Fazekas Tamás

Pitvarlebegés


A szívüregek feltérképezése

Echokardiográfiával pontosan feltérképezhetők a szív struktúrái, meghatározhatók a különböző üregeknek, falaknak a méretei, adatai. A Framingham-tanulmány egyik részvizsgálata, amelyet 1994-ben közöltek, bizonyította, hogy bizonyos – M-módú echokardiográfiával egyszerűen és nagy pontossággal meghatározható – paramétereknek nagy prediktív értékük van a később fellépő ritmuszavar kialakulása szempontjából (12). A szerzők, akik majdnem 2000 egyén echokardiográfiás adatait elemezték, azt észlelték, hogy a bal pitvar minden 5 mm-es növekedése 42%-kal, a bal kamra septumának vagy hátsó falának 2 mm-es növekedése 56%-kal, míg a frakcionális roströvidülés 5%-os csökkenése 39%-kal növelte a ritmuszavar kialakulásának relatív kockázatát. A kockázatnövelő faktorokat „összeadva” több mint 4,5-szeres rizikónövekedést kalkuláltak, ráadásul bizonyos nehezen diagnosztizálható esetekben az echokardiográfos vizsgálat egyértelművé tette a diagnózist (13, 14). AFl fennállásakor kiemelkedő szerepe van a pitvari anatómia/geometria precíz leírásának a különböző invazív beavatkozások előtt. Példaként említhetjük a rádiófrekvenciás (RF) transzkatéteres ablatiót. Echokardiográffal jól értékelhető a bal pitvar átmérője/térfogata, noha igazán pontos adatokhoz csak a szív mágneses magrezonanciás (MR-) vizsgálatával juthatunk. AF-ben és AFl-ben a bal pitvari dimenziók kifejezhetők csúcsi két- és négyüregi 2D echokardiográfiás metszetekből származtatott területek és térfogatok (módosított Simpson-formula vagy terület-hossz módszer) formájában is. Az így kapott változók pontosabban tükrözik az AF-ben gyakran megnagyobbodott pitvari dimenziókat, és jobban előre jelzik a kimeneteli/prognosztikai végpontokat, noha meghatározásuk időigényesebb. Frey és munkatársai rámutattak, hogy típusos AFl ablatiója RF esetén a pre- és/vagy posztprocedurális bal pitvari térfogatnak prediktív értéke van az ún. postablatiós ritmuszavarok megjelenése szempontjából. Azt észlelték, hogy 51 cm3-nél nagyobb pitvarvolumen mellett a betegek felében alakult ki atípusos AFl vagy AF a sikeres ablatio után (15). Intracardialis echokardiográfiával (ICE) pedig olyan intracavitalis képletek/eltérések is vizua­lizálhatók (intraprocedurálisan is), amelyek a „hagyományos” röntgenológiai módszerekkel láthatatlanok [a cavotricuspidalis isthmus (CTI) pontos mérete, az Eustach-billentyű és környezete s egy sor anatómiai struktúra/variáció; lásd a 9. fejezetet is]. A módszer segítségével olyan eltérések is föllelhetők és jellemezhetők, amelyek kvintesszenciálisak a kétirányú CTI-blokk létrehozása szempontjából, különösen a „bonyolult” anatómiával rendelkező betegek esetében, például komplex congenitalis szívhibák fennállásakor (16, 17).

Pitvarlebegés

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 911 5

A pitvarfibrilláció prevalenciája az Európai Unió 55 évnél idősebb populációjában folyamatosan emelkedik, s hasonló trend jellemzi a pitvarfibrillációnál ritkább pitvarlebegést, amelynek nevezéktana, etiopatogenetikai és klinikai spektruma az utóbbi tíz évben teljesen átalakult. A szerzők ismertetik a pitvarlebegés történetét, a macroreentry-tachycardiák új klasszifikációját, epidemiológiáját, etiopatogenezisét, EKG-differenciáldiagnosztikáját, valamint a gyógyszeres, transoesophagealis ütemszabályzó és transzkatéteres ablatiós terápia módozatait. A könyv nem csupán belgyógyász kardiológusoknak, hanem a sürgősségi és intenzív betegellátó osztályokon tevékenykedő kollégáknak az érdeklődésére is számot tarthat, a beteggel először találkozó háziorvosokról nem is szólva, akiknek elsőrendű föladata a jó „betegút” kijelölése, az új keletű vagy rekurrens supraventricularis tachyarrhythmiában szenvedő betegek kardiológiai/szív-elektrofiziológiai központba irányítása.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fazekas-pitvarlebeges//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave