Gyermekkorban főként organikus eredetű AFl fordul elő. A teljes nagyér-transzpozíció késői posztoperatív időszakában, a Mustard vagy Senning szerint operált betegekben a fokozott pitvarfeszülés (stretch), dilatatio és a pitvarfal hegesedése miatt jön létre. A teljes tüdővéna-transzpozíció, valamint a Fallot-tetralógia késői posztoperatív szövődménye is lehet AFl/AF, és viszonylag gyakori a Fontan szerint műtött univentricularis szívhibák különféle formái kapcsán (3, 17, 22). Az ún. TCPC (total cavopulmonary connection) egyre gyakrabban alkalmazott műtéti megoldás. Az atriopulmonalis anasztomózis cardialis vagy extracardialis formája jelentős jobb pitvari terhelést eredményez, különösen a fenesztrált Fontan-műtét esetében (a jobb pitvar és a Fontan-csatorna közti kommunikáció miatt). A prognózist az operált veleszületett szívhiba maradványtünetei, valamint a ritmuszavar mibenléte együttesen határozzák meg. Ominózus klinikai jel, ha az „alapritmus” lassú, és a sinusbradycardiát időnként pitvari tachycardiás attakok szakítják meg. Ezekben az esetekben rendszeres Holter/EKG monitorozás ajánlott, és személyre szabottan multifunkciós szívütemszabályzó (pacemaker) implantációja is szóba jön. Még ma is vita tárgya, vajon a pacemaker-terápia ilyen betegeknél valóban meg tudja-e akadályozni a hirtelen szívhalál bekövetkeztét.