Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

11.3.8.1. Első alciklus: axiomatikus elmélet-e a transzformációs generatív nyelvészet?
A hatodik ciklus heurisztikus célja, hogy plauzibilitási értéket rendeljen a (11.42) alatti kijelentésekhez:1
 
(11.42)
(a)
|„a generatív elmélet evolúciója ma is tart.”|S=? (É. Kiss 2009: 5)
 
(b)
| „az elmélet [sic!] [...] deduktív módszertana változatlan maradt”|S=? (É. Kiss 2009: 5; kiemelés K. A.).
 
A két kijelentés viszonyának rekonstrukciója:
 
(11.43)
Premissza:
 
(a)
|Az elmélet deduktív módszertana változatlan maradt|S=?
 
Konklúzió:
 
(c)
|A generatív elmélet evolúciója a szabályok elméletétől az elvek és paraméterek elméletéig, majd a minimalizmusig” tart.|S=?
 
Annak a hiányzó látens háttérfeltevésnek az azonosítása, amely a konklúzió plauzibilitását lehetővé tehetné, nem könnyű feladat. (11.43)(a) és (b) mechanikus összekapcsolása egy ‘ha ...akkor’ típusú kijelentéssé nem működne, mivel a relevancia-viszony hiánya miatt nem kaphatna pozitív plauzibilitási értéket. Egyéb alternatívához a szöveg nem nyújt támpontot.
Továbbá, amennyiben a narratíva p-kontextusába közvetlen forrásokként bevonjuk az utóbbi 40–50 év chomskyánus publikációit is, (11.43)(a) plauzibilitása nem lesz alátámasztható. Noha nem minden deduktív rendszer axiomatikus, a chomskyánizmusban a deduktivitás kezdettől fogva axiomatikus felépítést jelent. Az 1950-es években Chomsky valóban a nyelvtan axiomatizálására törekedett. A 11.1. ábra és a 11.2. ábra Chomsky (1975) [1955] első nagy művéből származik. Vessük össze ezeket az ábrákat a 11.3. ábrával. Nagyon hasonló dolgokat láthatunk: olyan kifejezéseket, mint ‘halmaz’, ‘legkisebb halmaz’, ‘függvény’, ‘tartomány’. Látunk görög betűket, zárójeleket, összeadásjelet, látjuk az ‘eleme’ szimbólumot stb. A 11.1. ábra és a 11.2. ábra mögött kalkulusnak látszó kifejezések vannak: axiómáknak nevezett kijelentések, definíciók és levezetett tételek – noha, visszautalva a 11.2.2. szakasz utolsó példájára, kérdéses, hogy valóban logikai vagy matematikai eszközökkel bizonyíthatóan kalkulust alkotnak-e. A 11.3. ábrán viszont a matematikainak tűnő kifejezések mögött bizonyosan nincs kalkulus. A formális nyelv helyére egy formális nyelvnek látszó, de csak notációnak nevezhető terminológia került.
 
 
 
 
Az, hogy a transzformációs generatív nyelvészet kénytelen volt lemondani „a szigorúan csak elemi formális viszonyokat” (É. Kiss 2009: 6) megengedő rendszerről, és a formalizálást már csak a narratíva retorikája őrzi, évtizedek óta köztudott, mint azt (11.44) jelzi.2
 
(11.44)
„Világos, hogy [a Kormányzás és Kötés elmélete] miért nem törekszik formális rendszer kidolgozására: az utóbbi a kutatás jelen állása szerint mindennémű empirikus igazolást nélkülözne. Az is egyértelművé vált, hogy a formális rendszerről való lemondás nem azonos a világosságról való lemondással. Ha a világosságnak egyáltalán van valami köze az érthetőséghez, akkor éppenséggel ajánlott a formális rendszerről való lemondás, mivel egy formális rendszer általában meglehetősen érthetetlen.” (Stechow & Sternefeld 1987: 103; kiemelés az eredetiben).
 
Chomsky kijelentései erősen p-inkonzisztensek, mivel azt állítja, hogy a nyelvtan
 
  • axiomatikus (lásd (10.45)(a);
  • nagyjából axiomatikus (lásd (10.45)(b);
  • nem axiomatikus (lásd (10.45)(c);
  • laza analógiát mutat az axiomatikus rendszerekkel (lásd (10.45)(d).
 
(10.45)(a) Lees-nek a Syntactic Structuesről írott hírhedt recenziójából származik. Lees Chomsky doktoranduszaként publikálta írását már ugyanabban az évben, amelyben a Syntactic Structures napvilágot látott. Jelentősége, hogy – az 1957-es állapotnak megfelelően – megjelennek benne a chomskyánus narratíva későbbi kifejtéseinek kötelező elemei. Lees terjedelmes írása, noha műfaja recenzió, valójában a Syntactic Structures Chomsky intencióit tükröző, annak metaelméleti (ön)értékelését tartalmazó közvetlen folytatása. A (11.45)(a)-ban idézett bekezdés egyértelműen kifejti azt, hogy Chomsky a nyelvtant egyes természettudományos elméletek mintájára axiomatikus formális rendszernek tartja. Mint (11.45)(b) mutatja, ugyanakkor Chomsky, ellentmondva a (11.45)(a)-ban idézett 1957-es álláspontjának, 1955-ben csupán a deriváció és egy axiómából kiinduló matematikai bizonyítás közötti analógiáról beszél, de még az analógia is csak „nagyjából” áll fenn. Azonban, ettől eltérően, ugyanebben a műben az ‘axiom’ 85 előfordulásának túlnyomó többségében Chomsky matematikai értelemben használja a kifejezést. (11.45)(c)-ben bevallja, hogy a (11.45)(b)-ben említett analógia sem érvényes, és expressis verbis tagadja, hogy a nyelvtan axiomatikus rendszert alkot. (11.45)(d) pedig „laza analógiá”-t említ. Az analógiás következtetés szerkezetét és tartalmát egyik alkalommal sem tisztázza.
 
(11.45)
(a)
„Chomsky-nak a szintaktikai szerkezetekkel foglalkozó könyve az elméletalkotás hagyományán belül az egyik első, nyelvésztól származó komoly kísérlet egy átfogó nyelvészeti elmélet létrehozására ugyanabban az értelemben, amit az adott terület szakemberei egy kémiai vagy biológiai elméleten értenek. Ez nem pusztán az adatok újrarendszerezése egy új típusú könyvtári katalógusba, sem az Ember és a Nyelv egy újabb spekulatív filozófiai megközelítése. Sokkal inkább a nyelvre vonatkozó intuícióink szigorú explikációja egy világosan kifejtett axiómarendszer, az abból levezethető tételek, valamint új adatokkal és más intuíciókkal összehasonlítható explicit eredmények szerint, melyek mindegyike egyszerűen a nyelvek belső szerkezetének világosan kifejtett elméletén nyugszik.” (Lees 1957: 377–378)
 
(b)
„[...] a deriváció nagyjából [‘roughly’] analóg egy bizonyítással, ahol a Mondat [‘Sentence’] tölti be az egyetlen axióma szerepét, és az átalakítások nagyjából megfelelnek a következtetési szabályoknak.” (Chomsky 1975: 67 [1955]; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K. A.)
 
(c)
„[...] a nyelvészeti elméletben nincs axiomatikus rendszer” (Chomsky 2002: 154; kiemelés K. A.),
 
(d)
„[...] ‘amit erőteljesen generál’ [...] laza analógiát képez egy axiómarendszer által generált bizonyításokkal” (Chomsky 2018: 35; kiemelés K. A.)
 
A 8.6. szakaszban láthattunk példákat arra, hogy a chomskyánizmus halmazelméleti ontológiája és azzal összefüggésben azok az alapvető műveletek, amelyeket ’virtuálisan fogalmilag szükségszerű’-ként posztulál, erős p-inkonzisztenciát váltanak ki. Ezért nem teljesül az axiomatikus formális rendszerekkel szembeni klasszikus követelmények egyike, az ellentmondás-mentesség.3 A narratíva akkor járt volna el helyesen, ha világossá teszi, hogy a grammatikai leírásban használt szimbólumok nem „szigorúan csak elemi formális viszonyokat ismerő” (É. Kiss 2007: 6; kiemelés K. A.), hanem notációs rendszert alkotnak.
Az erős p-inkonzisztencián túl Chomsky álláspontja egyéb tekintetben is zavaros. Ugyanis „laza analógia” nem azonosság. Ráadásul a logikában és a matematikában nincs „nagyjából”: egy következtetés vagy deduktíve érvényes, vagy nem.4 A zavar nyilvánvaló, és ezt a zavart É. Kiss Katalin metaelméleti narratívájának világosan tükröznie kellene, de nem teszi. Következésképpen a narratívának az a (11.42)(b)-ben idézett kijelentése, hogy a chomskyánizmus „deduktív módszertana változatlan maradt”, nyilvánvalóan nem csupán bizonyosan igaz nem lehet, de plauzibilis sem. Évtizedekkel a magát ‘Galilei-stílusú tudományként’ hirdető minimalizmus megszületését követően történt szakmailag kompetens kísérlet annak az axiomatizálásnak az utólagos végrehajtására, amelyet Chomsky meghirdetett, de nem vitt végig. Collins & Stabler (2016) írásának a minimalizmusra nincs közvetlen hatása, azt pedig, hogy Marcolli et al. (2023), (2025) próbálkozása képes lesz-e segíteni a minimalizmuson, jelenleg még nem tudhatjuk.
Nem az a baj, hogy a transzformációs generatív nyelvészet 70 év alatt sem tudta axiomatikus matematikai rendszerként felépíteni a nyelvtant.5 A baj az, hogy az itt elemzett narratíva megtévesztő, mert arról, ami notáció, azt állítja, hogy deduktív – tehát Chomsky eredeti, de mindeddig végre nem hajtott deklarációja szerint axiomatikus – rendszer. Mivel (11.42)(b) nem lehet plauzibilis, nem tudja alátámasztani (11.42)(a) plauzibilitását.
1 Noha ez az idézet a minimalizmusra is vonatkozik, ‘elmélet’-ről beszél. (11.46)-ben már ‘minimalista program’-ról van szó. Nem mindegy, mivel az ‘elmélet’ terminus leváltása a ‘program’-mal tudatos volt (például a (11.14)-ben idézett módon), azzal a céllal, hogy legitimálja a minimalista program hibáit.
2 Az idézet pikantériája, hogy egyik szerzője a német nyelvterület egyik legkiemelkedőbb formális nyelvésze, a másik a legkiválóbb német generatív nyelvészek közé tartozik és az idézet forrása egy széles felhasználói körnek készült tankönyv. Pullum (1989), (2011) pedig élesen ütközteti a formalizálás retorikáját a Syntactic Structures matematikai hibáival.
3 Ugyanakkor a halmazelméleti ontológia – függetlenül az érvelési folyamatban feltárt érvelési hibáktól és erős p-inkonzisztenciától – eleve felveti Gödel nemteljességi tételeinek a következményeit. Mivel, mint a 8.6.2. szakasz megmutatta, az erős p-inkonzisztencia egyik forrása a ’halmaz’ terminus alkalmazásából származik, nem jelent érvet a chomskyánizmus axiomatikus formális rendszer volta mellett az sem, ha halmazelméleti alapjára hivatkozunk. A Gödel felismerését megelőző felfogás szerint egy axiómarendszer két legfontosabb tulajdonsága a teljesség és az ellentmondásmentesség. E két követelmény a nemteljességi tételek tanúsága szerint a matematikában nem teljesül. (Gödel érvelésének közérthető áttekintéséhez lásd például Stegmüller 1973d). Gödel nemteljességi tételeiből a jelen chomskyánus narratíva számára két lényeges következmény származik. Az első következmény az, hogy eleve léteznek olyan kijelentések, amelyek ’igazsága’ nem bizonyítható, nem levezethető, nem deriválható (a p-modell analóg terminusa: ’p-hiányosság’). Tehát egy „szigorúan csak elemi formális viszonyokat ismerő” (É. Kiss 2007: 6; kiemelés K. A.; lásd még (11.46)) rendszer eleve alkalmatlan az összes kijelentés igazságának eldöntésére. A második következmény: a narratíva abszolutizmusa – pusztán ebből a körülményből adódóan, egyéb érvektől függetlenül is – eleve megalapozatlan.
4 Viszont a nem-chomskyánus generatív grammatikák között vannak olyanok, amelyek valóban kalkulusra épülnek (lásd Kertész et al. (eds.) 2019).
5

É. Kiss Katalin narratívájának egyik jól kitapintható sajátossága a logikai pozitivizmusban gyökerező, évtizedekkel ezelőtt elavult fizikalista szemléletmód. Ehhez képest figyelemreméltó az, ahogy maga Heisenberg fizikusként értékeli a fizikalizmus formalizmusát egy a kuhni fordulatot megelőzően megjelent írásában:

„Az egyik legfontosabb jellemzője a modern fizika fejlődésének és elemzésének az a tapasztalat, hogy a természetes nyelv fogalmai – bármennyire homályosan definiáltak is – stabilabbnak bizonyulnak a tudás bővülése során, mint a tudományos nyelv precíz terminusai, amelyek csak jelenségek korlátozott csoportjaiból absztrahált idealizációk. Tudjuk, hogy minden megértésnek végső soron a természetes nyelvre kell épülnie, mert csak ezen keresztül lehetünk biztosak abban, hogy érintkezésbe léphetünk a valósággal. Éppen ezért szkeptikusnak kell lennünk minden, a természetes nyelvre és alapvető fogalmaira vonatkozó szkepticizmussal szemben.” (Heisenberg 1958: 200–202; kiemelés K. A.)

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave