5.2.5.1. A magyar szibilánsok

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar szibilánsok produkcióját illetően megerősítettem azt a feltételezést, mely szerint a dentialveoláris /s/ szibiláns (alveolo)palatális vokalikus kontextusok (azaz a /jaː/, /iaː/ és /ijaː/ követő hangsorok) esetében a frikatív fázis záró szakaszában koartikulációs hatásból, azaz az artikulációs gesztusok átfedéséből, egymásra hatásából fakadóan graduálisan palatalizálódik. Ezt a következtetést abból lehetett levonni, hogy a szibilánsok akusztikai szerkezete a frikatív fázis első felében a dentialveoláris /s/-sel megegyezően valósult meg, azonban a normalizált időtartam második felére az ejtésben jelentős COG-frekvenciacsökkenés következett be. Ennek eredményeképpen a COG értéke a frikatív fázis záró szakaszában a dentialveoláris /s/-nél alacsonyabb, azonban a posztalveoláris /ʃ/-nél magasabb volt, tehát mindkét előbb említett szibilánstól eltérő értéket vett fel. Zsiga (1995, 2000) eredményeiben ugyanez a mintázat volt megfigyelhető az angol nyelvet illetően, ezért az általa megfigyelt artikulációs kölcsönhatással feltehetőleg a fentebb bemutatott akusztikai eredmények is megmagyarázhatók: a dentialveoláris képzési helyű szibiláns képzéséhez az idő előrehaladtával fokozatosan társult az (alveolo)palatális szegmentum artikulációs gesztusa, ami a nyelvtest megemelkedését, ezáltal a szűkület hosszának kiterjedését indukálja, ez pedig frekvenciacsökkenést okoz a COG értékében (Zsiga 1995). (Azt is meg kell jegyezni, hogy az /i/-nél és /j/-nél hátrébb képzett /aː/-kontextus esetében is látszódik egy tendenciózus frekvenciacsökkenés a zörejes szakasz záró fázisában, azonban ez minden bizonnyal a dentialveolárisnál hátrébb képzett, legalsó nyelvállású centrális /aː/ koartikulációs hatása okozza.) Azt a feltételezést, hogy a /siaː/, /sjaː/ és /sijaː/ esetében a zörejes fázisban akusztikai palatalizáció játszódik le a szibilánst követő vokalikus szegmentum elején mért F2-értékek is megerősítik: az /aː/-kontextusban találtakhoz képest jelentősen kisebb hátulsó üregre mutató magasabb F2-értéket mértem ezekben, ami pedig a nyelvtest megemelkedésére, azaz a szűkület hátrafelé irányuló kiterjedésére utal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A palatalizáció mértékére vonatkozó alhipotézist, miszerint az alveolopalatális /j/-hez képest a palatális /i/ hátrébb helyezkedik el, és ezért jobban palatalizálja (azaz képzési helyében „hátrébb húzza”) a szibiláns záró fázisát, az eredmények közvetetten megerősítették. Az adatok szerint a /sjaː/ hangsor szibilánsának záró fázisában jelentős frekvenciacsökkenés mutatkozott a szegmentum felénél mért értékekhez képest, azaz a COG értéke a záró fázisban az /aː/ és /i/ kontextusokban látottakhoz képest köztes mértékű volt, ezért statisztikailag egyiktől sem tért el. Ezzel szemben az /i/ kontextusú megvalósulások záró fázisában jelentős palatalizációból fakadó COG-frekvenciacsökkenés mutatkozott az /aː/-kontextusú megvalósuláshoz képest. Hasonló következtetéseket vonhatnánk le az F2-értékek tendenciózus mintázataiból is, azonban a /j/ és az /i/ közötti eltérő palatalizáló hatás csak tendencia szintjén valósult meg az adatokban, így az erre vonatkozó hipotézis ebből a vizsgálati szempontból nem lett megerősítve. Fontos továbbá röviden megemlíteni azt is, hogy habár mind az /iaː/, mind az /ijaː/ hangsorok esetében az /i/ koartikulációs hatása befolyásolta a szibilánst, mégis – az F2-értékek tekintetében – az /ijaː/ kontextus az /iaː/-hoz viszonyítva jobban palatalizálni látszott a /s/-t. Erre a jelenségre az /i/-t követő /j/ megjelenése szolgálhat magyarázatul, és ezt a hipotézist egy másik elemzésben tesztelem, amelyet a 6.1. fejezetben mutatok be.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A posztalveoláris /ʃ/ esetében a képzési hely inherensen hátrébb elhelyezkedő megvalósulása miatt nem vártam palatalizációra a zörej záró szakaszában, és ezt a hipotézist az eredmények is megerősítették. Arra azonban érdemes kitérni egy megjegyzés erejéig, hogy az /ʃ/-t tartalmazó hangsorokban mi okozhatta az (alveolo)palatális kontextusok esetében megjelenő, az /aː/ kontextushoz viszonyítva tendenciózusan magasabb COG-értéket, azaz a (feltételezhetően) rövidebb elülső üreget. A /ʃjaː/, /ʃiaː/ és /ʃijaː/ hangsorokban feltételezett koartikulációs hatás azonban ebben az esetben nem a nyelv gesztusaiból, hanem az ajakműködésből eredeztethető. A magyar posztalveoláris /ʃ/ (a fotolabiogramok alapján) ugyanis a dentialveoláris /s/-hez képest labiálisabb, tehát kerekítettebb beszédhang (Bolla 1995: 94), ezért feltehető, hogy az /i/ illabiális gesztusa hátrafelé ható koartikulációs hatásként csökkenthette az adatainkban a /ʃ/ ajakkerekítésének mértékét, ezáltal pedig csökkenthette a szűkület előtti üreg hosszát, és így magasabb COG-értékeket eredményezhetett.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tehát az H4/a hipotézishez tartozó következtetéseket összegezve: a dentialveoláris /s/ szibiláns záró szakasza az (alveolo)palatális vokalikus kontextusok hatására graduálisan palatalizálódott, valamint a /i/-kontextus jelentősebb koartikulációs hatást fejtett ki, tehát jobban palatalizálta a szibiláns záró fázisát, mint az /i/-nél előrébb elhelyezkedő alveolopalatális /j/-kontextus. A magyar posztalveoláris /ʃ/ esetében nem vártam, és nem is találtam az /s/-hez hasonló palatalizálódó mintázatot a képzési hely inherensen hátrébb elhelyezkedő pozíciójából fakadóan. Ezek alapján a H4/a hipotézis minden tekintetben megerősítést nyert.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave