Marczal Gabriella

Mérgező növények, növényi mérgezések

2.4. Növények mérgező anyagai

Frohne-Pfänder [1997] az alábbiak szerint csoportosította a növényi mérgező anyagokat, melyet a biogenetikai rendszert figyelembe véve alkalmaztunk a részletes tárgyalás során:

Növényi savak és származékai (laktonok)

(oxálsav, oxálsavas sók; protoanemonin, para-szorbinsav, primin, tulipozid)

A felsorolt vegyületek elsősorban bőr-, illetve nyálkahártya-ingerlők. Az oxálsav szervezetbe kerülése a Ca2+-ionok megkötésével súlyos tüneteket okozhat.

Fenol-származékok (urusiolok)

C15-, illetve C17-oldallánccal rendelkező alkil-fenolok, melyek elsősorban a Toxicodendronfajokra jellemzők, tejnedvekben, szekrétumokban fordulnak elő.

Kumarinok, furanokumarinok (cisz-o-hidroxi-fahéjsav laktonok)

Toxikológiailag a kumarin-, dikumarol- és furanokumarinok a jelentősek.

A furanokumarinok közül lineáris kötésű a pszoralén – anguláris kötésű az angelicin-típus. A furanokumarinok legtöbbször szabadon, ritkábban glikozidos kötésben fordulnak elő. Mirigyszőrök, illetve járatok is tartalmazzák. Fotodermatitiszt okoznak.

Antracénvázas vegyületek (antron-, antranol-származékok, naftodiantronok)

Az antronok és antranolok gyógyászatilag értékes antrakinonok redukált formái, melyek a szervezetbe kerülve hányást, bélgörcsöket okoznak.

2 molekula antron-származék a 10-10’ C-atomokon át összekapcsolódva diantront képez. A naftodiantronok (hipericin) fotoszenzibiláló vegyületek.

Monoterpének

Kettő izoprén-molekulát tartalmaznak, közülük legjelentősebb illó toxikus vegyület a tujon, mely felszívódás esetén központi idegrendszer izgató és pszichomimetikus hatású. Abortuszt és májgyulladást is okozhat.

Iridoidok

Általában ciklopentanoid-monoterpének, toxikológiailag kevésbé jelentősek. Szeko-iridoidok a Ligustrum-fajokban találhatók.

Szeszkviterpének (szeszkviterpén-laktonok)

Három izoprén-egységet tartalmazó vegyületek. Laktonjaik a fontosabbak toxikológiai szempontból. Egy részük allergizáló származék, de kimutattak citotoxikus vegyületeket is.

Diterpének

Négy izoprénvázból álló (C20) származékok, dafnán-tiglián-ingenán- és taxánvegyületek. Utóbbiakat a pszeudoalkaloidokhoz is sorolják. Nem illó vegyületek.

Triterpének (kukurbitacinok, szaponinok)

Főleg ciklikus formában előforduló C30-vegyületek, alapvázuk tetra- vagy pentaciklikus, jelentős részük nem illó. Szabadon vagy glikozidos kötésben találhatók a kukurbitacinok, melyek bőr-, illetve nyálkahártya-ingerlők. A szaponinok egy része is triterpén-származék. Jelentős részük nem illó származék. Triciklikus formák nagyon ritkán fordulnak elő a természetben.

A szaponinok gyógyászatilag fontos hatóanyagcsoportot képeznek, közülük jó néhány toxikológiailag is jelentős. Sokszor keserűanyagként is megjelennek egyes vegyületcsoportok mellett (szívglikozidok). Egy részük erősen bőr-, illetve nyálkahártya-ingerlő.

Szteroid-származékok (szívglikozidok, witanolidok, szterolok)

Szterán-alapvázas vegyületek, melyek közül toxikológiailag kiemelkednek a szívglikozidok, szteroid-szaponinok, witanolidok. Öttagú telítetlen laktongyűrűt tartalmaznak a kardenolidok, 6 tagút a bufadienolidok. Közülük a kardenolidok a szervezetben kumulálódnak. A witanolidok 6 tagú telítetlen laktongyűrűt tartalmazó szteroidlaktonok.

Poliinek

Poliacetilén-származékok, C≡C-csoportokat tartalmazó alifás vagy ciklikus vegyületek, melyek 7-17 C-atomból állnak, lipofil karakterűek, egy részük vízgőzzel illó, néhány közülük gyógyászatilag igen fontos (Matricariae = Chamomillae anthodium), mások erősen toxikusak (Cicuta virosa). Jelentős részük könnyen bomló.

Cianogén vegyületek

α-hidroxi-nitrilek egy vagy két cukorral glikozidos kötésben. Toxicitásuk alapja a ciánhidrogén szabaddá válása a glikozidkötésből. A ciánhidrogén egyike a legmérgezőbb vegyületeknek (letális dózis 1 mg/kg testsúly embernél), azonban a növényekben mennyiségük csekély, bontásukhoz megfelelő pH szükséges, a szervezet védekező mechanizmusa pedig a méreg szervezetbe kerülésekor azonnal működésbe lép.

Aminosavak

Egy részük szabadon, más részük kötött formában fordul elő (peptidek alkotó elemeként). Főleg állati mérgezéseket okoznak, de az ún. latirogén aminosavak a humán toxikológiában is szerepet játszanak, anyagcserezavarokat okozva.

Peptidek, proteinek

Kettő vagy több aminosavból álló vegyületek a peptidek. Nagy molekulájú polipeptidek a proteinek. Ha egyéb molekula is részt vesz a felépítésükben, akkor proteidekről beszélünk.

A lektinek glikoproteinek, melyeknek toxikológiai jelentősége a hüvelyesek (Fabaceae) magvainál, illetve az Euphorbiaceae családba tartózó Ricinus communis L.-nél van. Különösen veszélyes a ricin nevű toxalbumin. A ricin nem tipikus lektin, hanem lektinszerű toxalbumin. A ricinus magban vannak tipikus lektinek is, de ezek közel sem olyan toxikusak [Szabó, Jáky 1983].

Tropán-alkaloidok

Észterkötésű vegyületek. Közülük fontosabbak a hioszciamin, atropin és szkopolamin. Paraszimpatikus bénítók, nagyobb dózisban központi idegrendszer izgatók (hioszciamin, atropin), illetve bénítók.

Izokinolin-alkaloidok és arisztolohiasavak

Tetrahidroizokinolin-alapvázas vegyületek, melyek egyéb gyűrűrendszerekkel is összekapcsolódhatnak. Elsősorban a mákfélék és borbolyafélék családjaira jellemzők, melyekben főleg benzil-izokinolin, ftalid-izokinolin, aporfin-, protoberberin-, illetve benzofenantridin típusú vegyületek találhatók.

Az arisztolohiasavak aporfinvázból oxidatív úton keletkező vegyületek (10-nitrofenantrénkarbonsavak). Nagyobb dózisban jelentős genotoxicitást mutatnak.

Piridin-, piperidinszármazékok

Gyakran több piridingyűrű kapcsolódik (di-tri-tetraszármazékok) össze, illetve a piridinalapvázhoz pirrolgyűrű kapcsolódik (nikotinszármazékok). E csoportba tartozik az egyik legtoxikusabb vegyület, a koniin.

Kinazolidin vegyületek

A nor-lupinánból származtatható vegyületek, típusai a norlupinán-, citizin-, spartein- és matrinszármazékok. A nor-lupinánok biciklikusak, a citizánok triciklikusak, a spartein- és matrinszármazékok tetraciklikusak.

Terpén-alkaloidok

Pszeudoalkaloidok, melyek felépítésében mono-, szeszkvi- és diterpének játszanak szerepet. A sisakvirágban előforduló vegyületek többszörösen észterezett nor-diterpének etilezett nitrogénnel. Pszeudoalkaloidokat tartalmaz a tiszafa is taxán-alapvázzal, melyet a diterpénekhez is sorolnak (lásd diterpének).

Pirrolizidin-alkaloidok

Necin-, illetve necinsavészterek. A necinek a pirrolizidin-gyűrű 1-es helyzetében hidroximetil-csoportot, a 7-es, ritkábban 6, illetve 2 helyzetben O-t tartalmaznak. A pirrolizidingyűrű telített vagy 1,2 telítetlen. A necinsavak alifás mono-, illetve dikarbonsavak, melyek ecetsavval, vajsavval, glutáz-adipin, illetve pimársavval észterezettek. Egy részük hepatotoxikus, illetve karcinogén.

Tropolon-alkaloidok

Három kondenzált gyűrűt tartalmazó, rendkívül toxikus vegyületek, melyeknek N-je gyűrűn kívül található aminocsoport formájában az alapváz 7-es helyzetében kapcsolódik (kolhicin).

Szteroid-alkaloidok

Szterán-alapvázas vegyületek, melyek a növényekben szabadon észter- vagy glikozidkötésben fordulnak elő. (Solanum glükoalkaloidok, Veratrum protoverin-észterek, Buxus-alkaloidok).

Az 5. táblázat néhány kiemelt növénycsaládban mutatja be a fontosabb növényi méreganyagokat.

5. táblázat. Fontosabb növényi méreganyagok

Növénycsalád	Méreganyagok	Mérgező növényeik
Amaryllidaceae	alkaloidok	Galanthus nivalis L. Clivia miniata Regel
Anacardiaceae	urusiolok	Toxicodendron-fajok
Apiaceae	poliinek, furanokumarinok, alkaloidok	Cicuta virosa L. Aethusa cynapium L. Chaerophyllum temulentum L. Conium maculatum L. Heracleum-fajok
Apocynaceae	szívre ható glikozidok	Nerium oleander L. Thevetia peruviana (Pers.) Schum.
Araceae	oxálsav, oxálsavas sók	Arum maculatum L. Calla palustris L. Dieffenbachia-fajok Anthurium-fajok Monstera deliciosa Liebm. Philodendron-fajok
Aristolochiaceae	arisztolohiasavak	Aristolochia clematitis L.
Araliaceae	szaponinok	Hedera helix L.
Asteraceae	szeszkviterpén-laktonok, tujon, pirrolizidin-alkaloidok	Arnica montana L. Chrysanthemum parthenium (L.) Bernh. Senecio-fajok Lactuca virosa L.
Berberidaceae	izokinolin-alkaloidok, kinolizidin-alkaloidok	Berberis-fajok Mahonia aquifolium Nutt.
Boraginaceae	pirrolizidin-alkaloidok	Symphytum officinale L. Echium-fajok Cynoglossum officinale L. Borago officinalis L.
Brassicaceae	tiocianátok, nitrilek	Brassica-fajok
Buxaceae	alkaloidok	Buxus sempervirens L.
Cannabaceae	(-)-D9-tetrahidrokannabinol	Cannabis sativa L.
Caprifoliaceae	ciánglikozidok, szaponinok, alkaloidok	Sambucus-fajok Lonicera-fajok Symphoricarpus albus S.F. Blake Viburnum-fajok
Celastraceae	pszeudoalkaloidok	Euonymus europaeus L.
Cucurbitaceae	kukurbitacinok	Bryonia-fajok
Cupressaceae	monoterpének	Juniperus-fajok
Ericaceae	diterpének	Vaccinum-fajok
Euphorbiaceae	cianogének, lektinek, diterpénészterek	Ricinus communis L. Euphorbia-fajok Codiaeum variegatum Muell. Arg.
Fabaceae	proteinek, lektinek, aminosavak, alkaloidok	Laburnum anagyroides Medic. Cytisus scoparius (L.) Link Robinia pseudoacacia L.
Hippocastanaceae	szaponinok	Aesculus hippocastanum L.
Hypericaceae	maftodiantronok	Hypericum perforatum L.
Lamiaceae	tujon	Salvia officinalis L. Mentha pulegium L.
Liliaceae	szaponinok, kardiotoxikumok, metilénbutirolaktonok, alkaloidok	Paris quadrifolia L. Colchicum autumnale L. Convallaria majalis L. Polygonatum-fajok Tulipa-fajok Veratrum-fajok
Loranthaceae	proteinek, lektinek, alkaloidok	Viscum album L. Loranthus europeus Jacq.
Oleaceae	alkaloidok	Ligustrum vulgare L.
Papaveraceae	izokinolin-alkaloidok	Papaver-fajok Chelidonium majus L. Corydalis-fajok Fumaria-fajok
Polygonaceae	oldható oxálsav-származékok	Rheum rhabarbarum L. Rumex crispus L.
Primulaceae	primin, szaponinok	Primula-fajok Cyclamen-fajok
Ranunculaceae	alkaloidok (diterpének), kardiotoxikus vegyületek, cianogén glikozidok, protoanemonin	Ranunculus acris L. Caltha palustris L. Clematis-fajok Adonis-fajok Helleborus-fajok Aconitum-fajok Delphinium-fajok
Rhamnaceae	antronok, antranolok, diantronok	Frangula alnus Mill. Rhamnus cathartica L.
Rosaceae	ciánglikozidok, para-szorbinsav	Cotonoaster horizontalis Decne Pyracantha coccinea Roemer Prunus laurocerasus L. Sorbus aucuparia L.
Scrophulariaceae	kardiotoxikus vegyületek	Digitalis-fajok
Solanaceae	alkaloidok	Atropa belladonna L. Datura-fajok Hyoscyamus niger L Solanum-fajok Mandragora officinarum L. Lycium barbarum L. Nicotiana-fajok Physalis alkekengi L.
Taxaceae	diterpének	Taxus baccata L.
Thymelaeaceae	diterpének	Daphne mezereum L.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 714 3

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A közelmúltban felmérés történt Budapest egyes kerületeiben az óvodák és iskolák környékére ültetett növényekről. Megállapítást nyert pl., hogy az egyik óvodakert homokozója környékére ricinust ültettek, melyről köztudott, hogy 1-2 magja is halálos mérgezést okozhat. Ez azt bizonyítja, hogy az óvodai szakemberek egy része sincs tisztában az egyes növények veszélyes voltával. A Semmelweis Egyetem Farmakognózia Intézetét rendszeresen keresik fel személyesen, illetve telefonon növényi mérgezésekkel kapcsolatban. Leggyakrabban aranyeső, seprőzanót, hóbogyó és kutyatejfélék szerepelnek a megkeresések között, hogy csak néhányat említsünk.

A könyv igyekszik tájékoztatást adni a mérgező magasabbrendű növényekről, növényi hatóanyagokról, növényi mérgezésekről, és segít az elsősegélynyújtásban. A könyv felhívja a figyelmet a növényeknek veszélyes voltára. Különösen fontos a figyelemfelkeltés kisgyermekek szülei részére, és mindazoknak, akik kisgyerekekkel foglalkoznak. A gyermekek ugyanis a legfogékonyabbak arra, hogy 1-1 szép virágot letépjenek, vagy megkóstoljanak egy-egy csábitóan szép termést. A könyv ezért minden esetben kitér a legsürgősebb elsősegélynyújtási feladatokra. Az esetlegesen előforduló mérgezéseknél természetesen azonnal hívni kell az orvost is. Egyetlen esetben sem nélkülözhető az orvosi ellátás!

A növények szép külsejükkel díszei lehetnek a kertnek, lakásnak, nem irtani kell azokat, hanem fontos a megismerésük és másokat is (baráti társaság, ismerősök) figyelmeztetni kell a mérgezés lehetőségére.

Az (haszon, házi) állatok is mérgeződhetnek, elhulásuk, lesoványodásuk, betegségük okozója lehet, ráadásul húsuk, tejük fogyasztása másodlagos mérgezéseket okozhat.

A könyv javasolható gyógyszerészeknek, toxikológusoknak, alapellátás orvosainak, állatorvosoknak, mezőgazdaságban, kertészetben dolgozóknak, állatápolóknak, óvodáknak, iskoláknak, növény-gyógynövény kereskedőknek, természetgyógyászoknak, s természetesen mindazoknak, akik érdekeltek e témában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/marczal-mergezo-novenyek-novenyi-mergezesek//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero