatív nyelvészet kiemelkedő művelőjének munkásságáról. Az egyetlen korrekt és tárgyszerű eljárás az, ha az utóbbit ugyanazon eszközökkel rekonstruálom, mint az előbbieket. Az, hogy – mint a rekonstrukció egyes lépései nyomán majd fokozatosan kiderül – É. Kiss Katalin narratívája és a p-modell plauzibilitás-elemzése eltérően értékelik a transzformációs generatív nyelvészet eddigi történetét, annak a körülménynek az egyik következménye, hogy „[…] a vita a tudomány lélegzete, és ha mindannyian egyetértünk, akkor az csak azért lesz, mert a tudományunk halott” (Bach 1965: 128; kiemelés K. A.; lásd még Baghramian et al. (eds.) 2025). Ugyanakkor az esettanulmánynak van személyes motivációja is, amely azonban nem különbözik az előző fejezetekétől: ugyanaz a tudományos meggyőződés vezérli. Megjegyzem továbbá, hogy Chomsky pályafutását nem vetette vissza a szakirodalomban olvasható megszámlálhatatlanul sok, éles hangú bírálat. Hasonlóképpen, É. Kiss Katalin karrierjét sem veszélyezteti az e szakaszban végigvezetett plauzibilitás-elemzés.

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave