Hevesy Freiburgban is folytatta a kálium radioaktív izotópjának keresését, hogy meghatározza a mindenütt jelen lévő kálium sugárzásának pontos forrását. Ehhez még Koppenhágában többszörös desztillációval olyan frakciókat állítottak elő, amelyekben dúsították, illetve soványították a 39K és 41K izotópokat. Miközben Hönigschmid Münchenben meghatározta az atomtömegeket a kiindulási anyagokban és a frakciókban, Hevesy és Max Pahl a kálium csekély aktivitását mérte meg bennük. A méréseket többször megismételték, és igyekeztek pontosítani az eredményeket. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a 39-es káliumizotóp radioaktív. Hevesy azonban kételkedett az eredményeikben. Nem volt könnyű pontosan megmérni a gyenge sugárzást a rendelkezésre álló eszközökkel, és meghatározni az atomtömeget a káliumfrakciókban. Habár Hönigschmid számított az atomtömeg-meghatározás legfőbb szaktekintélyének, Hevesy még egyszer elvégeztette a vizsgálatokat a Harvardon tanító amerikai Gregory Baxterrel. Baxter eredményei arra utaltak, hogy a radioaktivitás forrása egy olyan izotóp, amely könnyebb a 41-es káliumizotópnál, de nehezebb a 39-esnél: vagyis minden bizonnyal az akkor még ismeretlen 40-es izotópról (40K) volt szó.222