Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Marczal Gabriella

Mérgező növények, növényi mérgezések

3.4.4.2.1. Triterpén szaponinok
A triterpén szapogeninek C30 vegyületek, a szteroid szapogeninek C27 alapvázúak spirosztán vagy furosztán gyűrűvel (20. képlet).
Az első izolált triterpén szaponin a glicirrizin volt, az első szteroid szaponint (digitonin) (21. képlet) a Digitalis purpurea L. (piros gyűszűvirág) magvaiból állították elő.
 
20. képlet: Szteroid-szaponinok alapvázai: spirosztán, furosztán
 
21. képlet. Digitonin (Digitalis purpurea L.)
 
A triterpén szaponinok főleg a kétszikűek családjára jellemzők, a szteroid szaponinok az egyszikű családokban fordulnak elő.
A toxikológiai irodalom a triterpén szaponinokat tartalmazó növények közül bővebben az Aesculus hippocastanum L. (bokrétafa), a Hedera-fajok (borostyánfélék), az Agrostemma githago L. (konkoly), a Phytolacca americana L. (alkörmös), a Cyclamen-fajok (ciklámen) értékelésével foglalkozik. Ide sorolható a Symphoricarpus albus (L.) S.F. Blake (hóbogyó) is.
A szteroid szaponinokat tartalmazó növények közül az irodalom toxikológiailag a Polygonatum-fajokat (salamonpecsét-félék), Paris quadrifolia L.-t, az Asparagus-fajokat emeli ki, valamint mint kísérő vegyületeket a Digitalis-fajokban, Convallaria majalis L.-ban (májusi gyöngyvirág) és Helleborus-fajokban (hunyorfélék). Ezek a hatóanyagok felszívódásában játszanak szerepet, de nagyobb dózisban mérgezést is okozhatnak.
 
Bokrétafa (vadgesztenye) – Aesculus hippocastanum L. [14. fotó]
Gyógyászati és toxikológiai szempontból a bokrétafa (vadgesztenye) magvai érdemelnek említést.
Terebélyes, 20 m magasságot is elérő fa. Levelei tenyeresen összetettek. A levélkék széle fogazott, fordított tojásdad alakúak. A gyertyaformájú levéltengely számos virágot tartalmaz, melyek fehérek, sárgák vagy vörösen foltosak. Ősszel tüskés burokban találhatók a fényes barna magvak, melyeken szürkésfehér köldökfolt van. A magvakból előállított készítményeket antiexszudatív és gyulladáscsökkentő hatásukért széleskörűen alkalmazzák a gyógyászatban. A hatásos anyagkeverék az eszcin, melynek egyik fő komponense a β-eszcin (22. képlet). Az eszcin perorálisan kevéssé szívódik fel, és gyorsan kimutatható a vizeletben és epében. LD50 érték egereken iv.1,4 mg/kg β-eszcin [Schweitzer, 1952].
 
22. képlet: β-eszcin (Aesculus hippocastanum L.)
 
Mérgezési tünetek: Egyes esetekben a vadgesztenye-készítmények túladagolása miatt gasztrointesztinális panaszok, nyugtalanság. Veseelégtelenséget és keringési zavarokat is észleltek. A mérgezési tüneteket láz és fejfájás kísérheti, tág pupillák, kipirult arc, allergiás reakció is előfordulhat.
Elsősegély: aktív szén szuszpenzió, hashajtók adása.
A mérgezések aránylag ritkák, mert a magvak kellemetlen, keserű ízűek, ezért ritkán fogyasztanak belőlük nagyobb mennyiséget. Ritter [1997] 23 éves periódusban 357 esetet figyelt meg, melyben orvoshoz fordultak mérgezési gyanúval. A mérgezettek gyermekek voltak, akik maximum 1 magot fogyasztottak el. Az esetek kevesebb, mint 14%-ában léptek fel gasztrointesztinális tünetek. Hänsel és mtsai [1991] szerint az izolált eszcin LD50 értéke iv. nyulaknál 5 mg/kg, kutyáknál 3 mg/kg.
 
Borostyán – Hedera helix L.
Örökzöld növény, fénylő sötétzöld, bőrszerű, épszélű nagy karéjos levelekkel. Sárgászöld vagy fehér virágai ernyőben állnak. Áltermése éretten kékesfekete, keserű ízű bogyó. Nálunk mindenhol gyakori, díszváltozatai parkokban, kertekben fordulnak elő (lásd még falkarinolszármazékok).
A növény minden része tartalmaz szaponinokat, fő komponens a hederaszaponin C (23. képlet), mely alkalikus hidrolízissel α-hederinné bomlik. Az α-hederin toxicitásértéke magasabb, mint a hederaszaponin C-jé. LD50 értéke per os egereknél 4 g/kg. Mérgező anyagként az α-hederint tartják számon elsősorban. A mérgezéseket a gyerekek szenvedik el a bogyók kóstolgatásával, szerencsére a keserű íz valamennyire visszatartó erejű.
 
23. képlet: Hederaszaponin C (Hedera helix L.)
 
Mérgezési tünetek: émelygésben, hányásban, hasmenésben nyilvánulnak meg. Súlyosabb mérgezéseket csak az irodalomban említenek hallucinációkkal, görcsökkel, skarlátszerű kiütésekkel. A mérgezési tüneteket a termésen belül a magvak okozzák. A bogyók nedvében előforduló falkarinol poliinek a bőrre kerülve kiütéseket okozhatnak [Christensen és mtsai, 1991].
A növény leveleit a fitoterápiában expektoráns, spazmolitikus és antiödémás hatásuk miatt alkalmazzák. A levelekkel történő érintkezés a bőrön gyulladást vált ki (kontakt dermatitisz).
Elsősegély: aktív szén szuszpenzió.
 
Ciklámen – Cyclamen purpurascens Mill.
A Cyclamen-fajok egy része Közép-Európában is honos. Így az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens Mill.). Cserepes növényként is nevelik (Cyclamen persicum Mill.). Az erdei ciklámen levelei örökzöldek, szív vagy vesealakúak. A levélfelszín sötétzöld, ezüstösen foltos. A virágok kárminvörösek, illetve rózsaszínűek, illatosak.
Földbeni szerve a gumó, melyben a szaponinok felhalmozódnak. Fő vegyülete a ciklamin (24. képlet) a legmagasabb hemolitikus indexű szaponin (H.I. 390000).
 
24. képlet: Ciklamin (Cyclamen purpurascens Mill.)
 
Jelenleg a gumókat nem alkalmazzák, mérgezések azáltal váltódtak ki, hogy korábban drasztikus hashajtóként, abortívumként és emmenagogumként használták készítményeit. A friss gumókat a homeopata gyógyászat használja köszvénynél, reumánál, migrénnél. Már 0,3 g gumó is helyi ingerhatást vált ki a gyomor-béltraktus nyálkahártyáján, melyen részben fel tudnak szívódni a szaponinok. 0,8 g dózisban szédülés, izzadás, görcsök lépnek fel, halálos mérgezés is előfordult légzésbénulás következtében. A levelek is tartalmaznak szaponinokat. Theus [1994] disszertációjában egy esetet ír le, amikor 7 hónapos gyerek 2-3 levéltől kómába esett és kórházi kezelésre szorult.
A ciklamin más szaponinokhoz hasonlóan, antibiotikus és citosztatikus hatással is rendelkezik, LD50 értéke 13 mg/kg patkányokon iv. Az antibiotikus és citosztatikus hatást egyelőre nem tudják gyógyászatilag kihasználni a magas toxicitás miatt.
 
Perzsa ciklámen – Cyclamen persicum Mill.
Hasonló szaponinokat tartalmaz, hasonló mérgezési tünetekkel, azonban pillanatnyilag kevés adatot találunk róla az irodalomban [Spaerke és mtsai, 1987].
Elsősegély: aktív szén adása, esetleg hashajtók.
 
Konkoly – Agrostemma githago L.
Hasonlóan az előzőekhez, ugyancsak triterpén-szaponinokat tartalmaz. Egyéves, vetések közti növény, hosszú lándzsás levelekkel, bíborvörös virágokkal. A magvak toktermésben találhatók, fekete színűek, éles szélűek. Régebben a növény a vetések közt rendkívül elterjedt volt, a mai fejlett agrotechnika viszont kiszorította. Drogként a magvakat alkalmazták elsősorban a népgyógyászatban gilisztaűző szerként, gasztritisznél és bőrfertőzéseknél. Egyes gombafajoknál a belőlük előállított szaponinoknak antimikotikus hatását észlelték, így a Trichoderma veride és Neurospora crassa esetén. Az egész növény gazdag szaponinokban, főleg a magvak, melyeknek szaponintartalma 6–7%. Fő vegyület a gitagozid, mely gipszogenin-tetraglikozid. Régebben a mérgezéseket az okozta, hogy a növény magvait a gabonafélék magvaival együtt megőrölték és a lisztbe került. A toxikus vegyületek sütésnél nem bomlottak el, így a kenyérbe kerülve mérgezést okoztak. A mag porából 2-3 g még nem okoz komoly tüneteket, 3–5 g mérgez, 5 g halálos.
Mérgezési tünetek: helyi ingerhatással kezdődnek, nyálkahártya-ingerlés következtében tüsszentés, könnyezés, kötőhártya-gyulladás, égető érzés a szájban, torokban, melyet hányinger, hányás, kólika, hasmenés követ. Nagyobb mennyiség bekerülése (3–5 g) a szervezetbe fejfájást, szédülést, keringési problémákat okoz (lassú gyenge pulzus, sokkos állapot), súlyos mérgezésnél a halál légzésbénulás következménye. Különösen nagy a mérgezési veszély, ha bélgyulladás áll fenn, mert a mérgező vegyületek ebben az esetben jobban szívódnak fel. LD50 érték szaponinkeveréknél 750 mg/kg testsúly per os fehér egereken.
Elsősegély: aktív szén adása, esetleg hashajtók.
 
Amerikai alkörmös – Phytolacca americana L. [15. fotó]
Észak-Amerikában honos, nálunk termesztett növény, de sok helyen kivadul, tömegesen elszaporodik. Gyökértörzse répaszerű, szára 3 m magasra is nőhet, rajta tojásdad-lándzsás, épszélű levelekkel. A virágok fürtöt alkotnak, kezdetben zöld, majd vörös színűek. A termés fekete bogyó. A növény minden része triterpénszaponinokat tartalmaz (fitolakkozid A, B, C, D, E, G stb.) (25. képlet).
 
25. képlet: A Phytolacca americana L. 28,30-dikarboxiloleanán aglikonú triterpén szaponinjai
 
A mérgezéseket a félérett bogyók okozzák. Az esetek hazájában gyakoriak, nálunk ritkábban fordulnak elő. Kisgyermekekre veszélyes elsősorban.
Mérgezési tünetek: a szaponinok nyálkahártya-ingerlő sajátságán alapulnak. Hányásban, hasmenésben nyilvánulnak meg elsősorban. Ritter (1997) közlése szerint 15 év alatt 88 esetet regisztráltak gyerekeknél, akik legfeljebb 20 bogyót fogyasztottak el. Az esetek 8%-ában észleltek gasztrointesztinális panaszokat. Nagyobb mennyiség szervezetbe jutása szédülést, aluszékonyságot, vérnyomásesést, tachikardiát okoz, esetleg urtikáriát. A halál oka szívbénulás. A növényből előállított kivonatokat reuma esetén, illetve egyes bőrbetegségeknél alkalmazták.
Elsősegély: aktív szén adása.
A növény antivirális sajátságait peptidek okozzák, közülük a lektinek mitogén hatásúak a Bés T-limfocitákra [Waxdall, Basham, 1974].
 
Hóbogyó – Symphoricarpus albus (L.) S.F. Blake
Cserje, melyet díszfaként parkokban ültetnek, nálunk gyakran elvadul. Hazája Észak-Amerika. 1–3 m magas, tojásdad alakú, épszélű levelekkel, melyeknek a fonáka kékeszöld, virágai harang alakúak, fehéres-rózsaszínűek, egyesével vagy csomókban állnak. A termés gömbölyű, fehér leveses bogyó, 2 maggal. A drogot a termés adja, melynek tartalmi anyagai közt szekoiridoidok, illetve flavonoidok vannak, továbbá triterpénsavak, lanoszterol. A szaponinok és cserzőanyagok jelenléte vitatott. Újabb vizsgálatok alapján nem tartalmaz toxikus anyagokat.
A berlini és zürichi toxikológiai centrumok alapján 3-4 termés nem okoz semmiféle mérgezési tünetet. Nagyobb mennyiségű bogyó, főleg gyermekeknél gyomorfájást, hányást, hasmenést okoz [Lewis, 1979]. Súlyosabb esetekben a páciens kómába esett, egy esetben meg is halt. A bőrön a bogyók nedve gyulladást okoz. A friss növény vizes kivonatának LD50értéke 435 g/kg per os fiatal egereken. Merfort és Willuhn [1985] szerint 1266 kg ip., de petroléteres kivonatban.
Besorolása szerint mérgező növény, a toxicitási fok azonban ismeretlen.
Elsősegély: aktív szén adása, mucilaginozumok a gyomor-béltraktus nyálkahártyájának izgalma miatt.
A szteroid szaponinok a szívglikozidokat kísérik és elsősorban a felszívódást segítik elő, ugyanakkor, ha jelentősebb mennyiségben vannak jelen, mellékhatásokat okoznak.
 
Májusi gyöngyvirág – Convallaria majalis L.
Főleg a gyökértörzsében és gyökerében tartalmaz szteroid szaponinokat, melyeknek mennyisége 0,205%. A herba is tartalmazza ezeket a vegyületeket. A termések és magvak szaponinmentesek, kivéve a terméshéjat. A szaponinok a gyomor-bél nyálkahártyát ingerlik, hányingert, hányást váltanak ki [Roberg, 1937].
 
Piros gyűszűvirág – Digitalis purpurea L. és Gyapjas gyűszűvirág – Digitalis lanata Ehr.
Tartalmaznak szteroid szaponinokat is, melyek elsősorban a felszívódást segítik elő, a gyomor-bél nyálkahártyát kevésbé ingerlik.
 
Fekete hunyor – Helleborus niger L.
A Helleborus-fajokban (hunyorfélék) a szaponinkeverék fő komponens, pl. a fekete hunyor gyökértörzsében az alkaloidok mellett. Újabb vizsgálatok szerint bufadienolidokat nem tartalmaz [Glombitza és mtsai 1989].
Mérgezési tünetek: a szaponinkeverékektől (hellebrin) származnak, mely erős nyálkahártya-ingerlő hatása következtében heves hányást és hasmenést okoz.
Elsősegély: aktív szén adása, glaubersós hashajtás.
 
Tüsszentőgyökér – Helleborus foetidus (L.) Moench
Gyökértörzse ugyancsak szteroid szaponinok keverékét tartalmazza. Tipikus szaponintoxikációt okoz: hányással, hasmenéssel, midriazissal, szédüléssel, légszomjjal, szívritmus-zavarokkal és görcsökkel. Az elsősegélynyújtás azonos a Helleborus nigernél már leírtakkal.
 
Zöld hunyor – Helleborus viridis L.
Gyökértörzse a szaponinkeverék mellett bufadienolidokat és alkaloidokat is tartalmaz. A mérgezés tünetei azért igen változatosak, főleg a szaponinkeverék, illetve alkaloidmérgezés tünetei is jelentkeznek. A szaponinkeverék (hellebrin) által kiváltott tünetek: hányás, hasmenés, visszérgörcsök, szédülés, fülzúgás, midriazis, pulzusfrekvencia csökkenése, diszpnoe.
Az alkaloidok a következő tüneteket okozzák: légzésgyorsulás, nyugtalanság, görcsök, légzésbénulás. Egy meg nem nevezett növényi részből származó kivonat hányást, hasmenést, szívritmuszavarokat okozott. A szívre ható glikozidkeverék (hellebrin) LD50 értéke iv. macskákon 0,104 mg/kg testsúly.
 
 
Hazánkban előforduló pirosló hunyor – Helleborus purpurascens W. et K.-ból izolált glikolipideket reumatikus fájdalmak esetén alkalmazzák. A hellebrin szívglikozidokat a földalatti szervben mutatták ki (0,60–1,50% szárazsúlyra vonatkoztatva). Ezenkívül szteroidszaponin-keveréket is azonosítottak. A mérgezési tüneteket a szaponinok súlyosbítják. A mérgezés a magvak elfogyasztása után következik be vagy a gyógyászatban használt termékek túladagolása során. A hellebrin aglikonja, a hellebrigenin toxikusabb. LD50 0,77 mg/kg macskákon.
Mérgezési tünetek: kaparó érzés a szájban, illetve torokban, nyálfolyás, hányinger, hányás, hasmenés, szédülés, légszomj, látási zavarok, fülzúgás, a halál oka légzésbénulás.
Elsősegély: aktív szén adása.
 
Mérgező növények, növényi mérgezések

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 714 3

OrvostudománySemmelweis Kiadó könyvei

A közelmúltban felmérés történt Budapest egyes kerületeiben az óvodák és iskolák környékére ültetett növényekről. Megállapítást nyert pl., hogy az egyik óvodakert homokozója környékére ricinust ültettek, melyről köztudott, hogy 1-2 magja is halálos mérgezést okozhat. Ez azt bizonyítja, hogy az óvodai szakemberek egy része sincs tisztában az egyes növények veszélyes voltával. A Semmelweis Egyetem Farmakognózia Intézetét rendszeresen keresik fel személyesen, illetve telefonon növényi mérgezésekkel kapcsolatban. Leggyakrabban aranyeső, seprőzanót, hóbogyó és kutyatejfélék szerepelnek a megkeresések között, hogy csak néhányat említsünk.

A könyv igyekszik tájékoztatást adni a mérgező magasabbrendű növényekről, növényi hatóanyagokról, növényi mérgezésekről, és segít az elsősegélynyújtásban. A könyv felhívja a figyelmet a növényeknek veszélyes voltára. Különösen fontos a figyelemfelkeltés kisgyermekek szülei részére, és mindazoknak, akik kisgyerekekkel foglalkoznak. A gyermekek ugyanis a legfogékonyabbak arra, hogy 1-1 szép virágot letépjenek, vagy megkóstoljanak egy-egy csábitóan szép termést. A könyv ezért minden esetben kitér a legsürgősebb elsősegélynyújtási feladatokra. Az esetlegesen előforduló mérgezéseknél természetesen azonnal hívni kell az orvost is. Egyetlen esetben sem nélkülözhető az orvosi ellátás!

A növények szép külsejükkel díszei lehetnek a kertnek, lakásnak, nem irtani kell azokat, hanem fontos a megismerésük és másokat is (baráti társaság, ismerősök) figyelmeztetni kell a mérgezés lehetőségére.

Az (haszon, házi) állatok is mérgeződhetnek, elhulásuk, lesoványodásuk, betegségük okozója lehet, ráadásul húsuk, tejük fogyasztása másodlagos mérgezéseket okozhat.

A könyv javasolható gyógyszerészeknek, toxikológusoknak, alapellátás orvosainak, állatorvosoknak, mezőgazdaságban, kertészetben dolgozóknak, állatápolóknak, óvodáknak, iskoláknak, növény-gyógynövény kereskedőknek, természetgyógyászoknak, s természetesen mindazoknak, akik érdekeltek e témában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/marczal-mergezo-novenyek-novenyi-mergezesek//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave