Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

11.3.8.2. Második alciklus: a ‘vágyvezérelt gondolkodás’ érvelési hiba

A narratíva e ciklusának második alciklusa a minimalizmust jellemzi a biológia és a formális módszerek viszonyának ismételt kiemelésével:

(11.46)

„Az elmúlt másfél évtized elméletváltozatát, a ‘minimalista programot’ értelmezésem szerint az élettudományokba való integrálódás igénye motiválta (CHOMSKY 1995.). A grammatika szintaxis komponense egy szigorúan csak elemi formális viszonyokat ismerő komputációs rendszerre egyszerűsödött.” (É. Kiss 2007: 6; kiemelés K. A.)

Az idézet megértéséhez tisztáznunk kell, hogy mit jelentenek kulcsterminusai: a ’formális’ és a ’komputációs’ kifejezések. Mint az előző szakaszban már utaltam rá, a ‘formális’ kifejezés Chomsky szerint kezdettől fogva axiomatizálást jelent: „Egy formalizált elmélet tehát bizonyos világos, szigorú és precíz követelményeknek megfelelően van kifejtve; a definíciók explicit módon, úgy vannak megadva, hogy a definiált terminusok mindig elhagyhatók legyenek, és az axiómák, valamint a bizonyítás módszerei pontosan vannak megállapítva” (Chomsky 1975: 83 [1955]; kiemelés K. A.). 1 Az idézet másik kulcskifejezése a ‘komputációs’. Itkonen (2020) világosan megállapítja: „Az axiomatikus levezetések felváltása a ‘komputációk’-kal [...] kozmetikai változtatás volt” (Itkonen 2020; kiemelés K. A.). Ebből először is az következik, hogy – az előző szakaszban mondottakon túl – a „szigorúan csak elemi formális viszonyokat ismerő komputációs rendszer” kifejezés tautologikus, hiszen mind a ‘formális’, mind a ‘komputációs’ helyettesíthető az ‘axiomatikus’-sal. Továbbá, (11.46) második mondata eleve nem lehet plauzibilis, hiszen, mint tudjuk, a minimalizmus Chomsky szerint csak olyan ‘éretlen program’ (lásd a 11.3.3. szakaszban ennek dokumentálását), amelynek metanyelve éretlenségéből adódóan eleve nem lehet axiomatizált empirikus elmélet. Végül, É. Kiss Katalin narratívája is elköveti a 8.6.2.2. szakaszan kimutatott érvelési hibát: a vizsgálat tárgyának leírását ugyanazzal az ontológiai státussal ruházza fel, amelyet a vizsgálat tárgyának tulajdonít, ily módon összemosva a tárgyat a leírással. Chomskyval vitázva Searle tisztázza: „A komputációt nem felfedezzük a természetben, hanem hozzárendeljük a természethez” (Searle 2002; kiemelés K. A.; lásd még (8.74), (8.79), (11.37), (11.38), (11.40)).

Mint a 11.3.6. szakaszban említettem, abból, hogy a narratívában nem kaphat pozitív plauzibilitási értéket az a kijelentés, amely a chomskyánus nyelvészetnek a biológiára (természettudományra, kognitív tudományra) való redukcióját állítja, nem következik, hogy ne lehetne a jövőben a ‘biológia’ terminus meghatározására, a minimalizmus és a biológia tárgyának, valamint a formális rendszerek módszertanának a tisztázására törekedni (lásd (11.36)-ot is), és majd plauzibilisen érvelni. Viszont abból, hogy a chomskyánizmus erre törekszik, nem következik annak a kijelentésnek a plauzibilitása, hogy az a jelenben fennáll. A narratíva (11.46)-ban egy újabb érvelési hibát követ el: a ‘vágyvezérelt gondolkodás’ érvelési hibáját (‘wishful thinking fallacy’), melynek sémája ‘X szeretné, hogy p; tehát p’.2

(11.47)	Premisszák:
	(a)	0<\|A chomskyánusok szeretnék, hogy a grammatika szintaxis komponense egy szigorúan csak elemi formális viszonyokat ismerő komputációs rendszerre egyszerűsödjön.\|S1<1
	(b)	[0<\|~Ha a chomskyánusok szeretnék, hogy a grammatika szintaxis komponense egy szigorúan csak elemi formális viszonyokat ismerő komputációs rendszerre egyszerűsödjön, akkor a grammatika szintaxis komponense egy szigorúan csak elemi formális viszonyokat ismerő komputációs rendszerre egyszerűsödik.\|S2<1]
	Konklúzió:
	(c)	0<\|~A grammatika szintaxis komponense egy szigorúan csak elemi formális viszonyokat ismerő komputációs rendszerre egyszerűsödik.\|I(11.47)<1

(11.47)(a)-ban S1 a narratíva p-kontextusában lévő forrásokat – azaz Chomsky minimalista írásait – jelöli. A (11.47)(b) alatti látens háttérfeltevés csak akkor támaszthatná alá (11.47)(c) plauzibilitását, ha saját plauzibilitási értéke pozitív lenne. Ugyanakkor ez utóbbi nem lehetséges, amennyiben S2 azokat a forrásokat jelöli, amelyekkel a p-kontextust a 11.3.6. szakaszban kibővítettük. Következésképpen (11.47)(c) sem lehet plauzibilis. Ily módon fellép a ‘wishful thinking’ érvelési hiba, és a ciklus érvelési folyamata terméketlen lesz. Ez az érvelési hiba azért megtévesztő, mert nem létező tudományos eredmények – a biológiát tárgyának tekintő nyelvtan mint deduktív, szigorú, formális, komputációs rendszer – létezésének a látszatát kelti az előző szakaszban kimutatott módon. Eldöntött tényként állítja be azt, ami esetleg a jövőben bekövetkezhet, ugyanúgy, ahogy arra már (11.4)(b)(ii) a Syntactic Structuresszel kapcsolatban rámutatott.

Mint láttuk, Chomskynál a ’formalizálás’ retorikai eszköz, és nem felel meg annak, amit ’formális tudományok’ értünk (Tomalin 2007). Miután a Syntactic Structures megjelenésének 50. évfordulójára készített elemzésében Tomalin számtalan matematikai hibát mutatott ki e műben, az alábbi módon összegzi a formalizmusként feltüntetett, de matematikailag hibás eljárások generációkon átívelő kártékony hatását:

„Összefoglalva, amikor az SS 1957-ben megjelent, a 'rekurzió' sokat használt, erősen vitatott, lényegét tekintve többértelmű kifejezés volt, amely súlyos, ugyanakkor szükségtelen következményekkel járt. Sajnos, a fél-formális kifejtésmód népszerűsége mind az SS-ben, mind olyan későbbi publikációkban, mint például az Aspects of the Theory of Syntax (1965), biztosította, hogy 2010-ben a 'rekurzió' kifejezés továbbra is sokat használt, erősen vitatott, lényegét tekintve többértélmű kifejezés maradt, amely súlyos, ugyanakkor szükségtelen félreértésekkel jár. Ez a helyzet sajnálatos. Érthetetlen, miért kell megengedni, hogy az efféle felületesség komoly nyelvészeti kutatásnak tüntesse fel magát. Miközben talán elkerülhetetlen volt, hogy az ilyen bizonytalanságok aláássanak egy olyan szöveget, mint az SS [...], abszurd, hogy még fél évszázaddal később is folytatódik hasonló önkényeskedések terjesztése komoly tudományos kiadványokban. [...] amikor valaki (fogát összeszorítva) elolvassa kiemelkedő nyelvészek újonnan megjelent publikációinak sokaságát, amelyek azt állítják magukról, hogy újraértékelik a rekurzió szerepét a szintaktikai elméletben, minden bizonnyal szembesülni fog a gyászhoz hasonlatos bánat és veszteség megrendítő érzésével.” (Tomalin 2011: 313; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K. A.))

Lásd például Mailer (2013), Curtis (2022). A ‘vágyvezérelt gondolkodás’ az 5.6.2. szakaszban tárgyalt ‘is-ought’ érvelési hiba egyik változata.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero