Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

4.2.1. A plauzibilis kijelentések relativitása1

A p-modell a nyelvészeti elméletek hipotéziseit plauzibilis kijelentésekként interpretálja oly módon, hogy két komponensből álló szerkezetet tulajdonít nekik: egyik összetevőjük az információtartalmuk, a másik pedig egy az információtartalomhoz rendelt plauzibilitási érték. A plauzibilitási érték megmutatja, hogy milyen mértékben támasztja alá a kijelentés információtartalmát valamely forrás, azaz a forrás alapján milyen mértékben vagyunk mi hajlandóak elfogadni azt. Gyakran több forrás együttesen teszi lehetővé, hogy egy plauzibilitási értéket hozzárendeljünk egy kijelentéshez. Ilyen esetekben a kijelentés plauzibilitási értéke magasabb, mint amilyen az egyes források alapján külön-külön lenne. A források két típusát különböztetjük meg.

A közvetlen források megbízhatósága alapján rendeljük hozzá a kijelentés információtartalmához a plauzibilitási értéket. Közvetlen forrás lehet például az informáns anyanyelvi intuíciója, egy korpusz, valódi kísérlet, gondolatkísérlet, autoritás, publikáció stb.2

A források megbízhatóságának nincs abszolút mércéje: mi vagyunk azok, akik egy forrást megbízhatónak vagy kevésbé megbízhatónak tartanak – vagyis egy tudományos közösség, amely például elfogad egy elméletet, tudománymódszertani elveket, terminusokat, normákat, értékeket stb., és ezáltal a hozzájuk kapcsolt kijelentést valamilyen mértékben plauzibilisnek ítéli. A források megbízhatóságának megítélése relatív e közösséghez, személyhez, elmélethez, módszerhez, modellhez stb. Például az anyanyelvi beszélő intuíciója kijelentések plauzibilitásának forrásaként megbízható a generatív nyelvészet valamely elméletváltozatát vallók számára, és megbízhatatlan a korpusznyelvészet képviselői szemében; a korpusz megbízható forrása a nyelvtudományi kijelentések plauzibilitásának Sampson számára és nem az Chomsky számára (például Sampson 2007, Andor 2004; lásd a 3.3.31. szakaszt). A továbbiakban a ‘plauzibilis’ és a ‘megbízható’ kifejezés mindig a ‘valaki/valakik/valami számára plauzibilis’, illetve ‘valaki/valakik/valami számára megbízható’ kifejezés rövidítéseként értendő.3

Ha egy kijelentés információtartalmának plauzibilitási értékét más kijelentések információtartalmának már ismert plauzibilitási értéke alapján határozzuk meg, akkor közvetett forrásról beszélünk.4 Például ebben az értelemben egy következtetés a konklúziójának a közvetett forrása.

A plauzibilitási érték jelölésére a kijelentést ‘|’ közé tesszük. Az érték forrását az alsó index adja meg. Tehát pl. ‘0<|p|S<1’ olvasata: ‘a p kijelentés plauzibilitási értéke az S forrás alapján nagyobb, mint 0, és kisebb, mint 1’. Az alábbi definíciókat vezetem be:5

(4.1)	(a)	Egy S forrás használható egy p kijelentés megbízhatóságának megállapításához, ha nem szól egyidejűleg p mellett és ellen, azaz nem szolgáltat ellentmondásos információt.
	(b)	A p kijelentés bizonyosan igaz az S forrás alapján, ha S használható (a) értelmében, és a rendelkezésre álló minden információ ismeretében megbízható. Jelölése: \|p\|S = 1.
	(c)	A p kijelentés plauzibilis az S forrás alapján, ha S használható (a) értelmében, és p-t bizonyos mértékig alátámasztja, de nem teszi lehetővé, hogy bizonyosan igaznak, hanem csak azt, hogy igazság-jelöltnek tartsuk. Jelölése: 0<\|p\|S<1.
	(d)	A p kijelentés implauzibilis az S forrás alapján, ha S használható (a) értelmében, és ha tagadása, azaz ~p, plauzibilis S alapján. Jelölése: 0<\|~p\|S<1.
	(e)	A p kijelentés bizonyosan hamis az S forrás alapján, ha S használható (a) értelmében, és ha tagadása, azaz ~p bizonyosan igaz S alapján. Jelölése: \|~p\|S = 1.
	(f)	A p kijelentés semleges plauzibilitású az S forrás alapján, ha S használható (a) értelmében, de (b)–(e) egyike sem áll fenn. Jelölése: \|p\|S = 0.

Például (4.2)-ben a kijelentés plauzibilitási értéke így jelölhető:6

(4.2)

0<|A németben a Benutzen Badetuch oder Saunatuch in der Sauna und in den Dampfbad ist obligatorisch mondat nyelvtanilag helytelen.|S<1

A nyelvtudományban az alapeset (4.1)(c), a (4.1)(b)-ben jellemzett bizonyosan igaz kijelentések előfordulása ritkább. (4.2) plauzibilis lehet egy vagy több német anyanyelvű informáns intuíciója, vagy valamely német leíró grammatika mint közvetlen forrás alapján, melyet az alsó indexben S jelöl. Egy kijelentés infomációtartalmának plauzibilitási értéke tehát forrásfüggő, azaz a mindenkori forráshoz mint paraméterhez viszonyított, és nem abszolút. Ez a p-modell relativizmusának az alapja, melyre az összes többi komponensének a relativitása épül.

A plauzibilitást világosan meg kell különböztetni mind az objektív, mind a szubjektív valószínűségtől. Az alacsony plauzibilitási érték nem azt jelenti, hogy valaki az adott állítást alacsony valószínűségűnek tartja, vagyis valószínűtlennek véli. Az alacsony plauzibilitás arra utal, hogy az illető birtokában van néhány olyan információnak, amely kis mértékben ugyan, de kifejezetten az állítás mellett szól, enyhén alátámasztja azt, bizonyos fokig megbízhatóvá teszi. Például, ha valaki három nyelvészeti adat alapján fogalmaz meg egy feltevést, de annak elfogadhatóságát még nem vizsgálta meg, akkor ez a hipotézis enyhén plauzibilisnek tekinthető. Ez nem jelenti azt, hogy az illető ezt a feltevést valószínűtlennek tartaná. A plauzibilitás ezen fogalmának egy további fontos sajátossága, hogy – ellentétben a valószínűséggel – nem lehet egy állítás tagadásának plauzibilitását az eredeti állítás plauzibilitási értéke alapján megítélni. Így például előfordulhat, hogy valaki egy feltevést bizonyos mértékben megbízhatónak tart három nyelvi adat alapján, ugyanakkor tisztában van vele, hogy a hipotézis még legalább ideiglenes elfogadásához is további vizsgálatára van szükség. Ezért használata különös körültekintést igényel, és csak alacsony plauzibilitási értéket kaphat. Nyilvánvaló azonban, hogy ebből nem következik az, hogy a feltevés hibás voltára magas plauzibilitási értéket kellene adni.

A (4.1)(b)-ben említett ‘bizonyosan igaz’ nem jelent abszolút igazságot.7 Egy p kijelentés akkor bizonyosan igaz, ha forrását a rendelkezésre álló minden információ ismeretében megbízhatónak tartjuk. Ekkor megkaphatja az ‘1’ értéket. Ám még ebben az esetben is a kijelentés értéke relatív, és nem abszolút, mivel nem független a forrástól vagy forrásoktól. Ez teljes összhangban áll azzal a 3.6. szakaszban levont következtetéssel, amely szerint a nyelvtudományban az abszolutista szemlélet nem tudja igazolni az abszolút igazság létét, és retorikájával csupán elfedi a relativizmust.8 A forrás megbízhatóságának megítélése változhat, így a ‘bizonyosan igaz’ érték is csak ideiglenes, fallibilis, felülbírálható. Hasonlóképpen a ‘bizonyosan hamis’ sem jelent abszolút hamisságot.

A klasszikus logika bipoláris, amennyiben csupán az ‘igaz’ és a ‘hamis’ értéket engedi meg. A p-modell legalább két tekintetben gyengébb feltételek alapján értékeli a nyelvtudomány kijelentéseit. A kijelentések információtartalmának bizonyossága helyett bizonytalanságát feltételezi, és e bizonytalanságot plauzibilitásként explikálja. Továbbá, (4.1) tanúsága szerint – szükség esetén nem csupán komparatívan, hanem numerikusan is kifejezve – lehetővé teszi a plauzibilitási érték ‘igaz’ és ‘hamis’ közötti jellemzését. A p-modell tehát elveti a tertium non datur elvét, azaz nem fogadja el a klasszikus logika azon felfogását, amely szerint egy kijelentés vagy igaz, vagy hamis, ugyanakkor – mivel nem logika – a többértékű logikák eszköztárát sem adaptálja.

Nézzünk meg egy egyszerű nyelvtudományi példát a kijelentések plauzibilitási értékének forrásfüggőségére.

Az angolban a ‘that-trace effect’ azt mondja ki, hogy kötőszó nélküli tagmondatból a tárgy és az alany kimozgatható, de kötőszóval bevezetett tagmondatból csak a tárgy mozgatható ki. Ha a németben is lenne ‘that-trace effect’, akkor (4.3)(a) grammatikalitásának jobbnak kellene lennie (4.3)(b)-énél:

(4.3)

(a)

Weri

meint

Lydia,

liebt

Jakob?

kiNOM

gondol/vél

Lydia

szeret

JakobACC?

‘Kiről gondolja Lydia, szereti Jakobot?’

(b)

Weri

meint

Lydia,

dass

Jakob

liebt?

kiNOM

gondol/vél

Lydia,

hogy

JakobNOM

szeret

‘Kiről gondolja Lydia, hogy szereti Jakobot?’

Ugyanakkor Featherston (2007: 275 kk.) arról számol be, hogy több német anyanyelvű nyelvész a (4.3)(a) és (b) alatti mondatokat egyformán helyesnek tartja (lásd (4.4)(a)), és ezért feltételezi, hogy a németben nincs ‘that-trace effect’ (lásd (4.4)(c)). A p-modell terminológiája szerint (4.4)(a)-ban az S1 közvetlen forrás ezen nyelvészek anyanyelvi intuíciója.9 Azonban Featherson (2007: 276 k.) saját kísérletét is ismerteti, melynek eredménye (4.4)(b). A kísérlet azt a hipotézist támasztja alá, hogy a németben van ‘that-trace effect’ (lásd (4.4)(d)):

(4.4)	(a)	0<\|A németben a Weri meint Lydia, liebt ti Jakob? mondat grammatikailag ugyanolyan helyes, mint a Weri meint Lydia, dass ti Jakob liebt? mondat.\|S1<1
	(b)	0<\|A németben a Weri meint Lydia, liebt ti Jakob? mondat grammatikailag helyesebb, mint a Weri meint Lydia, dass ti Jakob liebt? mondat.\|S2<1
	(c)	0<\|A németben nincs ‘that-trace effect’.\|S(4.4)(a)<1
	(d)	0<\|A németben van ‘that-trace effect’.\|S(4.4)(b)<1

S2 Featherston kísérletét – mint (4.4)(b) plauzibilitási értékének forrását – jelöli. Featherston ezt a forrást megbízhatóbbnak tartja S1-nél. Ezért a (4.4)(b) alatti kijelentés plauzibilitási értéke magasabb lesz, mint a (4.4)(a) alattié. A két forrás tehát eltérő plauzibilitási értéket rendel a kijelentéshez. Ebből következik a két hipotézis plauzibilitási értékének összevetése:

(4.5)	(b)	0<\|A németben a Weri meint Lydia, liebt ti Jakob? mondat grammatikailag ugyanolyan helyes, mint a Weri meint Lydia, dass ti Jakob liebt? mondat.\|S1 < \|A németben a Weri meint Lydia, liebt ti Jakob? mondat grammatikailag helyesebb, mint a Weri meint Lydia, dass ti Jakob liebt? mondat.\|S2<1
	(a)	0<\|A németben nincs ‘that-trace effect’.\|S(4.4)(a) < \|A németben van ‘that-trace effect’.\|S(4.4)(b)<1

E példa után rátérek a relativista alapmodell explikációjára. A 3.2.2. szakasz (3.7) alatt bemutatta a relativista alapmodellt, melyet a követhetőség érdekében itt megismétlek:

(3.7)	(a)	A kijelentések egy vagy több paraméterhez viszonyítva igazak vagy hamisak.
	(b)	Egy p kijelentés egyidejűleg igaz lehet egy Z paraméterhez és hamis egy S paraméterhez viszonyítva, ahol Z és S különböznek.
	(c)	Nincs olyan nem-relatív kritérium, amely alapján egy paraméter alkalmassága megítélhető lenne.

(3.7)-et a p-modell így explikálja:

(4.6)	(a)	A kijelentések nem simpliciter igazak vagy hamisak, hanem plauzibilitási értéket kapnak egy vagy több forráshoz viszonyítva.
	(b)	Egy p kijelentés egyidejűleg plauzibilis lehet egy vagy több S1 forráshoz viszonyítva, és kevésbé plauzibilis egy vagy több S2 forráshoz viszonyítva, ahol S1 és S2 különböznek.
	(c)	Nincs olyan nem-relatív kritérium, amely alapján egy forrás megbízhatósága megítélhető lenne.

1	Részletesen lásd Kertész & Rákosi (2019: 63 kk.) [2012], (2020: 9.2. szakasz) [2008]).
2	Számos esetben a plauzibilitási értékek forrásának azonosítása távolról sem egyértelmű. Előfordulhat, hogy olyan sokrétű és komplex háttérfeltevésekre épül, amelyek dekompozíciója erősen problematikus. Az, hogy valami forrásnak tekinthető-e, vagy sem, és amennyiben igen, mennyire megbízható, gyakran csak a plauzibilis érvelési folyamat visszamenőleges újraértékelési ciklusai során derülhet ki (lásd a 4.2.6. szakaszt és a 8. fejezetet, mely ezt a folyamatot részletes esettanulmányokban mutatja be.). Továbbá, a források megbízhatósága függhet olyan társadalmi tényezőktől, amelyek a tudásszociológia eszközeivel tárhatók fel.
3	Az egy személy vagy közösség értékeit, konvencióit, normáit felölelő közvetlen források leírása és magyarázata nem a p-modell feladata, de lényegesen kiegészíthetné a p-modell alkalmazását a források megbízhatóságát befolyásoló tudásszociológiai tényezők figyelembevétele. Ez lehetne a p-modell és a tudásszociológia együttműködését motiváló érintkezési pont a két eszköztár között.
4	Az ‘egy kijelentés plauzibilitási értéke/plauzibilitása’ kifejezést az ‘egy kijelentés információtartalmának plauzibilitási értéke’ kifejezés rövidítéseként fogom használni.
5	Kertész & Rákosi (2019) [2012], (2022) a plauzibilitási értékeket numerikusan jelöli, ami lehetővé teszi pontos összevetésüket. A numerikus értékek bevezetésétől itt eltekintek.
6	A (4.2) alatti grammatikalitási ítéletben szereplő, több nyelvtani hibával tarkított német mondat a hajdúböszörményi gyógyfürdőben olvasható felirat. A nyelvtanilag helyes mondat: In der Sauna und im Dampfbad ist das Benutzen eines Badetuchs oder eines Saunatuchs obligatorisch. Fordítása: ‘A szaunában és a gőzfürdőben törölköző vagy szaunalepedő használata kötelező’.
7	Az abszolút igazságok nemlétének ‘empirikus’ példájaként említem, hogy – a megfigyelések elméletfüggőségével összhangban – még a legegyszerűbb megfigyelésekre utaló kijelentéseink sem függetlenek az értékelésüket – csak fallibilis módon és provizórikus érvénnyel – meghatározó forrástól: „[…] az ‘Itt van egy pohár víz’ kijelentést semmilyen megfigyelési tapasztalat nem képes igazolni. Ennek oka, hogy a kijelentésben szereplő univerzális kifejezések (‘pohár’, ‘víz’) diszpozicionálisak [...]” (Popper 1962: 387; kurzív kiemelés az eredetiben; félkövér kiemelés K. A.).
8	Sőt, Bloor (2007: 43–45) – (3.26)-ban idézett – megállapításából az következik, hogy nem csupán az ‘empirikus’ kijelentések, hanem még a matematikai tételek sem tekinthetők abszolúte igaznak (lásd ehhez részletesen Bloor 1976). Fontos érv Gödel nemteljességi tétele. Továbbá, két szemléletes példát idézek: „A matematikát absztrakt, általánosítható, abszolút, univerzális nyelvnek tartjuk. Azonban valami, amit univerzálisnak gondolunk, csak azok számára univerzális, akik ugyanazt a kulturális és történelmi hátteret osztják [...]”. (Kantner 2008: 3; kiemelés K.A.) „A tekintély a matematikában kettős szerepet játszik: apáinktól és kortársainktól átvesszük értékek egy rendszerét (milyen kérdéseket érdemes feltenni, milyen területeket érdemes fejleszteni, milyen problémákat érdemes megoldani), és a publikált és elfogadott bizonyítások és érvelések tekintélyére támaszkodunk. Itt semmi sem abszolút, de semmi sem kevésbé fontos azért, mert nem abszolút.” (Manin 1998: 158; kiemelés K. A.) Lásd még többek között Dales & Olivery (eds.) (1998) áttekintését általánosságban, valamint De Toffoli & Fontanari (2023) elemzését speciálisan egy bizonyítástípus példáján. A matematika kijelentéseinek társadalmi meghatározottságát részletesen elemzi Barnes et al. (2002: 222–262) [1996]. A matematika kijelentései ugyanakkor a p-modell szerint (4.1)(b) értelmében bizonyosan igazak, hiszen a mi kultúránkban minden p-kontextusban minden rendelkezésünkre álló forrás alátámasztja őket. Azt, hogy a matematika nem abszolút igazságokat állít, mert kijelentései paraméterfüggők, de (4.1.)(b)-nek megfelelően bizonyosan igazak, aligha lehet szebben megfogalmazni, mint ahogy azt – természetesen nem a p-modell terminológiáját alkalmazva – Rényi Alfréd tette Dialógusok a matematikáról című írásában. Az eredményt Hippokratész így foglalja össze (lásd (11.37)-et és (11.38)-at is): „[...] amikor a számokról valamit megállapítunk, ezzel egy csapásra megtudunk valamit az összes létező dolgokról, amelyeket valaha is valaki számlálni fog. Amikor a kör egy tulajdonságát megismerjük, ezzel minden kör alakú dologról megtudunk valamit. A matematika elvont fogalmai tehát egyrészt valami olyasmit ragadnak meg, ami sok dologban közös, de ugyanakkor figyelmen kívül hagyják azt, ami ezekben a dolgokban különböző. Ez azonban gyakran előnyös is lehet, ugyanis, ha olyasmit hagyunk figyelmen kívül, ami az adott kérdés szempontjából lényegtelen, ezzel a dolog áttekinthetőbbé és egyszerűbbé válik. Vagy térjünk vissza a térkép-hasonlathoz. A térkép éppen azáltal teszi lehetővé a tájékozódást, hogy csak a leglényegesebb dolgokat tünteti fel. Emellett a térképen olyan nagy távolságokat is áttekinthetünk egy pillanat alatt, amelyeket csak hónapok vagy évek alatt utazhatnánk be. Ezért nélkülözhetetlen a térkép ahhoz, hogy útitervet csináljunk magunknak és megválasszuk a legcélszerűbb útirányt. Persze, különböző célokra különböző térképekre van szükség. Ha hosszú utazásra készülünk, először olyan térkép kell nekünk, amelyen az egész út rajta van; ha már úton vagyunk, olyan térképre van szükségünk, amely csak azt a vidéket mutatja, ahol járunk, de azt részletesebben. Valahogy így vagyunk a matematikával is, ha a létező világ megismerésére akarjuk felhasználni.” (Rényi 1973a: 67–68; kiemelés K. A.)
9	A (4.3)-ban szereplő mondatok nem adatok a p-modell értelmében. Mint a 4.2.7. és a 6.1. szakaszban kitérek rá, a p-modell olyan pozitív plauzibilitási értékű kijelentéseket tekint adatnak, amelyek plauzibilitási értéke közvetlen forrásból származik. Tehát (4.4)(a) és (b) adatok, (4.3)(a) és (b) viszont nem. (4.4)(a) funkciója, hogy evidenciaként szolgáljon (4.4)(c) mellett és (4.4)(d)-vel szemben, (4.4)(b) funkciója pedig fordított.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero