Az orvosi élettan – s ezen belül hangsúlyozottan a hemodinamika – igen fontos integrált alapismereteket kínál a vérkeringési rendszer egészséges működéséről mind az egyetemi hallgatók, mind pedig a preventív, illetve gyógyító orvostudománnyal foglalkozó szakemberek számára. Az egészséges működés ismerete nélkül nem lehet felismerni és megérteni a kórosat! Sajnos, világszerte jellemző, hogy mégsem kap megfelelő hangsúlyt az orvos- és más egészségügyi képzés alapozó fázisában az élettani ismeretek alkalmazása az egészségmegőrzés és az ezzel szorosan összefüggő egészségkultúra elméleti alapozásában. A képzés döntően betegségorientált, és sajnálatos módon – az egészségügyi rendszerek visszásságai következtében is – a gyakorló orvosok dominánsan betegségérdekeltté válnak. Követelmény ezért, hogy a jövő orvosai, még a tanulásra legfogékonyabb életkorukban, az alapozó tanulmányaik idején győződjenek meg arról, s készüljenek fel arra, hogy az egészségmegőrzés a betegek gyógyításával egyenrangú hivatásbéli feladatuk. Ez a felkészülés, a megfelelő szakmai tudásszint megszerzésének és megtartásának jogi kötelezettsége mellett, morális kötelezettség, valamint gazdaságossági kérdés is. Hosszabb távon sokszorosan megtérülnek a fizikai és mentális egészségvédelemre, egészségfejlesztésre fordított költségek és erőfeszítések. Az egészségmegőrzés intelligens szemléletének kialakításában, a megfelelő természettudományos elméleti alapok lerakásával, az orvosi élettan tartalmánál és rejtett kurrikulumainál fogva a legtermészetesebb szövetségese mindazoknak, akik ezért az ügyért tenni akarnak. Ez a szemlélet az orvos szakmai kultúrájának szerves része kell, hogy legyen. Ezáltal lesz képes arra is, hogy a rábízott emberekben – gyermekekben és felnőttekben, egészségesekben és betegekben egyaránt – segítsen kialakítani egy olyan egészségkultúrát, amely alapvető elemévé válik az általános kulturáltságnak, összhangban a legjobb európai – köztük a hazai – hagyományokkal. Figyelemre méltó, hogy az élettani tudományok vezető nemzetközi szervezeti fórumai hivatalos állásfoglalással kezdeményezték, hogy a nemzeti élettani tudományos társaságok forduljanak országuk kormányához azzal a felhívással, hogy az egészséges életre nevelést, az egészségtant, önálló foglalkozások formájában az oktatás és képzés minden szintjén vezessék be. Hazánkban sok évvel ezelőtt megtörtént e felhívás.

Az orvosi élettan egyetemi oktatásának, illetve tanulmányozásának egyik fontos célja, hogy az egészséges szervezeti funkciók megismerése kapcsán megkülönböztetett hangsúlyt kapjanak azok az ismeretek is, amelyek az egyén egészségkultúrájába ágyazott egészségvédelem, egészségfejlesztés – a primer prevenció – gyakorlatához alapvetően hozzátartoznak. Az egészséges életmód követelményrendszerét a meghatározó összetevők rövid, vázlatos, de nyílván nem teljes felsorolásával körvonalazzuk: