Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A szilikátok mállása

Valamennyi szilikátásvány (SiO4)4− koordinációs tetraéderekből áll, amelyekben az egymással érintkező, nagy méretű O2− anionok között erősen polarizáló, négy vegyértékű, de kicsiny Si4+ kation helyezkedik el. Ezt a Si-ot más, tetraéderen belüli (tehát elsőrendű) kation (főleg Al3+ ez utóbbit pedig Fe3+) is helyettesítheti, oxigénre vonatkoztatott 4-es koordinációban. A tetraéderek vagy közös (kapcsolt) oxigéneken, vagy különböző másodrendű kationokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. A legfontosabb másodrendű kation a 6-os koordinációjú Al3+, valamint a Ca2+, Mg2+, Fe2+, Fe3+, Na+, K+; s ezek gyakran egymást is helyettesítik. A szilikátoknak a koordinációs tetraéderek kapcsolódása szerint megkülönböztetett öt alosztályában (2.1 táblázat) az azokat jellemző gyökök közös oxigénjeinek száma a szigetszilikátoktól (pl. olivin) a vázszilikátokig (pl. földpátok, kvarc) nulláról 4-re, Si:O aránya pedig 1:4-ről 1:2-re emelkedik. A csoportszilikátoktól eltekintve, általában ebben az irányban nő a kötéserősség, tehát a felszíni viszonyok közötti stabilitás mértéke. Könnyen oxidálható voltánál fogva azonban az ásvány vastartalma is erősen befolyásolja annak mállási ellenállását. A Fe mennyiségének a biotitamfibolpiroxénfayalit sorban balról jobbra való növekedése az ásvány fokozottabb mállékonyságát eredményezi. Növeli továbbá az átalakulás esélyeit az ásvány kilúgozható vagy kicserélhető, másodrendű kationokban való gazdagsága, mert ezek víz jelenlétében semlegesíteni igyekeznek a H2O dipoláris molekuláit.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave