Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


Az óceánok felszíni áramlásrendszerei

Számos vízáramlás az egyenlítői övnek a napsugárzásból eredő hőnyeresége és a sark környéki területek hővesztesége közötti különbség miatt indul meg. Alakjukat és irányukat mégis a légköri szélrendszerek vonszoló hatása, a Coriolis-erő, a szárazulatok eloszlása, a tengervíz sűrűségének hőmérséklet- és sótartalomváltozásokból származó különbségei és más helyi tényezők szabják meg. Az É-i félgömb uralkodó szélrendszerei (lásd 6.6 ábra) által vezérelt vízáramlások kialakulásának ideális vázlata (9.47 ábra) szerint az északi szélesség 10–30°-a között ÉK-ről, a déli szélesség 0–25°-a között DK felől csaknem állandóan fúvó passzátszelek övét elválasztó szélcsend-övben a szélirányok egymás felé fordulása miatt egy K-i irányú, gyönge egyenlítői ellenáramlás fejlődik ki. Az ennek É-i és D-i oldalán fellépő bonyolult kölcsönhatások erős örvényléseket hoznak létre, és az óceánvíz nagymérvű kavarodását eredményezik. A másik nevezetes áramlási határ a D-i szélesség 50–60°-a között, az Antarktisz körüli áramlási konvergencia következtében alakul ki, ahol a hideg és sűrű dél-sarki víz az óceán felszíne alá süllyed.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave