1.3. A cardiovascularis rendszer mint a szervezet alimentációs szervrendszereinek része

A vérkeringési rendszer fő funkciója tehát az, hogy adaptív módon fenntartsa a homeosztatikus miliőt a szövetekben, s ezáltal biztosítsa a feltételeket a sejtek közvetlen környezetében azok optimális működéséhez, egészséges életük fenntartásához nyugalmi körülmények között s változó aktivitás kapcsán egyaránt. Ezeket az igényeket a vérkeringés azáltal szolgálja, hogy különböző tápanyag molekulákat (oxigén, aminósavak, zsírsavak, glukóz, ásványi anyagok, nyomelemek), valamint kémiai információs molekulákat (hormonok, vitaminok, immunmediátorok) szállít – nagyrészt vizes oldatban – közvetlenül a különböző szövetek sejtjeihez. Emellett, elszállítja onnan a felesleges anyagokat, illetve az anyagcsere termékeket (szén-dioxid, víz, lebomlási és fel nem használt anyagok), s egyben egyenletesen és szabályozottan elosztja a szervezet „magjában” a hőenergiát (maghőmérséklet biztosítása).

A cardiovascularis rendszer a funkcióit más szervekkel, illetve szervrendszerekkel összehangoltan teljesíti. Szerepe integratív élettani szemlélettel úgy értelmezhető, mint a szervezet alimentációs rendszerének fő anyag-energia-információ elosztó alrendszere (3. ábra).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1347heavb_60/#m1347heavb_60 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1347heavb_60/#m1347heavb_60)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1347heavb_60/#m1347heavb_60)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

3. ábra. A szervezet alimentációs rendszerének tömbvázlata

Egy átlagos, 60 éves felnőtt élettartam során az alimentációs rendszerünk hozzávetőleg 17,5 tonna szénhidrátot, 2,5 tonna fehérjét, 3 tonna zsírt, 75 tonna vizet és 80 000 hektoliter oxigént vesz fel a külső környezetből a „Bemeneti egységek” útján. Ezeket az anyagokat, megfelelő előkészítés után, „Elosztó egységek” – dominánsan a „Cardiovascularis rendszer” – révén, célszerűen szétosztja a belső környezet„effektor” elemeihez, a sejtekhez, s a fel nem használt, illetve nem használható anyagokat pedig kiválasztja a külső környezetbe („Kimeneti egységek”).

 

Megjegyezzük, hogy az emberi szervezet szilárd táplálék hiányában heteket, víz hiányában napokat, oxigén hiányában azonban csupán perceket képes túlélni. Az oxigéntranszport közvetlenül véráramés nem vérnyomásfüggő jelenség: a vér a vivőanyag, az oxigén a szállítmány!

A cardiovascularis rendszer funkcionális kapacitása igen nagy (az alábbiakban a kiemelten fontos adatok vastagon kiemelve szerepelnek). A szívperctérfogat nyugalmi értéke 4,5–5,5 liter/perc, amely intenzív fizikai munkában, a trenírozottságtól és a genetikai adottságoktól függően, átmenetileg, akár 5–7-szeresére is fokozódhat (pl. csúcsatlétáknál).

Érdekességként megemlítjük, hogy egy átlagos, 60 éves felnőtt élettartam során a szív mindegyik kamrája mintegy 200 000 m3 vért pumpál a keringésbe, 5–6000 m3 folyadék filtrálódik át a kapillárisok falán, és amint a 3. ábra magyarázatában láttuk, kb. 80 000 hektoliter oxigén kerül felhasználásra a szövetek sejtjeiben a metabolizmus céljaira. Az alapanyagcsere feltételei mellett ~250 ml/perc az egyén oxigénigénye. Az egész szervezetben mintegy 1000 m2-nyi kapillárisfal-felület áll rendelkezésre az anyagok cserélődéséhez (nyugalmi körülmények között, azonban ennek csupán mintegy 25%-a nyitott). Egy szisztémás kapilláris átlagos hossza 750 μm, belső átmérője 5–6 μm (az összes kapilláris teljes hossza a szervezetben közelítőleg az Egyenlítőének – 40 000 km – felel meg). Az átlagos kapillárissűrűség hozzávetőleg 600/mm3, de ez a szám az agy szürkeállományában elérheti a 3–4000/mm3-t is. A keringő vörösvértestek száma összesen 2–3x1013-ra tehető.

Az emberi test tömegének mintegy 60%-át víz, 18%-át proteinek, 15%-át lipidek, 7%-át pedig ásványi anyagok képezik. A szervezet két fő vízkompartmentjéből az intracellularis folyadéktér a testsúly 33%át, az extracellularis 27%-át teszi ki. A vértérfogat a testsúly kb. 8%-a, ebből a vörösvértestek össztérfogata kb. 3,5%. A 4,5%-nyi vérplazma-térfogat (intravascularis extracellularis folyadéktér) része az extracellularis folyadéktérnek. A transcellularis folyadékok (a liquor cerebrospinalis, a synovialis, intrapleuralis, intraperitonealis, pericardialis folyadékok, az endolympha, a perilympha, a csarnokvíz a szemben) térfogata együttesen 1-2 litert tesznek ki, ez az extracellularis folyadéktér „lassan keveredő” része, melyet a hagyományos folyadéktér meghatározási módszerek nem mérnek.

Tartalomjegyzék

• Hemodinamika
• Impresszum
• Előszó
• chevron_right1.0. Bevezetés
  • 1.1. A vérkeringési rendszer felépítése és élettani szerepe
  • 1.2. A vérkeringés modern szemléletének történelmi gyökerei
  • 1.3. A cardiovascularis rendszer mint a szervezet alimentációs szervrendszereinek része
  • 1.4. A vérkeringési rendszer működésének alapelvei
• chevron_right2.0. A vérkeringési rendszer funkcionális soros szerveződése hemodinamikai szempontból
  • 2.1. Szélkazán vagy impedancia erek és conduit erek
  • 2.2. Prekapilláris rezisztencia erek
  • 2.3. Prekapilláris sphincterek
  • 2.4. Kapillárisok: az anyagkicserélés erei
  • 2.5. Posztkapilláris rezisztencia erek
  • 2.6. Kapacitás vagy volumen erek
  • 2.7. Sönt erek
• 3.0. A vérkeringési rendszer párhuzamos szerveződése
• chevron_right4.0. Hemodinamika közelebbről: alapfogalmak, a vérkeringési rendszer biomechanikai jellegzetességei
  • 4.1. A véráramlás biomechanikája: nyomás, nyomásfő, áramsebesség, vascularis áramlási rezisztencia, impedancia
  • 4.2. A vér biomechanikája: hemoreológia
  • 4.3. Az érfal passzív biomechanikája
• chevron_right5.0. Az érfal aktív cellularis válaszai lokális hemodinamikai erőkre
  • 5.1. Véráram által indukált endothelialis válaszok
  • 5.2. Nyomás által indukált myogen válaszok
• 6.0. Hemodinamika és a primer prevenció: az egészséges vérkeringési funkciók megőrzésének elméleti alapjai
• chevron_right7.0. Forrás, valamint továbbvezető válogatott irodalom
  • 7.1. Könyvek, könyvfejezetek, monográfiák
  • 7.2. Folyóiratcikkek: összefoglalók
  • 7.3. Folyóiratcikkek: eredeti közlemények
• 8.0. Index
• 9.0. Köszönetnyilvánítás
• 10.0. Ajánlás
• 11.0. A szerző szakmai életrajza

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 719 8

Monos Emil professzor „Hemodinamika – A vérkeringés biomechanikája” című kismonográfiájának 4. kiadására került sor a Semmelweis Kiadó gondozásában. A keringési rendszer működésének fontossága aligha vonható kétségbe. A szív-keringési rendszer élen áll a halálozási statisztikákban. A felnőtt lakosság jelentős hányada, az idősebb korosztály képviselőinek több mint fele áll kezelés alatt keringési betegségek következtében. A keringési rendszernek óriási szerepe van a fizikai terheléshez való alkalmazkodásban is. A működő izmok oxigénellátása, vérellátása alapvetően határozza meg az állóképességi teljesítményt. A terhelés alatt a vér redisztri búciója, a gazdaságos keringés feltétlenül szükséges a magas színvonalú sportteljesítményben, de szintén fontos a szabadidő, rekreációs sportban is, a mozgás szegény életmód káros hatásainak prevenciójában. Monos Emil kismonográfiájában egy hosszú életpálya tudományos tapasztalatai jelennek meg letisztult, egyszerű, közérthető formában. Az érrendszer működését, a véráramlás sajátosságait mindenki számára érthetően világítja meg az élettan, a fizika és a biomechanika törvényeivel. A monográfia tartal maz za a téma klasszikusainak (1960-as, 1970-es évek) észleléseit és a legújabb vizsgálati eredményeket, tartalmazza ermészetesen a jól ismert, klasszikus ábrákat, és vannak benne saját szerkesztésű, didaktikus ábrák is. A mű minden orvos részére kiemelten ajánlatos, de hasznos és fontos információkat nyújt más egészségügyi szakembernek, gyógytornásznak, masszőrnek, fizioterápeutának és sportszakembernek, edzőnek, testnevelőnek egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/monos-hemodinamika-a-verkeringes-biomechanikaja//