Mint láttuk, Chomskynál a ’formalizálás’ retorikai eszköz, és nem felel meg annak, amit ’formális tudományok’ értünk (Tomalin 2007). Miután a Syntactic Structures megjelenésének 50. évfordulójára készített elemzésében Tomalin számtalan matematikai hibát mutatott ki e műben, az alábbi módon összegzi a formalizmusként feltüntetett, de matematikailag hibás eljárások generációkon átívelő kártékony hatását:

„Összefoglalva, amikor az SS 1957-ben megjelent, a 'rekurzió' sokat használt, erősen vitatott, lényegét tekintve többértelmű kifejezés volt, amely súlyos, ugyanakkor szükségtelen következményekkel járt. Sajnos, a fél-formális kifejtésmód népszerűsége mind az SS-ben, mind olyan későbbi publikációkban, mint például az Aspects of the Theory of Syntax (1965), biztosította, hogy 2010-ben a 'rekurzió' kifejezés továbbra is sokat használt, erősen vitatott, lényegét tekintve többértélmű kifejezés maradt, amely súlyos, ugyanakkor szükségtelen félreértésekkel jár. Ez a helyzet sajnálatos. Érthetetlen, miért kell megengedni, hogy az efféle felületesség komoly nyelvészeti kutatásnak tüntesse fel magát. Miközben talán elkerülhetetlen volt, hogy az ilyen bizonytalanságok aláássanak egy olyan szöveget, mint az SS [...], abszurd, hogy még fél évszázaddal később is folytatódik hasonló önkényeskedések terjesztése komoly tudományos kiadványokban. [...] amikor valaki (fogát összeszorítva) elolvassa kiemelkedő nyelvészek újonnan megjelent publikációinak sokaságát, amelyek azt állítják magukról, hogy újraértékelik a rekurzió szerepét a szintaktikai elméletben, minden bizonnyal szembesülni fog a gyászhoz hasonlatos bánat és veszteség megrendítő érzésével.” (Tomalin 2011: 313; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K. A.))