Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

11.3.10. A tanulság

Annak kimutatása, hogy a narratíva kijelentései nem ruházhatók fel pozitív plauzibilitási értékkel, közelebb vitt a 10.2.7. szakasz (10.30)-as pontjában Randy Allen Harristól idézett és nyitva hagyott kérdésnek a megválaszolásához, amely úgy szólt, hogy a chomskyánizmus kopernikuszi fordulatot hozott-e a nyelvtudomány számára, vagy sokkal inkább egy elhibázott és tudományosan érdektelen kulturális mozgalom. Egy metaelméleti narratíva egyes kijelentéseinek a plauzibilitási értéke nem képezi le mechanikusan a referensüket alkotó tárgytudományos kijelentések plauzibilitás értékét. Abból, hogy a chomskyánus narratíva érvelési hibákat tartalmaz, nem következik szükségképpen, hogy a chomskyánus nyelvészet is hibás. És fordítva, abból, ha a narratívában értékelt nyelvészeti elméletben, módszerben, programban nem mutathatók ki érvelési hibák, nem következik szükségképpen, hogy a narratíva kijelentései plauzibilisek. Ezért a metaelméleti narratíva és az annak tárgyát jelentő tárgytudományos érvelési folyamatok viszonyának megítéléséhez szükséges eszköz a racionális rekonstrukció valamely változata, a jelen esetben a p-modell alkalmazása. Ha a p-modell eddig végrehajtott rekonstrukcióinak ismeretében feltesszük azt a kérdést, hogy É. Kiss Katalin narratívájában miért mutathatók ki pozitív plauzibilitási értékkel nem felruházható kijelentések, akkor a válasz az alábbi tényezőket nevezheti meg:

A narratíva érvelési hibáinak, csakúgy, mint forrásai megbízhatatlanságának a kimutatása annak volt köszönhető, hogy a p-kontextust kiterjesztettük a narratívában reflektálatlanul említett tudományelméleti és természettudományos összefüggésekre.
Az abszolutista látásmód következményei blokkolták az érvelési folyamat ciklusait.
A szerző számos, ki nem kényszerített hibát követett el, melyek elkerülhetők lettek volna, de melyekből éppen ezért nem vonhatók le következtetések a chomskyánizmus heurisztikus termékenységére nézve.
Egy további, sokkal fontosabb tényező a ‘kikényszerített hibák’ sora: a narratíva p-kontextusaiban a metaelméleti kijelentések plauzibilitási értékét a Chomsky műveivel azonosított források határozzák meg, melyek megbízhatósága, mint a rekonstrukció során összevetésük a rivális forrásokkal kimutatta, az utóbbiakénál alacsonyabb. A 8. és a 10. fejezet rekonstrukciói súlyos hibákat mutattak ki a chomskyánus alapművekben, miközben É. Kiss Katalin narratívája ezeket a műveket használta saját kijelentései plauzibilitási értékének a forrásaiként.
A szerző nem utal a rivális kijelentésekre és a szakirodalomban tárgyalt ellenérvekre; expressis verbis érint olyan tudományelméleti alapismereteket, amelyek tartalmával és súlyával nincs tisztában; nem mérlegeli a források megbízhatóságát; nem érvel ciklikusan és prizmatikusan. A hibák kikényszerítése plauzibilis érveléssel elkerülhető lett volna.
E narratíva hibáiból nem következik az, hogy ne lehetnének olyan egyéb chomskyánus narratívák, amelyek a plauzibilis érveléshez közelítve kevesebb és kisebb súlyú hibát követnek el.1
Továbbá É. Kiss Katalin metaelméleti narratívájának a heurisztikus terméketlenségéből nem következik, hogy a magyar nyelv szintaxisára vonatkozó tárgytudományos érvelési folyamatok minden ciklusa szintén heurisztikusan terméketlen. A 6.2.2. szakasz beillesztésének a célja annak demonstrálása volt, hogy – noha, mint a 8.6.2. szakasz kimutatta, a transzformációs generatív nyelvészet ontológiai alapja erős p-inkonzisztenciája és érvelési hibái következtében nem képes az elmélet kijelentéseinek a megtartására, és a mindenkori érvelési folyamat egészének a termékenységét veszélyezteti – önmagában véve az elméleti apparátus technikájának alkalmazására korlátozott tárgytudományos érvelés É. Kiss Katalin munkásságában lokálisan termékeny lehet.
A narratíva racionális rekonstrukciójának mindezen következményei fényében Harris (10.30)-ban említett kérdésére részleges választ kaphatunk. Az érvelési hibák és az erős p-inkonzisztencia jelenléte a narratívában visszaigazolja azt a korábban már érintett konklúziót, hogy a chomskyánizmus látszólagos sikerét nem érvelésének hibátlansága magyarázza, hanem részben a chomskyánus narratíva széles közönség számára évtizedeken át feltáratlan érvelési hibáinak a megtévesztő hatása.2 Azonban a p-modell arra nem alkalmas, hogy további tényezőként kimutassa azokat a társadalmi, kulturális, szociálpszichológiai folyamatokat, amelyek a narratíva sajátosságain túlmenően a chomskyánus mozgalom látszólagos sikere mögött meghúzódhatnak.

Például a hazai szakirodalomban Surányi (2009) Chomsky nyolcvanadik, Dékány (2019) pedig kilencvenedik születésnapját ünnepli, mégis mindkettő, amellett, hogy kellőképpen tiszteleg Chomsky életműve előtt, ellenáll a whig-dicsőítés kísértésének, és megkísérel problémaorientáltan érvelni.

A magyarázatot a tudásszociológia és a szociálpszichológia adhatná meg. A tudásszociológiai magyarázat lehetőségéhez lásd Kertész (2004a), (2013) [1991]. Szociálpszichológiai szempontból a narratíva racionális rekonstrukciójának következményei az alábbi biológusi álláspont plauzibilitását erősítik meg, amely – mint Harris is sugallja – a chomskyánizmus hatását nem kijelentései tudományos jelentőségének, hanem egy társadalmi mozgalom megszervezésére alkalmas személyiség lobbierejének tulajdonítja:

„Chomsky bámulatos sikere abban, hogy mind a nyelvészeten belül, mind pedig a kapcsolódó területek széles skáláján felhívta a figyelmet nyelvészeti elképzeléseire, részben céltudatosságának és radikalizmusának tulajdonítható, részben annak, hogy a nyelv eredetére vonatkozó állításait legalább négy évtizeden keresztül folyamatosan fenntartották és népszerűsítették. Chomsky saját nézeteit a nyelvről ‘kisebbségi’ álláspontként jellemezte. Kétségtelenül igaza van ebben, ám az a kisebbség, amelyet pályafutása során vezetett, rendkívül hatékony hagyományteremtő lobbicsoportnak bizonyult. Ugyanebben az időszakban a nyelvre és a nyelv eredetére vonatkozó, kevésbé szélsőséges és biológiailag vonzóbb modellek is kialakultak, de egyik sem ért el olyan általános tudományos hírnevet, mint a Chomsky-féle megközelítés. Az idő majd eldönti. A nyelv fejlődésének és evolúciójának funkcionalista megközelítései jelentős támogatottságnak örvendenek a jelenlegi nyelvészeten és a nyelv biológiai alapjaival foglalkozó közhangulaton belül, ám nincs egyetlen olyan vezetőjük sem, aki a Chomskyéhoz hasonló ismertséggel bírna [...].” (Oller 2008: 350; kiemelés K. A.)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero