Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

7.3.1. A reprezentációk relativitása és a jelenségek relativitása1

A fenti elemzések eredményének ismeretében rátérhetünk arra a kérdésre, hogy az egymással p-parakonzisztens viszonyban álló rivális reprezentációk ugyanarra a jelenségre vonatkoznak-e, vagy különböző jelenségekre. A könnyű áttekinthetőség érdekében megismétlem a relativista alapmodell explikációját:
 
(4.6)
(a)
A kijelentések nem simpliciter igazak vagy hamisak, hanem plauzibilitási értéket kapnak egy vagy több forráshoz viszonyítva.
 
(b)
Egy p kijelentés egyidejűleg plauzibilis lehet egy vagy több S1 forráshoz viszonyítva, és kevésbé plauzibilis egy vagy több S2 forráshoz viszonyítva, ahol S1 és S2 különböznek.
 
(c)
Nincs olyan nem-relatív kritérium, amely alapján egy forrás megbízhatósága megítélhető lenne.
 
Ugyanakkor a kortárs analitikus filozófiában megjelent az a nézet, hogy nem az ‘igazság’ relatív, hanem az alternatív és egymással látszólag összeegyeztethetetlen kijelentések tárgya. A különbségtétel felvetődött a Theaitétoszról szóló szakirodalomban is (lásd (7.33)(a)). Míg Waterlow két különböző ‘valóság’-ról beszél, addig Baghramian és Coliva (7.33)(b)-ben a ‘tények relativitása’ kifejezést használja. (7.33)(c)-ben Putnam (1981) a ‘fogalmi rendszert’ tekinti olyan ‘paraméternek, amelyhez viszonyítva eldönthető, hogy hol húzhatók meg az ‘objektumok’ közötti határok.2 Putnam, mint kifejti, ‘fogalmi rendszeren’ valójában kijelentések rendszerét érti. (7.33)(d)–(e)-ben Lynch (2001) megkülönbözteti a ‘tartalom relativizmusát’ (‘content relativism’) és a ‘tények relativizmusát’ (‘relativism of fact’). Az előbbi arra vonatkozik, amit (3.7) úgy jellemez, hogy nincsenek ‘paramétertől’ függetlenül igaz vagy hamis kijelentések. Az utóbbi pedig azt jelenti, hogy az objektumok tulajdonságai relatívak, és csak a fogalmi kerethez viszonyítottan léteznek:
 
(7.33)
(a)
„Ha az egyik ember azt állítja, hogy p igaz, a másik pedig azt, hogy p nem igaz, akkor mindkét vélemény igaz [...], mivel az, hogy mindkettő igaz, nem jelenti azt, hogy ugyanaz a tény vagy valóság egyszerre fennáll és nem áll fenn, hanem csak azt, hogy két különböző valóság létezik, melyek mindegyike az egyik vagy a másik személyhez viszonyítva létezik, és így mindkét meggyőződést igazzá teszi.” (Waterlow 1977: 20; kiemelés K. A.)
 
(b)
“[...] maguk a tények – például az a tény, hogy a Föld a Nap körül kering; hogy egy bizonyos csillagcsoport a Nagy Göncöl csillagkép; vagy hogy a szubatomi jelenségek a részecskék közötti vagy az elektromágneses mezők közötti kölcsönhatásoknak köszönhetők – nem a mi értelmezéseinktől függetlenül léteznek, és azt lehet mondani, hogy mi konstruáltuk őket. Abból, hogy alternatív és egymással kölcsönösen összeegyeztethetetlen konstrukciós eljárások is lehetségesek, az következik, hogy maguk a tények relatívak.” (Baghramian & Colina 2020: 117; kiemelés K. A.)
 
(c)
„Az ‘objektumok’ nem léteznek a fogalmi rendszerekről függetlenül. A világot akkor oszthatjuk fel objektumokra, ha bevezetjük leírásuk egyik vagy másik sémáját.” (Putnam 1981: 52; kiemelés K. A.)
 
(d)
„Egy bizonyos tartományra vonatkozóan a tartalom relativizmusa az a nézet, hogy amennyiben az adott tartományban egy propozíció átfogó és teljes elemzését kellene nyújtanunk, akkor ebben az elemzésben hivatkoznunk kellene arra a fogalmi rendszerre, amelyben ezt a propozíciót kifejezzük. [...] Nincsenek fogalmi kerettől független propozíciók (Lynch 2001: 21–22; kiemelés K.A.)
 
(e)
„[..] a tények relativizmusa [...] különbözőképpen fogalmazható meg [...] az objektumok csak egy sémán belül léteznek és rendelkeznek tulajdonságokkal. [..] egy ontológiai tény minden leírása egy fogalmi rendszeren vagy egy metafizikai nézőponton belül történik. Nincs sémától független módja a világ leírásának. Hiba lenne azt a sémát keresni, amely megmondja, hogy milyen valójában. Nincs ilyen.” (Lynch 2001: 22–23); kurzív kiemelés az eredtiben, félkövér kiemelés K. A.)
 
A (7.33)-ban említett ‘tények relativizmusa’ helyett a ‘jelenségek relativizmusa’ kifejezést javaslom. Részben azért, mert – visszautalva a 3.2.2. szakaszban említett pontosításra – megkülönböztetem a ‘relativizmus’ kifejezést a ‘relativitás’ kifejezéstől, és a ‘tények relativizmusa’ helyett (ami egy filozófiai vagy tudományos látásmód) a ‘jelenségek relativitásáról’ fogok beszélni (ami a látásmód tárgyának tulajdonságára utal). Részben azért, mert a ‘tények relativizmusa’ kifejezés azt sugallja, hogy amit ‘tény’-nek nevezünk, az eleve abban a formában ‘van’, ‘létezik’, ‘adott’, amelyben számunkra megjelenik, ez pedig nem egyeztethető össze a ‘relativizmus’ alapgondolatával. Részben pedig azért, mert a ‘jelenség’ nem sugall erős ontológiai előfeltevéseket. Az explikáció:
 
(7.34)
(a)
Az, hogy mit tekintünk ‘jelenség’-nek, paraméterfüggő.
 
(b)
A p és a ~p kijelentés egyidejűleg igaz lehet, ha p egy J jelenségre és ~p egy L jelenségre referál, ahol J és L különbözőek.
 
(c)
Nincs olyan nem-relatív kritérium, amely alapján egy paraméter alkalmassága megítélhető lenne.
 
A továbbiakban az ‘igazság relativitása’ kifejezés felváltását javaslom a ‘reprezentációk relativitása’ kifejezéssel. Ily módon szimmetrikus, egymással világos viszonyban álló terminusokat kapunk, melyeknek a nyelvészeti elméletalkotásban játszott szerepét a következő fejezetekben több lépésben szisztematikusan fel lehet tárni.
(7.34) és (4.6) következményei eltérőek. Míg (4.6) esetében a különböző reprezentációk ugyanarra a jelenségre vonatkozhatnak és egymással erősen p-inkonzisztens riválisok lehetnek, addig (7.34)-nél nem ugyanarra a jelenségre referálnak, következésképpen nem erősen p-inkonzisztensek.3 Ha pedig nem ugyanazon jelenség, hanem különböző jelenségek különböző, és referensük eltérő volta miatt nem erősen p-inkonzisztens reprezentációiról van szó, akkor nincs választási kényszer közöttük. Ez pedig megengedi az eltérő reprezentációkkal szembeni kölcsönös toleranciát.
Mivel továbbá a p-modellben (4.1) szerint minden kijelentés plauzibilitása forrásfüggő, a (7.34)-ben említett jelenségek reprezentációi is per definitionem relatívak. Ezért (4.6) és (7.34) viszonya aszimmetrikus:
 
(7.35)
A jelenségek relativitása magában foglalja a reprezentációk relativitását is, de a reprezentációk relativitása nem jelenti azt, hogy ha egy kijelentés két különböző forrás alapján különböző plauzibilitási értékeket kap, akkor szükségképpen különböző jelenségekre vonatkozik.
 
A bevezetett terminusok szemléltetésére Mantzavinos általános ismeretelméleti javaslatát említem meg viszonyítási pontként. Miután áttekintette a ‘reprezentáció’ terminusának különböző megközelítéseit, a 7.7. ábrán látható triadikus relációt vázolja fel (lásd Mantzavinos 2024: 65).
 
7.7. ábra. Mantzavinos reprezentáció-explikációja
 
Mantzavinos explikációját a 7.8. ábra és a 7.9. ábra szembesíti a p-modellével.
 
 
 
A 7.1. táblázat mondandója az, hogy egyfelől Mantzavinos explikációjának elemei analógiát mutatnak a 7.8. ábra és a 7.9. ábra elemeivel. Másfelől a legszembetűnőbb eltérés a p-modell explikációja és Mantzavinosé között nyilvánvalóan az, hogy az előbbi, eltérően az utóbbitól, differenciál a reprezentációk relativitása és a jelenségek relativitása között.
 
7.1. táblázat. Mantzavinos és a p-modell reprezentáció-explikációjának összevetése
Mantzavinos
p-modell
A reprezentáció-hordozó referál a tárgyára: a reprezentáció-hordozó a ‘jelölő’, a tárgy a ‘jelölt’.
A reprezentáció referál a tárgyára; a reprezentáció a ‘jelölő’, a jelenség a jelölt.
A reprezentáció-hordozó lehet kijelentés, ágrajz, ábra és sok minden egyéb.
A reprezentáció lehet kijelentés, ágrajz, ábra és sok minden egyéb, ugyanakkor az alapeset szerint a nyelvtudományban plauzibilis kijelentés.
A reprezentáció-hordozó tárgya „az, ami helyett a reprezentáció-hordozó áll, amelyre irányul, amelyre referál, amelyre mutat” (Mantzavinos 2024: 64).
A reprezentáció tárgya az a jelenség, amely helyett a reprezentáció áll, amelyre irányul, amelyre referál, amelyre mutat.
A reprezentáció-hordozó és a tárgya közötti viszony csak a kognitív cselekvőhöz viszonyítva interpretálható.
(a) A reprezentáció plauzibilitási értékét a forrás mint paraméter támasztja alá.
(b) A jelenség egy vagy több paraméterhez viszonyítva határozható meg.
A kognitív cselekvő lehet személy, kutatók egy csoportja vagy egy annál szélesebb közösség.
A paraméterek megbízhatósága személyhez, kutatók egy csoportjához vagy egy annál szélesebb közösséghez viszonyított.
Nem differenciál a reprezentációk relativitása és a jelenségek relativitása között.
(a) Differenciál a reprezentációk relativitása és a jelenségek relativitása között.
(b) A reprezentációk relativitása és a jelenségek relativitása közötti viszony aszimmetrikus.
1 A nyelv ontológiájának problémakörét áttekinti például Behme & Neef (eds.) (2018), Nefdt (2023), Moltmann (2022).
2 A relativizmus egyik irányzata a ‘fogalmi relativizmus’ (‘conceptual relativism’), melynek ismertetésére, egyéb irányzatokhoz hasonlóan, nem térek ki.
3 Az ellentmondások feloldásának logikailag lehetséges eseteit a szintaxisban Moravcsik (2010) mutatja be.
Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave