D. Molnár Éva

Tudatos fejlődés

Az önszabályozott tanulás elmélete és gyakorlata


Az önszabályozás értelmezése

Mindennapi szituációkban gyakran előfordul, hogy tudjuk, mit kellene tennünk, és mégsem sikerül azt megtenni, helyette egészen mást cselekszünk (pl. késői vacsora, egészségtelen ételek fogyasztása, kötelező feladat halogatása). Magen és Gross (2010) szerint az ilyen esetekben a közeli célok és a távolabbi célok közötti konfliktusról van szó, vagy olyan esetekről, amikor egymással versengő célok közül kell választania valakinek (pl. anyaság vagy karrier közötti egyensúly megtartása) (Scholer–Higgins, 2008). Egy kisebb, de aktuálisabb nyereség képes eltántorítani a jövőbeni nagyobb jutalomtól is. Vannak azonban, akiknek sikerül cselekvéseiket és viselkedésüket a kitűzött hosszú távú céljaiknak alárendelni, akik olyan feladatokat is elvégeznek emiatt, amelyekhez nincs sok kedvük. A köznyelv szerint nagy akaraterejük van az ilyen embereknek, pedagógiai és pszichológiai értelemben azt mondhatjuk, hogy magas önszabályozás jellemzi őket. Tobin és Graziano (2010) az önszabályozással kapcsolatosan a jutalom, a kielégülés késleltetését tartják fontos tényezőnek. Az önszabályozást olyan motivációs és kognitív folyamatok összességeként határozzák meg, amely a közelebbi célok helyett a későbbi célok választásával függ össze. Érdemes megjegyezni, hogy a távolabbi célok melletti döntés nem könnyű feladat, hiszen kevesebb konkrét értékkel bírnak és kevésbé értékelhetőek. Ugyanakkor hosszú távú javakhoz segítenek hozzá, így a kitartásnak és az erőfeszítésnek nagy szerepe van a célok elérésében és az önszabályozás folyamatában (Crocker–Moeller–Burson, 2010).

Tudatos fejlődés

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 047 2

A legtöbb embernek van valamilyen elképzelése a tanulásról, ami főként saját tapasztalatából ered. Azonban a tanulással töltött idő nem jelenti azt, hogy mindenki egyformán tud tanulni. A hatékony tanulás egyik fontos feltétele az önszabályozás, ami megfelelő tanulási stratégiák és motívumok elsajátítását, alkalmazását jelenti.

A szerző az SZTE Neveléstudományi Intézetének adjunktusa, könyvében több mint egy évtizedes kutatómunkáját foglalja össze. Áttekintést nyújt a téma legfontosabb nemzetközi modelljeiről, szintetizálja az önszabályozás és a tanulás pszichológiai és pedagógiai megközelítéseit. Széles életkori skálát átölelő empirikus vizsgálatai alapján bemutatja az önszabályozott tanulás mérési lehetőségeit, fejlődési ütemét. Részletesen ismertet egy nemzetközi modelleken alapuló, saját kidolgozású fejlesztőprogramot, ami egyedülálló nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is. A kutatások és a fejlesztés eredményei azt bizonyítják, hogy szükséges az önszabályozott tanulás célzott fejlesztése, hiszen az iskolában eltöltött évek nem kedveznek a tanulás iránti motiváció fenntartásának, és beavatkozás hiányában már egy tanév alatt is csökkenhet az önszabályozott tanulás.

A könyv elsősorban a tanulással foglalkozó kutatók, gyakorlati szakemberek, pedagógusok számára nyújt segítséget, ám témája miatt szélesebb olvasóközönség számára is hasznos lehet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/d-tudatos-fejlodes//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave