Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A karsztbauxittelepek tagolódása

Ez a laterit szelvényére emlékeztető szimmetriát mutat: a jó minőségű bauxitot alul-felül agyagos bauxit, vagy bauxitos agyag veszi körül. A „bauxit övek” (30.28 ábra) vastagsága és felszín alatti elhelyezkedése alapján a Dunántúli-középhegységben megkülönböztetett főbb teleptípusok vázlatát a 30.30 ábra szemlélteti. Az itteni 1. és 2. típusú telepek kialakulását, s a bauxitnak a szelvény aljáig való kiterjedését Bárdossy (1977) a folyamat felülről lefelé haladásával magyarázza. A 3. és 4. típusúakat pedig Vendel—Kisházi—Boldizsár (1971) nyomán — a bauxitosodási irány inverziójával, vagyis az Al- és Fe-dús kolloid oldatoknak száraz időszakokban fölfelé irányuló kapilláris mozgásának tulajdonítja. A koncentrikus telepfelépítést viszont, amit a bauxitnak a középponttól távolodva minden irányban való agyagosodása jellemez (30.29 ábra), valószínűleg a telepnek mind a jó vízvezető fekü felőli oldalon, mind a felszínen bekövetkező kiszáradása okozza. A peremi részek kiszáradása ui. a telep központi részében levő, SiO2-tartalmú pórusvíz kifelé és fölfelé szivárgása révén — sokszoros ismétlődés után — a középső teleprész tökéletesebb bauxitosodását eredményezi.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave