3.5.3. Cianogén vegyületek

Előfordulásuk elsősorban a Rosaceae (rózsafélék) családjára jellemző, de megtalálhatók a Caprifoliaceae (bodzafélék) és Linaceae (lenfélék) családban is.

Aglikon-típusaik alapján: amigdalin-, linamarin-, akacipetalin- és ginokardin-származékokat különböztetünk meg (33. képlet).

Az amigdalin-típus gyakori képviselői: amigdalin, prunazin, szambunigrin (34. képlet). A ciánglikozidok enzim hatásra bomlanak (35. képlet), a felszabaduló ciánhidrogén a toxikus vegyület, mely a citokróm-oxidázt blokkolja, ezért a szöveti oxidációs folyamatok bénulnak, annak ellenére, hogy a vér normális mennyiségű oxigént szállít. Miután a sejtek nem képesek a vér által szállított oxigént felhasználni, a hemoglobin a szövetekben nem redukálódik, a vénás vér oxigéntelítettsége a normálisnál nagyobb. A fellépő energiadeficit főleg a központi idegrendszerben okoz súlyos károsodást, ami végül halálos kimenetelű légzésbénuláshoz vezethet. Az enzimek cianiddal alkotott komplexe reverzibilis, ha a cianid leválik az enzimről, az enzimek aktivitása helyreáll.

A cianid-ion a 2 vegyértékű (ferro) vastartalmú hemoglobinhoz nem kapcsolódik, a 3 vegyértékű (ferri) vasat tartalmazó methemoglobinhoz azonban ugyanolyan jelleggel, de kisebb affinitással kötődik, mint a citokrómoxidázhoz. Ha viszont a metemoglobin van jelen jelentős koncentrációban a vérben, a tömeghatás törvényének megfelelően nagy mennyiségű ciánmethemoglobin és kevés citokrómoxidáz-cián komplex keletkezik. Ez a racionális terápia egyik alappillére.

A ciánhidrogén a légzőtraktusból, az emésztőrendszerből és bőrfelületről könnyen felszívódik és a halál letális dózis esetén néhány percen belül bekövetkezik (LD50 0,5–2,5 mg/kg per os/ember).

A ciánglikozidokat tartalmazó növények mérgező hatása kisebb jelentőségű. Ennek okai:

1. Nincsenek optimális körülmények az emberi szervezetben a HCN lehasadásához (a gyomor-pH túl savas, a vékonybélé túl lúgos).
2. A növényekben a ciánvegyületek mennyisége viszonylag alacsony.
3. A szervezet védekező mechanizmusa (rodanid-képzés) ártalmatlanná teszi a lehasadt ciánhidrogént.

 

A ciánhidrogén l mg/kg dózisban letális. 20 mg HCN/100 g friss növény már veszélyes.

A mérgezési tünetek enyhébb esetekben az emésztőrendszer ingerlésével járnak. Nagyobb adagok felszívódása szédüléshez, fülzúgáshoz, látási zavarokhoz, ibolyásvörös arcszínhez, hányáshoz (a hányadék és lehelet keserűmandula-szagú), légzési nehézségekhez, tachikardiához, aszfixiás görcsökhöz, végül légzésbénuláshoz, kómához vezet. A halál beállta után a vér élénkvörös, a hullafoltok is vörösek (magas vénás oxigéntelítettség).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1345mnnm_773/#m1345mnnm_773 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1345mnnm_773/#m1345mnnm_773)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1345mnnm_773/#m1345mnnm_773)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

33. képlet: Cianogén glikozidok (linamarin, akacipetalin és ginokardin típusok)

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1345mnnm_775/#m1345mnnm_775 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1345mnnm_775/#m1345mnnm_775)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1345mnnm_775/#m1345mnnm_775)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

34. képlet: Amigdalin típusú cianogén glikozidok

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1345mnnm_777/#m1345mnnm_777 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1345mnnm_777/#m1345mnnm_777)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1345mnnm_777/#m1345mnnm_777)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

35. képlet: Cianogén glikozidok enzimatikus hidrolízise

 

Elsősegély: hánytatás, hashajtás, aktív szén adása nem mindig eredményes, mert a méreganyag nem teljesen kötődik.

A rózsafélék családjába tartozó gyümölcsfélék egy része a Prunus-nemzetséghez tartozik. Az egyes fajok közül humán-toxikológiai szempontból azok a fontosak, melyeknek magja nagyobb mennyiségű amigdalint halmoz fel.

Ezek a következők:

Prunus armeniaca L. – sárgabarackmag <8%,

Prunus domestica L. – szilva magja <2,5%,

Amygdalus communis L. var. amara (DC.) Buchheim – keserűmandula-mag <5%, Prunus persica (L.) Sieb. et Zucc. – őszibarackmag <6% amigdalint tartalmaz.

 

A sárgabarackmag az amigdalin mellett 40% zsírosolajat, szénhidrátokat és 1% ásványi anyagot tartalmaz, valamint egy vitaminszerű vegyületet, a pangámsavat, utóbbi a meningitis egyik formája kezelésében volt eredményes (Rubino és Dawidoff, 1979). Húsz-negyven sárgabarackmag elfogyasztása után fellépő súlyos ciánmérgezésről számoltak be. A páciens esetében 3,2 mg/l cianid koncentrációt mértek (1 mg/l feletti érték erősen mérgező). 1981-ben is hírt adtak barackmag okozta mérgezésekről. 8 gyermek közül 1 meghalt. 16 gyermek közül, akik egy születésnapi zsúron sárgabarackmagból készült édességeket ettek, kettő meghalt. A sárgabarackmagból gyereknél 20, felnőttnél 40 mag elfogyasztása veszélyes, 60 mag halálos lehet.

A keserűmandula-mag íze visszatartja az embereket a fogyasztástól. A mérgezés attól függ, hogy a magot egészben vagy szétrágva fogyasztják el. Egy 40 éves férfi öngyilkossága sikertelen volt, mert 50 magot egészben fogyasztott el. Felnőtteknél kb. 60, gyerekeknél 5–10 mag okozhat halálos mérgezést.

Az édesmandulánál csak az éretlen mag tartalmaz ciánvegyületeket ppm mennyiségben. A szilva és őszibarack magja keserű, nem élvezhető.

A Malus-fajok közül a Malus doemstica Borkh. (almafa) magja már okozott halálos mérgezést. Egy csészényi mag fogyasztása után történt. 5000–7000 almamag kb. 50 mg ciánhidrogént tartalmaz.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1345mnnm_789/#m1345mnnm_789 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1345mnnm_789/#m1345mnnm_789)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1345mnnm_789/#m1345mnnm_789)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

Babérmeggy

 

Babérmeggy – Prunus laurocerasus L. [22. fotó]

Örökzöld, fehér fürtös virágzatú cserje, melynek érett termései feketék. A vegetatív szervek és a magvak prunazintartalmúak. Az érett terméshús 100 ppm alatti ciánglikozid-tartalmú, a magvak 0,15–0,21% közti mennyiséget tartalmaznak. Ritter [1995] szerint gyermekeknél 25 év alatt 1000 mérgezést regisztráltak, többnyire gasztrointesztinális panaszokkal.

Elsősegély: hánytatás, hashajtás, aktív szén adása nem mindig eredményes, mert a méreganyag nem teljesen kötődik.

 

Kerti madárbirs – Cotonoaster horizontalis Decne [23. fotó]

Talajborító, lombhullató cserje. Levelei épszélűek, virágzata összetett ernyő, fehér vagy rózsaszín virágokkal. Az almatermés aszmagokat tartalmaz. A ciánglikozidok a terméshúsban raktározódnak, kevéssé a magvakban. Az elvégzett vizsgálatok szerint a ciánglikozidok mennyisége a termés érettségétől függ. Veszélyes a 20 mg ciánhidrogén/100 g friss termés koncentráció, 15 kg-os gyermeknél 80 termés elfogyasztása nem okozott mérgezést. Más Cotonoaster-fajoknál magasabb ciánglikozid-tartalmakat mértek, ezért ezek a fajok nem veszélytelenek. Cotoneaster

Elsősegély: hánytatás, hashajtás, aktív szén adása nem mindig eredményes, mert a méreganyag nem teljesen kötődik.

 

Tűztövis – Pyracantha coccinea Roemer [24. fotó]

Kb. 3 m magas cserje, tövises hajtásokkal, örökzöld levelekkel. Virágzata fehér bogernyő. Termése alma, 5 aszmaggal, melyeknek ciánglikozid tartalma 120 ppm. Komoly mérgezés nem történt, enyhe gasztrointesztinalis tüneteket észleltek. 2 marék bogyó 12 éves gyereknél nem okozott mérgezést.

A Malus-fajok rokona a Cydonia oblonga Mill. (birsalma) és a Chaenomeles japonica L. (japánbirs). Mindkét növény magvai átlagban 300 ppm HCN-t tartalmaznak, így ezeket a fajokat mindenképen mérgezőknek kell tekintenünk.

Elsősegély: hánytatás, hashajtás, aktív szén adása nem mindig eredményes, mert a méreganyag nem teljesen kötődik.

 

Földi bodza – Sambucus ebulus L.

0,5–2 m magas évelő cserje, szárnyasan összetett, fűrészes szélű levelekkel. A virágzat bogernyő, a párta fehér vagy vöröses, a porzók bíborszínűek. Termése fekete bogyó, 3-4 maggal. A termésekben és főleg a magvakban ciánglikozidok jelenléte valószínű.

Újabban mérgező gyantaszerű anyagok jelenlétét is feltételezik elsősorban a magvakban, a terméshúsban alig fordulnak elő. Gyermekeknél a tapasztalatok szerint néhány bogyó is heves hányást vált ki. A méreganyagok hő hatására elbomlanak. A gyökérkivonatok diuretikus hatást mutatnak.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1345mnnm_804/#m1345mnnm_804 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1345mnnm_804/#m1345mnnm_804)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1345mnnm_804/#m1345mnnm_804)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

Földibodza

 

Feketebodza – Sambucus nigra L.

7 m magasságot is elérő fatermetű növény szárnyasan összetett levelekkel, bogernyő virágzattal. Az egyes virágok fehér színűek. A porzók sárgák. A termés ibolyásfekete bogyó 3 maggal. A ciánglikozidok főleg a levelekben és az éretlen termésekben találhatók. A levelek 17 mg HCN-t tartalmaznak 100 g friss súlyra vonatkoztatva, az éretlen termések 3 mg-t. A magvak szambunigrin- és prunazin-tartalmúak. Gyerekeknél néhány éretlen termés elfogyasztása hányást válthat ki, felnőtteknél is hányás, gyomorpanaszok léphetnek fel.

 

Fürtös bodza – Sambucus racemosa L.

Ugyancsak fatermetű növény, bélállománya vörös vagy sárga. Termése piros bogyó. A bogyók hányingert, hányást okoznak, főleg éretlen állapotban [Scheerer, 1947]. A méreganyagok azonban alig ismertek. Meiser [2001] tipikus cianidmérgezésről tudósít szarvasmarháknál fiatal ágak és éretlen termések fogyasztása után.

Elsősegély: hánytatás, hashajtás, aktív szén adása nem mindig eredményes, mert a méreganyag nem teljesen kötődik.

 

Házi len – Linum usitatissimum L. [25. fotó]

Magjának mérgező mivoltáról az adatok ellentétesek. Teuscher és Lindequist [1988] a lenmagban 1,5% cianogén vegyületet írtak le, melyek 30–50 mg HCN-t szolgáltatnak 100 g friss súlyra vonatkoztatva.

A len egy- vagy egyes rokon fajai kétéves növények. A házi len 20–150 cm magas, hengeres szárú, épszélű levelekkel, többnyire halványkék vagy ibolyás színű virágokkal, tokterméssel, melyben 10 mag található. Akut mérgezés a lenmaggal nem ismeretes. Hashajtószerként alkalmazzák, napi 3x15 g mag többhetes használata során sem mutatott mérgező hatást. Feltételezések alapján a lenmagban ezek a vegyületek igen kis mennyiségben fordulnak elő, és a szervezet méregtelenítő mechanizmusaközömbösítia keletkezettHCN-t [Willuhn 1999].

Tartalomjegyzék

• Mérgező növények, növényi mérgezések
• Impresszum
• Előszó
• Köszönetnyilvánítás
• 1. Legenda, mítosz, kultúrtörténet
• chevron_right2. Mérgező növények, növényi mérgezések
  • 2.1. Gyakori mérgezési esetek és tanácsadások nemzetközi toxikológiai centrumok adatai alapján
  • 2.2. Növényi méreganyagok szerkezeti felosztása és előfordulása
  • 2.3. Elsősegélynyújtás
  • 2.4. Növények mérgező anyagai
• chevron_right3. Részletes rész
  • chevron_right3.1. Növényi savak és savszármazékaik
    • chevron_right3.1.1. Oxálsav és oxálsavas sók
      • KALCIUM-OXALÁT KRISTÁLYOKAT TARTALMAZÓ NÖVÉNYEK
    • chevron_right3.1.2. ALIFÁS SAVLAKTONOK
      • PARA-SZORBINSAV (2-4-HEXADIÉNSAV-LAKTON)
  • chevron_right3.2. Fenoloidok
    • 3.2.1. Alkilfenol-származékok (alkil-pirokatechinek)
    • 3.2.2. Benzokinon-származékok, mint allergizáló vegyületek
    • chevron_right3.2.3. Kumarinok
      • 3.2.3.1. Hidroxikumarinok
      • 3.2.3.2. Dikumarolok
      • 3.2.3.3. Furanokumarinok
    • chevron_right3.2.4. Antracénszármazékok toxikológiai vonatkozásai
      • 3.2.4.1. Antrakinonok
      • 3.2.4.2. Naftodiantron-vegyületek
  • chevron_right3.3. Poliinek (poliacetilének)
    • 3.3.1. Cikutoxin és rokon vegyületei
    • 3.3.2. Falkarinolszármazékok
  • 3.3. Poliinek (poliacetilének) / 3.4. Terpénszármazékok
  • chevron_right3.4. Terpénszármazékok
    • 3.4.1. Monoterpének
    • 3.4.2. Diterpének
    • 3.4.3. Szeszkviterpén-laktonok
    • chevron_right3.4.4. Triterpénszármazékok
      • 3.4.4.1. Kukurbitacinok
      • chevron_right3.4.4.2. Szaponinok
        • 3.4.4.2.1. Triterpén szaponinok
        • 3.4.4.2.2. Szteroid szaponinok
        • 3.4.4.2.3. Szteroid szívglikozidok
  • chevron_right3.5. Azotoidok
    • 3.5.1. Aminosavak
    • 3.5.2. Lektinek, toxikus proteinek
    • 3.5.3. Cianogén vegyületek
    • chevron_right3.5.4. Alkaloidok
      • 3.5.4.1. Tropán-alkaloidok
      • 3.5.4.2. Piridin / piperidin alkaloidok
      • 3.5.4.3. Izokinolinvázas alkaloidok
      • 3.5.4.4. Kinolizidin-alkaloidok
      • 3.5.4.5. Pirrolizidin-alkaloidok
      • 3.5.4.6. Tropolon-alkaloidok
      • 3.5.4.7. Terpén-alkaloidok
      • chevron_right3.5.4.8. Szteroid-alkaloidokat tartalmazó növények
        • 3.5.4.8.1. Solanum-alkaloidok
        • 3.5.4.8.2. Veratrum-alkaloidok
        • 3.5.4.8.3. Buxus-fajok alkaloidjai
• 4. Zárszó
• Irodalom
• Melléklet (színes fotók)

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 714 3

A közelmúltban felmérés történt Budapest egyes kerületeiben az óvodák és iskolák környékére ültetett növényekről. Megállapítást nyert pl., hogy az egyik óvodakert homokozója környékére ricinust ültettek, melyről köztudott, hogy 1-2 magja is halálos mérgezést okozhat. Ez azt bizonyítja, hogy az óvodai szakemberek egy része sincs tisztában az egyes növények veszélyes voltával. A Semmelweis Egyetem Farmakognózia Intézetét rendszeresen keresik fel személyesen, illetve telefonon növényi mérgezésekkel kapcsolatban. Leggyakrabban aranyeső, seprőzanót, hóbogyó és kutyatejfélék szerepelnek a megkeresések között, hogy csak néhányat említsünk.

A könyv igyekszik tájékoztatást adni a mérgező magasabbrendű növényekről, növényi hatóanyagokról, növényi mérgezésekről, és segít az elsősegélynyújtásban. A könyv felhívja a figyelmet a növényeknek veszélyes voltára. Különösen fontos a figyelemfelkeltés kisgyermekek szülei részére, és mindazoknak, akik kisgyerekekkel foglalkoznak. A gyermekek ugyanis a legfogékonyabbak arra, hogy 1-1 szép virágot letépjenek, vagy megkóstoljanak egy-egy csábitóan szép termést. A könyv ezért minden esetben kitér a legsürgősebb elsősegélynyújtási feladatokra. Az esetlegesen előforduló mérgezéseknél természetesen azonnal hívni kell az orvost is. Egyetlen esetben sem nélkülözhető az orvosi ellátás!

A növények szép külsejükkel díszei lehetnek a kertnek, lakásnak, nem irtani kell azokat, hanem fontos a megismerésük és másokat is (baráti társaság, ismerősök) figyelmeztetni kell a mérgezés lehetőségére.

Az (haszon, házi) állatok is mérgeződhetnek, elhulásuk, lesoványodásuk, betegségük okozója lehet, ráadásul húsuk, tejük fogyasztása másodlagos mérgezéseket okozhat.

A könyv javasolható gyógyszerészeknek, toxikológusoknak, alapellátás orvosainak, állatorvosoknak, mezőgazdaságban, kertészetben dolgozóknak, állatápolóknak, óvodáknak, iskoláknak, növény-gyógynövény kereskedőknek, természetgyógyászoknak, s természetesen mindazoknak, akik érdekeltek e témában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/marczal-mergezo-novenyek-novenyi-mergezesek//