Monos Emil

Hemodinamika

A vérkeringés biomechanikája


1.2. A vérkeringés modern szemléletének történelmi gyökerei

A „circulatio” kifejezést a vérkeringés vonatkozásában először az aristotelianus Andrea Cesalpino (1519–1603) használta, s „Questiones Peripatheticae” (1571) című könyvében a szívbillentyűk működését már pontosan leírta. Aquapendentei Hieronymus Fabricius (1533–1619) „De Venarum Ostiolis” (1603) című munkájában található a vér egyirányú áramlását biztosító vénabillentyűk első pontos leírása. A véráramlási rendszer egészére vonatkozó szemlélet azonban még nem szakadt el az ókor kiemelkedő orvos egyéniségének, pergamoni Galenosnak (Kr. u. 129–199) másfélezer éves, téves tanaitól. Még Fabricius sem ismerte fel, hogy a vér a szívbe áramlik a vénákon át.
A vérkeringés teljes körének, a cirkulációnak felfedezője az angol orvos, William Harvey (1578–1657) volt, aki 1599 és 1603 között Fabriciusnál tanult Páduában. Figyelemre méltó, hogy Fabricius annak a Gabriello Fallopiusnak (1523–1562) volt a tanítványa, aki viszont Andreano Vesaliusnál (1514–1564) tanult. Harvey „Exercitatio anatomica de motu cordis et sanguinis in animalibus” (Frankfurt, W. Fitzer, 1628) című művében publikálta kísérletes bizonyítékait a teljes vérkörről, szemléletes rajzokkal illusztrálva az egyirányú cirkulációt és a szívműködést, így őt tekintjük a modern kísérletes élettan úttörőjének is. Eredeti kézirata a londoni British Museum irattárának egyik legértékesebb kincse.
Érdekes, hogy az arab orvos, Ibn Nafis Damashquis (1210–1285), majd a spanyol anatómus és mártír teológus, Michael Servetus (1511–1553) már jóval korábban „felfedezte” a kisvérköri keringést. Kétségbe vonták annak a galenosi elképzelésnek az igazát, hogy a vér a jobb szívfélből a bal szívfélbe a septum pórusain át áramlik, műveikben logikai megfontolások alapján állítván, hogy az a tüdő szövetein keresztül történik.
Harvey rendkívül jelentős kutatásaira Marcello Malpighi (16281694) itáliai fiziológus tette fel a koronát azzal, hogy, már mikroszkópot használva, felfedezte a kapilláris ereket.
Éber emlősállatokon végzett vérnyomásmérésről és annak számszerű eredményeiről elsőként Stephen Hales (1677–1761) tiszteletes közölt beszámolót („Statistical Essays…”, London, W. Innys and R. Manby, 1733). Ő hosszú, függőlegesen tartott üvegcsövet kötött idomított, fektetett ló nyaki artériájába, s megfigyelte, hogy milyen magasra emelkedik benne a véroszlop (1727).
Az áramlástani alapegyenleteket a svájci Daniel Bernoulli (1700– 1782), a francia Jean Leonard Marie Poiseuille (1797–1869), valamint a német Gotthilf Heinrich Ludwig Hagen (1799–1884) írták le elsőkként. Egyszerű csőrendszer esetére ők határozták meg egzaktul a nyomásfő vs. az áramlássebesség, a gyorsulás, illetve a gravitáció, valamint a viszkózus ellenállás és az áramlás összefüggéseit.

Hemodinamika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 719 8

Monos Emil professzor „Hemodinamika – A vérkeringés biomechanikája” című kismonográfiájának 4. kiadására került sor a Semmelweis Kiadó gondozásában. A keringési rendszer működésének fontossága aligha vonható kétségbe. A szív-keringési rendszer élen áll a halálozási statisztikákban. A felnőtt lakosság jelentős hányada, az idősebb korosztály képviselőinek több mint fele áll kezelés alatt keringési betegségek következtében. A keringési rendszernek óriási szerepe van a fizikai terheléshez való alkalmazkodásban is. A működő izmok oxigénellátása, vérellátása alapvetően határozza meg az állóképességi teljesítményt. A terhelés alatt a vér redisztri búciója, a gazdaságos keringés feltétlenül szükséges a magas színvonalú sportteljesítményben, de szintén fontos a szabadidő, rekreációs sportban is, a mozgás szegény életmód káros hatásainak prevenciójában. Monos Emil kismonográfiájában egy hosszú életpálya tudományos tapasztalatai jelennek meg letisztult, egyszerű, közérthető formában. Az érrendszer működését, a véráramlás sajátosságait mindenki számára érthetően világítja meg az élettan, a fizika és a biomechanika törvényeivel. A monográfia tartal maz za a téma klasszikusainak (1960-as, 1970-es évek) észleléseit és a legújabb vizsgálati eredményeket, tartalmazza ermészetesen a jól ismert, klasszikus ábrákat, és vannak benne saját szerkesztésű, didaktikus ábrák is. A mű minden orvos részére kiemelten ajánlatos, de hasznos és fontos információkat nyújt más egészségügyi szakembernek, gyógytornásznak, masszőrnek, fizioterápeutának és sportszakembernek, edzőnek, testnevelőnek egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/monos-hemodinamika-a-verkeringes-biomechanikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave