2.1. Szélkazán vagy impedancia erek és conduit erek

A szív ciklikus, pumpaszerű működése során a bal kamrában, nyugalmi körülmények között, mintegy 120 Hgmm-es amplitúdójú nyomásingadozások lépnek fel (itt a diastolés érték 0 Hgmm közeli). Ugyanekkor az aortában és ágaiban már csupán kb. 40 Hgmm-es a nyomás pulzáció (80 Hgmm körüli diastolés és 120 Hgmm-es systolés nyomás). Ez a nagyfokú és célszerű hullámtranszformáció alapvetően három biomechanikai jellegű tényező együttes hatásának tulajdonítható.

E tényezők:

1. a tricuspidalis semilunaris aorta billentyű szelepműködése;
2. az aorta és főágai nagy distensibilitasa, ahol viszonylag magas az elastin/kollagén arány, különösen az aorta thoracica falában (systole alatt ui. az aortafalban felhalmozódó jelentős nagyságú rugalmas energiát diastole alatt „visszanyeri” a rendszer, hozzájárulva ezzel a diastolés nyomás fenntartásához); valamint
3. a magas prekapilláris (ún. perifériás) áramlási ellenállás.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1347heavb_77/#m1347heavb_77 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1347heavb_77/#m1347heavb_77)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1347heavb_77/#m1347heavb_77)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

4. ábra. A vérkeringési rendszer sorosan kapcsolódó szakaszainak tömbvázlata

 

E tényezők együttesen olyan mechanizmust képeznek, amely emlékeztet a régi kovácsműhelyek fujtató berendezésére, a szélkazánra (németül Windkessel). Ezért nevezik ezt a működést szélkazán vagy Windkessel-funkciónak, az említett nagyartériákat pedig szélkazán ereknek. A három tényező bármelyikének csökkent hatékonysága a pulzusnyomás növekedéséhez vezethet. Így pl. a semilunaris billentyűk elégtelensége, a vér bal kamrába történő regurgitatiója következtében diastolés nyomáscsökkenést eredményez, és ezáltal pulzusnyomás növekedését, ami kapillárispulzációt okozhat (ez a körömágyon egyszerű műfogással, a köröm peremének könnyed lenyomásával, közvetlenül megfigyelhető). A systolés nyomást viszont emelheti az aorta és nagyartériák distensibilitasának csökkenése – pl. idősödéssel járó érfalsclerosis következtében –, illetve az ezzel együtt járó áramlási impedancia növekedés (lásd 4.1. fejezet). A systolés nyomást emeli még a periféria felől visszaverődő nyomáshullámok interferenciája a propagáló nyomáshullámokkal. Az időskori systolés nyomásnövekedést 140–150 Hgmm-ig nem tekintik kórosnak, e fölött viszont systolés hypertoniáról beszélünk.

A szélkazán ereket a prekapilláris rezisztencia erekkel összekötő, ún. conduit artériák mentén az áramlási ellenállás alig változik, ennek megfelelően e szakaszon a vérnyomás sem változik jelentősen.

Tartalomjegyzék

• Hemodinamika
• Impresszum
• Előszó
• chevron_right1.0. Bevezetés
  • 1.1. A vérkeringési rendszer felépítése és élettani szerepe
  • 1.2. A vérkeringés modern szemléletének történelmi gyökerei
  • 1.3. A cardiovascularis rendszer mint a szervezet alimentációs szervrendszereinek része
  • 1.4. A vérkeringési rendszer működésének alapelvei
• chevron_right2.0. A vérkeringési rendszer funkcionális soros szerveződése hemodinamikai szempontból
  • 2.1. Szélkazán vagy impedancia erek és conduit erek
  • 2.2. Prekapilláris rezisztencia erek
  • 2.3. Prekapilláris sphincterek
  • 2.4. Kapillárisok: az anyagkicserélés erei
  • 2.5. Posztkapilláris rezisztencia erek
  • 2.6. Kapacitás vagy volumen erek
  • 2.7. Sönt erek
• 3.0. A vérkeringési rendszer párhuzamos szerveződése
• chevron_right4.0. Hemodinamika közelebbről: alapfogalmak, a vérkeringési rendszer biomechanikai jellegzetességei
  • 4.1. A véráramlás biomechanikája: nyomás, nyomásfő, áramsebesség, vascularis áramlási rezisztencia, impedancia
  • 4.2. A vér biomechanikája: hemoreológia
  • 4.3. Az érfal passzív biomechanikája
• chevron_right5.0. Az érfal aktív cellularis válaszai lokális hemodinamikai erőkre
  • 5.1. Véráram által indukált endothelialis válaszok
  • 5.2. Nyomás által indukált myogen válaszok
• 6.0. Hemodinamika és a primer prevenció: az egészséges vérkeringési funkciók megőrzésének elméleti alapjai
• chevron_right7.0. Forrás, valamint továbbvezető válogatott irodalom
  • 7.1. Könyvek, könyvfejezetek, monográfiák
  • 7.2. Folyóiratcikkek: összefoglalók
  • 7.3. Folyóiratcikkek: eredeti közlemények
• 8.0. Index
• 9.0. Köszönetnyilvánítás
• 10.0. Ajánlás
• 11.0. A szerző szakmai életrajza

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 719 8

Monos Emil professzor „Hemodinamika – A vérkeringés biomechanikája” című kismonográfiájának 4. kiadására került sor a Semmelweis Kiadó gondozásában. A keringési rendszer működésének fontossága aligha vonható kétségbe. A szív-keringési rendszer élen áll a halálozási statisztikákban. A felnőtt lakosság jelentős hányada, az idősebb korosztály képviselőinek több mint fele áll kezelés alatt keringési betegségek következtében. A keringési rendszernek óriási szerepe van a fizikai terheléshez való alkalmazkodásban is. A működő izmok oxigénellátása, vérellátása alapvetően határozza meg az állóképességi teljesítményt. A terhelés alatt a vér redisztri búciója, a gazdaságos keringés feltétlenül szükséges a magas színvonalú sportteljesítményben, de szintén fontos a szabadidő, rekreációs sportban is, a mozgás szegény életmód káros hatásainak prevenciójában. Monos Emil kismonográfiájában egy hosszú életpálya tudományos tapasztalatai jelennek meg letisztult, egyszerű, közérthető formában. Az érrendszer működését, a véráramlás sajátosságait mindenki számára érthetően világítja meg az élettan, a fizika és a biomechanika törvényeivel. A monográfia tartal maz za a téma klasszikusainak (1960-as, 1970-es évek) észleléseit és a legújabb vizsgálati eredményeket, tartalmazza ermészetesen a jól ismert, klasszikus ábrákat, és vannak benne saját szerkesztésű, didaktikus ábrák is. A mű minden orvos részére kiemelten ajánlatos, de hasznos és fontos információkat nyújt más egészségügyi szakembernek, gyógytornásznak, masszőrnek, fizioterápeutának és sportszakembernek, edzőnek, testnevelőnek egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/monos-hemodinamika-a-verkeringes-biomechanikaja//